Viharsarok (szociográfia)
A BékésWiki wikiből
Féja Géza első műve, híres szociográfiája. 1937-ben jelent meg.
Tartalomjegyzék |
Története
A Viharsarok című szociográfia ötévnyi anyaggyűjtés, vidékre járás után készült el Sárközi György, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai rt. cégvezetője megbízásából. Féja Gézára addig publikált cikkeiben mutatott alapos megfigyelőképessége és kritikus hangvétele miatt esett a választás. A szociográfia egy tízrészes könyvsorozat első részét képezte, amelynek tematikája a magyar falvak, a perifériára került, gazdaságilag, szociálisan és kulturálisan leszakadt területek, illetve a mélyszegénységben tengődő parasztság életét szándékozta bemutatni. A könyvsorozat az ún. népi mozgalom íróinak közreműködésével készült volna el, azonban nem jelenthetett meg, mivel már a Viharsarok heves felháborodást váltott ki a kormányhatalomból és a jelentős politikai befolyással rendelkező nagybirtokos osztályból. 1937. szeptember 24-én Féja Gézát nemzetrágalmazás és osztályelleni uszítás vádjában bűnösnek találta a királyi törvényszék.
Tartalom
A könyv három vármegye, Békés, Csanád és Csongrád gazdasági, szociális és kulturális helyzetét térképezi fel. Ez a három vármegye alkotja a trianoni békeszerződés után létrejött, ún. Viharsarok régiót, amelynek fő jellemzője a Berettyó, a Körösök, a Maros és a Tisza alkotta földrajzilag nehezen megközelíthetőség mellett az infrastruktúra hiányából és az alacsony népsűrűségből adódó elszigeteltség. A fentiek és a nagybirtokosok gyakori kizsákmányoló elnyomása, illetve a közigazgatási és mezőgazdasági szervezetlenség miatt a térség súlyos gazdasági és szociális lemaradással küzdött. Az ennek eredményeként a kialakuló mélyszegénység reprezentálását, érdekeinek képviselését és nyilvánosságra hozását vállalta feladataként a népi mozgalom, majd a Márciusi Front tagja és egyik alapítója, az alig harmincéves Féja Géza.
Szerkezet és módszer
A Viharsarok két szerkezeti egységre, azon belül három-három nagyobb fejezetre osztható. Az első három (A táj múltja, A táj mai társadalma, A népsors) az egész térség gazdasági és társadalmi történetét, szociokulturális helyzet vizsgálja, amit a következő három fejezet folytat lebontva a konkrét vármegyék településeinek bemutatására (Békés, a békétlen vármegye, Csanád vármegye, az új Magyarország, Csongrád az eszmei vármegye). Féja Géza így ír tényfeltáró módszeréről: „(…) Talán nem érdektelen, ha vizsgáló módszeremre is rátérek. Midőn egy faluval meg kívántam ismerkedni, mindig a szélén kezdtem, a legnyomorultabb viskóban. Úgy mentem egyre beljebb, legvégül tértem be a hatóságokhoz. Akkor már a hatósági emberek minden szavát ellenőrizhettem, az ellenőrzés mértékét pedig maga a nép adta meg. Ha működött a községben népkör vagy olvasókör, feltétlenül fölkerestem, mert ezek voltak a népi közvélemény fórumai. Az ország intézéséből kiszorított itt találkozott, és forrott közösséggé.”[1] Féja módszerét a sajtóorgánum a médiától elzárt területekre való kiszélesítése tette alkalmassá a téma minél pontosabb és hitelesebb ismertetésére.
Hivatkozások
- Féja Géza: Viharsarok. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980. 8-9. p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
Források
- Féja Géza: Viharsarok. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980. 345 p. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Viharsarok
