Gyóni Géza (1884–1917)

A BékésWiki wikiből

költő

Gyón (Pest megye), 1884. június 25. - Krasznojarszk (Oroszország), 1917. június 25.

Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfalujáról vette fel. A család békéscsabai eredetű, a költő másod-unokatestvére a legendás hírű paraszt-politikusnak, Áchim Andrásnak. Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját - aki hat gyermeknek adott életet - tízéves korában vesztette el.

Gyóni Géza gyermekkorát a szülői házban töltötte. 1894-ben került Szarvasra, ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva végezte el a gimnázium I-VI. osztályát. Szarvason Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett Sic itur ad astra címmel. A nagybácsi halála után, 1900 szeptemberében került Csabára. Középiskolai tanulmányait a város gimnáziumában fejezte be, 1902-ben tett érettségi vizsgát. Gyóni költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a Rell Lajos által irányított Önképzőkör. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (az Új Idők-ben és a Képes Családi Lapok-ban jelentek meg versei) fűződött a békéscsabai évekhez.

Tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus korában munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak (1903), s 1904 januárjában megjelent első kötete Versek címmel. A teológiáról azonban öngyilkossági kísérlete miatt -mely máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt - távoznia kellett.

Felépülése után Gyónón volt jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. 1910-től újságírással foglalkozott: a Soproni Napló, majd a Sopron című lap szerkesztője lett. Közben 1909-ben és 1912-ben néhány hónapra behívták katonának. 1913 februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett.

1914. augusztus l-jén, mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye, indult el a lengyelországi Przemyslbe. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, később azonban egyre jobban kiábrándult a háborúból, és a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését és vágyait szólaltatta meg verseiben. 1915-ben orosz fogságba esett, s a krasznojarszki fogolytáborba került. Háborodott elmével halt meg 33. születésnapján a szülőföldjétől távol eső fogolytáborban.

Emlékét több helyen őrzi Békéscsaba: az Aurora Kör indítványára 1927-ben, halálának 10. évfordulója alkalmából utcát neveztek el róla. A Rudolf Gimnázium falán az 1930-as években elhelyezett emléktábla az egykori tanítvány emléke előtt tiszteleg. Az 1975-ben felavatott szoborsétányon Pátzay Pál Gyónit ábrázoló alkotása tekinthető meg. 1992-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban kiállítást rendeztek emlékére.

Művei

• Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 229.
• Csak egy éjszakára. Válogatott versek. Budapest: Szépirod. K., 1959. p. 237. Több kiad.
• Élet szeretője. Versek. 1909-1914. Budapest: Athenaeum, 1917. p. 127. Több kiad.
• Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. p. 64. Több kiad.
• Levelek a Kálváriáról és más költemények. Budapest: Athenaeum, 1915. p. 72.
• Összes versei. Budapest: MEFHOSZ K., 1941. p. 317. Több kiad.
• Rabságban. Utolsó versek. (1915-1917). Budapest: Athenaeum, 1919. p. 160.
• Válogatott versei. Békéscsaba: Városi T.; HNF Városi Biz.; Rózsa F. Gimn., 1964. p. 100.
• Versek. Béke, háború, fogság. Budapest: Athenaeum, 1923. p. 196. Több kiad.
• Versek. Pozsony: Wigand ny., 1904. p. 143.

Kapcsolódó irodalom

• Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. Budapest: A Szerző, 1927. p. 192.
• Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A csabai évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 17.) 114. sz. p. 9.
• Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A szarvasi évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 10.) 108. sz. p. 8.
• Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1963. p. 415.
• Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács, PMKK., 1984. p. 126.
• Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács,PMKK., 1984. p. 5., 8., 9. tábla (Kép)
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyes., 1990. p. 57-62. (Áchim Géza)
• Gyóni Géza: Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 3. (Kép)
• Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. Előzéklap (Kép)
• Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 639.
• Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája. In: Irodalomtörténet. 47. évf. (1985.) 1. sz. p. 61-78.
• Költő a viharban. Gyóni Gézáról. Syposs Zoltán: Alkonyi órák. Életrajzok. Budapest: Szépirod. K., 1980. p. 32-53.
• Papp János: Gyóni Géza szarvasi és csabai évei. In: Békés Megyei Népújság. 25. évf. (1970. március 18.) 65.sz. p. 5.