Mezőhegyesi Ménesbirtok

A BékésWiki wikiből

Mezőhegyes lótenyésztése mindig meghatározta a népi lótenyésztést.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Nóniusz, a „tökéletes ló” 3 Edward Király elismerése 4 Lásd még 5 Kapcsolódó irodalom 6 Külső hivatkozások

Története

Csekonics József, egy fiatal lovastiszt figyelt fel a magyar lótenyésztés siralmas helyzetére. A kőszegi születésű férfi a jezsuitáknál, majd Bécsben tanult, ahol egyre kevesebb érdeklődést mutatott a humán tantárgyak irányába, majd később hátat fordított tanulmányainak. Csekonics 17 évesen a vértes huszárokhoz állt be, 1777-ben hadnagy, és 1783-ban, 26 évesen már századosi rendfokozatban szolgált. A lovak iránti vonzalomra az elöljárói is felfigyeltek. Csekonics a környező méneseket több ízben felkereste, információkat gyűjtött, majd az újdonsült századost Hoditz tábornok 1783-ban a hadsereg pótlovazásával bízta meg. Csekonics járta az országot, felmérte a lóállomány helyzetét és az volt a megállapítása, hogy Magyarországon a lóállomány minősége és mennyisége már teljesen kimerült. Válaszul a hiányosságokra tervezetet készít, melyet II. József uralkodónak előterjeszt. E tervezet 1784. december 20-án jóváhagyja az uralkodó, melyben szerepel a jó kancák igazolvánnyal való ellátása, és új ménesbirtokok – köztük a Mezőhegyesi Ménesbirtok - alapítása.

A II. világháború után, 1946 elején új időszak kezdődött a ménesbirtok életében. Mezőhegyes 1961-től a versenylótenyésztés feladatát kapta. 2004-ben a Ménesbirtok privatizációja kapcsán a kormány úgy döntött, hogy a ménes állami tulajban marad. Szeptember 1-én megalakult a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft.

Nóniusz, a „tökéletes ló”

A 19. század elején, a napóleoni háborúk idején az osztrákok egy francia ménesből több fiatal lovat zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej, anglo-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be. Ő lett Nonius Senior, a fajta "ősapja", aki nem volt feltűnően szép ló, de ezekkel a kancákkal sikerült olyan utódokat létrehozni, amelyek megfeleltek a tenyésztési célnak, amely egy erős testfelépítésű katonai hátas és hámos lófajta kialakítása volt. 15 törzsmén fia összesen 100 tenyészéven keresztül fedezett Mezőhegyesen.

Valaha Békéscsaba főteréről indultak a lakodalmas menetek, tajtékosan tomboló nóniusz lovakkal.

Edward Király elismerése

1880-81-ben 10 db nóniusz kancát Ferenc József klabrudi magánménesébe vitték, hogy eredeti normann ménekkel fedeztessék. Az erőteljes méneket pedig az Alföld egy-egy tájára helyezték az ottani állomány feljavítására. A könnyebb nóniusz törzsbe kisebb, zömökebb lovak kerültek, a felfrissítésre ugyancsak telivér méneket soroltak be. Ez a típus a legmegfelelőbb volt a kisgazdaságok számára, de alkalmasak voltak katonai, tüzérségi és szekerész lovaknak is. A szakemberek körében nagy elismerésre tett szert a nóniusz az 1885-ös országos mezőgazdasági kiállításon. Kozma Ferenc ló kiállításán II. Edward angol király és II. Vilmos német trónörökös megjelent, gyarapítva a neves gratulálók körét. A nóniusz híre világszerte egyre csak nőtt.

Lásd még

• Lovassport
• Mezőhegyes

Kapcsolódó irodalom

• A mezőhegyesi lófajták szerepe a lótenyésztésben : nemzetközi szimpózium Mezőhegyes alapitásának 200 éves jubileuma alkalmából : Mezőhegyes, 1985. június 27-28. Mezőhegyes : [Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát], 1985. 88 p.
• Ádám Gusztáv: Békéscsaba műszaki vonatkozású alkotásai. Békéscsaba : Ádám G., 1930.
• Borbás Lajos : A mezőhegyesi közkatonák. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Áll. Gazd., 1973.
• Dvorschák János : Adatok Mezőhegyes történetéhez : A Nonius származása és fejlődése. Budapest : s. n., 1931.
• Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménes birtok. Békéscsaba: Békés Megyei Könyvtár, 2003.
• Erdész Ádám: A Mezőhegyesi Ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között. Gyula: Békés Megyei Levéltár, 1987.
• Fáy Andor : A régi Mezőhegyes fejlődése, sikerei és hibái. Budapest: Fáy A., 1955.
• Hankó József : Lovak és lovasok Békés megyében. Gyula : Linotype Bt, 2003.
• Horváth Mária : Mezőhegyes : 200 éves hírnév. In: Képes Újság 26. évf. (1985) 5.sz. p.16-17.
• Ménesi György : A lótenyésztésben is lezárult egy korszak. In: Békés Megyei Hírlap 47. (1992.április 29.) 101. p.5.
• Mezőhegyes lótenyésztésének története : 1785-től 1985-ig. Mezőhegyes : Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, 1985. 83 p.
• Ócsag Imre : A nóniusz. Budapest : Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1984. 169 p.
• Tóth István : Mezőhegyes 2000 éve. Mezőhegyes : [Mezőgazdasági Kombinát], [19[86]

Külső hivatkozások

• 73-as majori harangláb (fotók)
• A Ménesbirtok Rt igazgatósági épülete (fotó)
• Cselédházak a mezőhegyesi uradalomban (fotó)
• Emléktábla a mezőhegyesi kocsisok emlékére (fotók)
• Főmagtár (fotó)
• Istálló (fotó)
• Kozma Ferenc (1826-1892) (grafika)
• Kozma-szobor (1903)
• Központi fedett lovarda (fotó)
• Lovarda (fotó)
• Lovasiskola (fotó)
• Lovaspálya (fotók)
• Magyar Királyi Ménesintézet, Központi Szálló (fotó)
• Mezőhegyes (Wikipédia szócikk)
• Mezőhegyesi Állami Ménes (fotók)
• Mezőhegyesi Állami Ménes Kft (honlap)
• Mezőhegyesi Ménesbirtok (honlap)
• Ménesbirtok lovardája (fotó)
• Ménesparancsnoki épület (fotó)
• Nonius (fotó)
• Nonius Hotel (fotó)
• Nonius senior emléksírhelye (fotó)
• Nóniusz (lófajta) (Wikipédia szócikk)
• Nóniusz fogat a Ménesparancsnokság épülete előtt (fotó)