Evangélikus Kistemplom (Békéscsaba)
A BékésWiki wikiből
Az Evangélikus Kistemplom a város legrégebbi templomaként műemléki védelem alatt áll. A templom Békéscsaba központjából gyalog, a Szent István térről 1-2 perces, az autóbusz pályaudvartól és a vasútállomástól 25 perces sétával közelíthető meg. A templom a Luther utca és a Baross utca sarkán lévő telekre épült. Az 1745-ben épült templomot a csabai evangélikus gyülekezet építette. Az evangélikus, más néven lutheránus vallás a Luther Márton által indított reformáció során jött létre. A 18. század végén Békéscsabán volt Magyarország legnagyobb evangélikus közössége, ezért a debreceni "kálvinista Róma" példájára Csabát a "lutheránus Róma" névvel illették.
Tartalomjegyzék |
A templom története
Haan Lajos könyvéből tudjuk, hogy Duna János, Valent és Szekerka felvidéki tótok 1715-ben telepedtek le Békéscsabán. A földalatti putrikban élő magyar reformált pásztoroktól felvásárolták putrijaikat, amelyek a városháza helyén és környékén álltak. Az evangélikusok első imaházának fala rőzséből font, sárral tapasztott, meszelt fal volt. Az 1717-ben épült imaház lelkésze Schuhajda Pál volt. Az imaházat 1927-ben, Libent Máté bírósága alatt vályogtemplommá építették át.
A templom első oltárát Budáról hozatták 1728-ban, első harangját, melynek harangláb állíttatott 1731-ben öntötték. A templom első orgonáját 1733-ban Besztercebányáról hozatták.
A paplak 1729-ben épült. Amikor Tessedik Sámuel a gyülekezet lelkésze lett, legfontosabb tennivalói közzé sorolta az egyházi rendtartás bevezetését, mely pontosan megszabta milyennek kell lennie egy evangélikus vallású ember otthoni, templomi, mindennapi életének. A kezdetekhez képest az evangélikus hívek száma két és félszeresére nőtt. Thessedik Sámuel (1710-1749), a közismert szarvasi evangélikus lelkésznek, pedagógusnak, pedagógiai és gazdasági szakírónak, http://hu.wikipedia.org/wiki/Tessedik_S%C3%A1muel Tessedik Sámuelnek az apja 1944-ben a Gyulán tartózkodó Harruckern Ferenc báró és földesúr elé terjesztette a gyülekezet templom építése iránti kérelmét.
Az előzőnél nagyobb, torony nélküli templomot 1745-ben Márton napján szentelték fel. Thessedik Sámuel, Markovitz Mátyás szarvasi és Burjan Dániel Kis-Berényi lelkész közreműködésével.
A templom északi sarkán, mélyen elhelyeztek egy folyó évi Máriást (korabeli pénz) és egy írást, mint tartós emléket: "Isten legjobb, legnagyobb oltalma alatt! Ez az Istennek tiszteletére felszentelt hajlék, amely, a csabai evangélikus gyülekezetnek, a meg nem változtatott ágostai vallású lakosainak van ajánlva, éspedig a szlovák nemzetiségűeknek, az előbbi templom lebontása után épült a Jézus Krisztus által helyreállított üdvösség 1745. esztendejében. A munka elkezdődött árilis 26-án és 5 hónap időtartama alatt befejeződött Mária Terézia magyarországi királynő Őfelségének uralkodása idején, valamint báró Harruckern Ferenc földesúr és Békés vármegye főispánsága idején. Épült pedig egyedül az evangélikus lakosok saját költségén, fáradozásával és kiadásaiból, a más valláshoz tartozó lakosok bármilyen hozzájárulása nélkül, nagy tiszteletű Thessedik Sámuelnek, e gyülekezet ezidei rendes lelkészének szolgálata és lelkipásztorkodása idején, a jeles Mekis János bírósága és a jeles községi esküdtek: Máthé János törvénybíró, Vitzián Mátyás, Csankovszky György, Unyatinszky Máté, Krnyan János, Molnár András, Bánszky János stb. idején..."
1760-ban harangtornyot építettek kőből. A tornyot zsindellyel fedték le.
1773-ra nyolcezres nagyságúra nőtt a gyülekezet létszáma. A templomot kereszt alakúvá bővítették, s ettől kezdve két lelkész látta el a szolgálatot.
A napórát 1779-ben tették a templomra.
1783-85-ben ismét átépítették a templomot. Tornyát két szinttel bővítették. A legfelső szinten tűzőrszobát alakítottak ki, amelyet búbos kemencével fűtöttek. Az alatta lévő szint a harangozó lakása volt. A két felső szint között egy kis franciaerkély volt, amelyet a 19. század végén a tornyot körbe szegélyező erkélyre cseréltek fel.
A 18. század végére a hívek száma már meghaladta a 10 ezret. Ezzel a csabai gyülekezet az akkori Magyarország legnagyobb evangélikus gyülekezete lett.
A 18. század végi és a 19.század eleji racionalista gondolkodásnak megfelelő a lelkészek életvitelüknek köszönhetően inkább kulturális tevékenységükkel, társadalmi életükkel gyakoroltak befolyást a közösségre, mint prédikációikkal.
A templom berendezése eltér a megszokottól, mivel az orgonakarzatot a szokástól eltérően az oldalsó bejárat fölé építették. Orgonáját az aradi Dangl Antal fia, császári és királyi orgonakészítő 1896-ban készítette.
A templomtorony négy harangja közül egyet a második világháború alatt elvittek. A harangok közül a legnagyobb és legismertebb, amely egyben az ország legnagyobb evangélikus harangja Seltenhofer Frigyes soproni harangöntő mester műhelyében készült 1876-ban. A 36 mázsás harangon a feliratok szlovák nyelven íródtak.
A feliratok magyar fordítása:
“Mikor a harang szól S hangja égig hatol, Hittel, áhítattva sóhajtva az Istenhez.” "Ezt a harangot a B. csabai evang. egyháznak adományozták Marik Pál első felesége, Ondrejcsik Mária és második felesége, Polják Ilona. Az Úrnak 1874. esztendejében.”
A barokkos homlokzat a milleneum előtt neoreneszánsz motívumdíszítést kapott. A toronyra új kupola és kerengő erkély került.
A templomot építésének 250. évfordulóján újraszentelték.
Az imaházban, a templomban szolgálatot teljesítő ismertebb lelkészek
- 1718-1725 Schuhajda János
- 1726. február 26-tól Szallay János
- 1728-1744 Burjan Sámuel (Ő vezette be az anyakönyvek használatát, számba vette a templomi edényeket és ruhaneműket, a lelkészsége alatt történt nevezetesebb eseményeket is följegyezte, az imaháznak oltárt szerzett Pestről, s orgonát Besztercebányáról)
- 1744-1749 Thessedik Sámuel (1710-1749)
- 1780-tól két lelkész működött Drozdik Sámuel és Gyurcsek András
