Becsey Oszkár (1889–1979)

A BékésWiki wikiből

belgyógyász főorvos

Szabadkán (Bács-Bodrog megye) született 1889. június 12-én. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1913-ban kapott orvosi oklevelet.

1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt bel- és ideggyógyászatból kitűnő képzettséget kapott, ugyanakkor bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit is.

Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi vezetés meghívására - dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására - osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére. Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette. Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A 25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni, mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után 1940-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. 1942-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése.

A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. 1946-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására 1948-ban rehabilitálták. Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta. A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. 1979. május 13-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.

Születésének 100. évfordulóján a kórház dolgozói a fertőző osztály falán elhelyezett emléktáblával adóztak a híres humanista orvos emlékének. 1990-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán.

Kapcsolódó irodalom

• Akikről utcákat nevezhetnek el... Dr. Becsey Oszkár. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 42.sz. p. 2.
• Sonkoly Kálmán: Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége: dr. Becsey Oszkár. (1889-1979) In: Békési Élet. 24. évf. (1989.) 4. sz. p. 454-463.
• Sonkoly Kálmán: Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége: dr. Becsey Oszkár. (1889-1979) In: Békési Élet. 24. évf. (1989.) 4. sz. p. 459. (Kép)