Méntelep (Békéscsaba)
A BékésWiki wikiből
1860-tól 1944-ig működött a Békéscsabai Magyar Királyi Állami Méntelep. Megszűnése után stadion épült a helyén. Ma lakóházak állnak ott.
Tartalomjegyzék |
A méntelep története
1860-tól 1944-ig működött Békéscsabán. Fennhatósága alá Békés és Arad megye lótenyésztése tartozott. Feladata a jó minőségű katonai és mezőgazdasági ló tenyésztése volt. Békéscsabán a Kazinczy úton volt. A parancsnoki épület és a tiszti lakás még mindig áll, de az udvaron a Kazinczy lakótelep emeletes házai vannak. A méntelepet 1944-ben lebombázták, utána futballpályává alakult. A parancsnoki épülettel szemben voltak a ménistállók, ahol 360 lovat lehetett elhelyezni. Vele szemben volt a lovarda, de ott ma a tűzoltó laktanya áll. A fedeztetési szín a Tinódi utca felől volt. A méntelep parancsnokai önállóak voltak, viszont anyagiakban a Lótenyésztési Főosztály főnökének, katonai oldalról a táboroknak voltak alárendelve. Ezért az 1867. évi kiegyezés utáni rendszer 1938-ig ugyanolyan maradt. Erdély, Felvidék és Délvidék visszacsatolása után két ménest és hét méntelepet állítottak fel. A békéscsabai méntelep a nagykőrösi kerületi parancsnokság alá tartozott. A méneskarnak saját sorozott legénysége volt. Legénységét a Honvéd Méneskar válogatta ki lóval bánni tudó fiatalemberekből. Az újoncokat méneken tanították, de kisebb-nagyobb problémák merültek fel a mének heves természete miatt. Az oktatásba beletartozott az elméleti, gyakorlati lovaglás, valamint a tenyésztéssel kapcsolatos nyilvántartások kezelése is. Békéscsabára méneskari katonák a II. világháború után nem tértek vissza. Leszereltek és méntelepvezetők vagy fedeztetési állomásvezetők lettek. 1945-től a fedeztetési állomás az Andrássy utcai laktanya (Békéscsaba) istállójában, 1950-58-ig a Szerdahelyi utca Mesterséges Termékenyítő Állomáson volt, utána az Alvégi legelőn lévő városi istállóba telepítették át, ahol 1961-ben megszűnt.
Dr. Korompai Viktor (1895-1982)
Harcolt az I. világháborúban is. 1921-ben került a méntelepre és a II. világháború végéig ott dolgozott. A világháborúban szolgált, majd menekülés után Klagenfurtban hadifogságba esett. 194-ben, menekült a Dunántúlra Vály László alezredessel, illetve több altiszttel és azok családjaival. A lovakat vonattal vitték utánuk. A méntelep Eholfingba menekült. A mének így életben maradtak. 1947-ben kb. 170 lóval tértek vissza vonattal. Az utazást nehezítette, hogy angol, orosz, amerikai zónákon kellett keresztülmenniük. 1947 augusztusában átlépték a határt, Komáromba mentek, ahol Vály és Korompai tételesen átadták a lovakat a magyar hatóságoknak. Ezzel párhuzamosan folyt a hivatásos állomány igazoltatása is, ami rengeteg kellemetlenséggel járt. 1947-től több helyen volt állatorvos, nyugdíjazása után tudományos megfigyeléseket végzett.
Dubszky Ferenc (1914-2003)
1934-ben katona volt a szentesi Árpád Fejedelem Huszárzászlóaljnál. Innen került a méntelepre. Miután elvégezett egy tanfolyamot, karpaszományosként szolgált. Később a Lovastanár Képző Parancsnokságon oklevelet szerzett. Békéscsabára már zászlósként ment vissza. A Bécsi Spanyol Lovasiskolába akarták küldeni, de a háború miatt nem tudott elmenni. 1942-ben hadnagy, 1944-ben főhadnagy volt. Örkénytáborban érte a front, de nem esett fogságba. A háború után a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, majd leszerelt. Őrnagyként ment nyugdíjba. 2003-ban hunyt el, ő volt az utolsó méneskari tiszt.
.jpg)
A méntelep beosztott tiszthelyettesei
Békési Mihály (1908-2000)
Kiskorától kezdve lovakat tenyésztett. 1930-ban vonult be a Kecskeméti Huszárezredbe. Onnan került a méntelepre. Sok tanfolyamon vett részt. Ekkor már törzsőrmester volt. 1942-ben családjával Csíkszeredára kellett mennie, ahol szolgálatvezető lett egy méntelepen, ahol lipicai mének voltak. 1944-ben a ménteleppel együtt menekültek. 1945-ben Ajkán hadifogoly volt, de 1947-ben visszatért. Békéscsabai intézmény már megszűnt, ezért a szarvasi méntelepre ment. Később a Mezőberényi Fedeztetési Állomáson volt vezető. Nyugdíjazásáig a Békési Fedeztető Állomáson dolgozott. 1994-ig a Tsz-beli lovakat gondozta, mint ménápoló. Békésen tagja volt a lótenyésztő bizottságnak.
Bartha Lajos (1916-1992)
15 évesen kezdett lovakkal foglalkozni. Először katonaként, majd tiszthelyettes őrmesterként volt a Békéscsabai Magyar Királyi Állami Méntelepen. Sok továbbképzésen vett részt. Több méntelepen is szolgált. A front elől a hátországba menekült, de hadifogságba esett. A békéscsabai méntelep megszűnése után a Szarvasi, Gyomai és Szeghalmi Fedeztetési Állomásokon dolgozott. 1971-ben nyugdíjazták.
Domokos Imre (1922-1997)
Már 3 éves korában érdekelték a lovak, Egész életében a velük foglalkozott. 1943-ban Békéscsabára került. Mivel jó katona volt, ezért fogatossá nevezték ki. 1944-ig minden rendben ment, de ekkor az összes lovat a Dunántúlra szállították. Végül Tulingenben telepedtek le. A háború végén Somlai Istvánnal és 4 lóval indultak haza. Lassan haladtak. Szentgotthárdnál lépték át a határt. 1946-ban érkeztek Békésre. A megérkezés után jelentkezett a bírónál a békéscsabai méntelep megsemmisülése miatt. A lovak egy ideig nála voltak. Mikor a Földművelésügyi Minisztérium tudomást szerzett a róluk, megjutalmazták. A pénzből gépeket vásárolt, de ezeket 1951-ben be kellett szolgáltatni. Ő is benne volt a községi lótenyésztési bizottságban. Miattuk ért el a lótenyésztés Békésen kitűnő színvonalat a háború után.
Lásd még
Forrás
- Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében, Gyula : Linotype Bt, 2003.
Kapcsolódó irodalom
- Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében, Gyula : Linotype Bt, 2003.
