Wetol sebolaj

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Vandi (vitalap | szerkesztései) 2014. május 24., 12:46-kor történt szerkesztése után volt.

A Wetol sebolajat a neves békéscsabai belgyógyász főorvos, dr. Wagner Dániel (1868-1919) szabadalmaztatta 1914-ben.

Tartalomjegyzék

A Wetol története

Wetol.jpg
A sebolaj feltalálásának körülményei egyelőre nem ismertek. Dr. Wagner Dániel bejelentését a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalba 1914. május 20-án nyújtotta be. A szabadalmi leírás, amely ma már szabadon elérhető a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala oldalán, 1915. március 11-én jelent meg.

A készítmény sebgyógyító hatását a különféle illóolajok kombinációja útján érte el. A sebolajat már az I. világháborúban sikerrel alkalmazták a hadi sérültek ellátásánál. A terméket a Wetol Vegyészeti Laboratórium Rt. állította elő. A Wetol sebolajat 1924-től a Népjóléti Minisztérium rendelkezése folytán a közintézmények és üzemek mentőszekrényeiben és orvosi, kórházi intézményeknél kötelezően készleten kellett tartani.

Az 1940-ben kiadott Szabványos vényminták (Formulae Normales, rövid nevén FoNo) című gyógyszerészeti kiadvány a 101-es sorszám alatt a Wetolt helyettesítő "Oleum ad vulnera" sebolaj receptjét tartalmazza. A készítmény elkészítésének menetét és gyógyhatását ugyanebben az évben kiadott kézikönyvben Csipke Zoltán és Némedy Imre írta le.

Lásd még

Forrás

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök