Wetol sebolaj

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Vandi (vitalap | szerkesztései) 2014. május 21., 07:53-kor történt szerkesztése után volt.

A Wetol sebolajat a neves békéscsabai belgyógyász főorvos, dr. Wagner Dániel (1868-1919) szabadalmaztatta 1914-ben.

Tartalomjegyzék

A Wetol története

Wetol.jpg
A sebolaj feltalálásának körülményei egyelőre nem ismertek. Dr. Wagner Dániel bejelentését a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalba 1914. május 20-án nyújtotta be. A szabadalmi leírás 1915. március 11-én jelent meg.

A készítmény sebgyógyító hatását a különféle illóolajok kombinációja útján érte el. A sebolajat már az I. világháborúban sikerrel alkalmazták a hadi sérültek ellátásánál. A terméket a Wetol Vegyészeti Laboratórium Rt. állította elő. A Wetol sebolajat 1924-től a Népjóléti Minisztérium rendelkezése folytán a közintézmények és üzemek mentőszekrényeiben és orvosi, kórházi intézményeknél kötelezően készleten kellett tartani.

Az 1940-ben kiadott Szabványos vényminták (Formulae Normales, rövid nevén FoNo) című gyógyszerészeti kiadvány a 101-es sorszám alatt a Wetolt helyettesítő "Oleum ad vulnera" sebolaj receptjét tartalmazza. Az elkészítés menetét és gyógyhatását ugyanebben az évben kiadott kézikönyvben Csipke Zoltán és Némedy Imre írta le.

Forrás

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök