Nemeskéri Kiss Vilmos (1865–1927)

A BékésWiki wikiből

községi jegyző

Élete

Nemeskéri Kiss Vilmos 1865-ben született – valószínűleg – Mágocson nemeskéri Kiss Zsigmond és Raáb Auguszta gyermekeként. Testvérei: Eleonóra, Karolina, Jenő, Margit, Cornélia és Andor. Vilmos és Andor Kevermesen éltek és dolgoztak, utóbbi Deszkre került jegyzőnek. A család Deák Ferenc rokonságába tartozott.

Kiss Vilmos Gyenes Etelkával házasodott össze. Saját gyermekük nem született. Oehring Emerentia (Erna) személyében nevelt lányuk volt. A lányt az édesanyja (Gyenes Ilona) halála után vették a gyámságuk alá. A család jómódban élt, azonban egy 1904-es feljegyzés szerint a lány taníttatását már nem tudták fizetni, így internátusba adták.

Nemeskéri Kiss Vilmos 1927. május 12-én hunyt el Kevermesen. A halálhírét leközlő lapok egyöntetűen azt írták, temetése a Farkasréti temetőben volt, ez azonban feltehetően nem igaz. A község ugyanis saját halottjának tekintette, temetéséről gondoskodott, és díszsírhelyet kapott a kevermesi temetőben lévő domb északi oldalában. Sírja ma már nincs meg a temetőben, így a község történetének talán legfontosabb tisztviselőjének emléke csak a fennmaradt iratokban él tovább.

Munkássága

Kiss Vilmos 1891-ben került Kevermesre. 1891 és 1927 között, 36 évig töltötte be a jegyző tisztséget a faluban. Azok, akik kezdetben nem támogatták megválasztását, később szinte mindannyian mellé álltak, és együtt dolgoztak a falu felvirágoztatásán. Az olykor hevesen felszólaló képviselőket óvatosságra, mértékletességre intette, mindig tudta idézni azt a törvényt vagy rendeletet, amellyel valakinek igazat lehetett adni. Munkássága révén épült fel többek között a községháza, a központi iskola, a nagyvendéglő és a vámőrségi laktanya. Mindig megfontoltan, a törvények naprakész ismeretében, becsületesen dolgozott, igyekezett kihozni a legtöbbet a rendelkezésre álló lehetőségekből. Ő kezdeményezte a hitelszövetkezet és a fogyasztási szövetkezet létesítését, valamint több kulturális egylet és kör alapítása körül is tevékenykedett. Legnagyobb érdeme, hogy az uradalom 1906-os parcellázásakor a kevermesi földek nem külső kézbe, hanem a helyi emberek saját tulajdonába kerültek. A munkát ő vezényelte és felügyelte, amiért 25 hold szántóföldre haszonélvezeti jogot kapott, illetve a király a kisbirtokosság érdekében kifejtett hasznos tevékenységéért 1908-ban arany érdemkeresztet adományozott a számára. Ebből az alkalomból díszközgyűlést tartottak a községházán, melyről a Budapesti Hírlap 1908. április 28-i száma is beszámolt.

Az első világháborút követően, az októberi forradalom idején a feldühödött, frontról hazatérő katonák őt is felelősségre akarták vonni. November 2-án – a kereskedők, módos gazdák házának, boltjának kifosztását követően – a jegyzői lak következett volna, ezt azonban Kiss Vilmosnak az alábbiak szerint sikerült elkerülnie:

„A forradalmi elemek egyik leghangosabb eleme volt Bán Imre községi lakos, egyik szemére kancsal, kellemetlen külsejű ember, berugott állapotban meg egyenesen visszataszító jelenség. Amerikát két ízben is megjárt ember lévén nagy tekintélye volt az „elvtársak” előtt. Bán kb. ezeket a szavakat intézte Kiss Vilmos főjegyzőhöz: Ha ezt a piszkos, ragyás arcomat, melyet te annyiszor pofoztál, megcsókolod, csakis ezen az áron szabadulsz meg a kifosztás alól. Erre a főjegyző Bán Imrét megölelte és megcsókolta. Bán meglepetésében imigyen dadogott. Ugye, ugye, Júdás csókot adott most nekem a főjegyző úr? Az erősen autokrata hírben álló főjegyző e „hősies”? tette tetemesen hozzájárult a forradalmi izgalmak lecsendesedéséhez, amit ő később nem is késett a sikerei közé elkönyvelni.”

Az adásvételi kölcsönök egyösszegben történő, rendkívül kedvező feltétel melletti visszafizetését is ő intézte el, mellyel óriási terhektől szabadította meg a község lakosságát.

Források

• A falu jegyzője. In: Budapesti Hírlap, 28. évf. 103. szám (1908. április 28.) 19. p.
• A kevermesi római katolikus plébánia anyakönyvei. In: FamilySearch.com
• Békés Megyei Levéltár: Kevermes Nagyközség képviselő-testületének iratai 1891–1950.
• Bodor József: A 100 esztendős kevermesi római katolikus plébánia és templom története. Második, javított kiadás. Kevermes : Kevermesiek Baráti Társasága, 1935. 43 p.
• Bozó László – Lunkné Magyar Ágnes: A kevermesi temető története. Kevermes, 2021. 139 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lunkné Magyar Ágnes – Bozó László: Kevermes képes története. Kevermes : Kevermes Nagyközség Önkéntes Tűzoltó Egyesülete, 2020. 387 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Pelle Ferenc: A 150 éves Kevermes község története. Kevermes : Kevermes Község Tanácsa, 1965. 301 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Pelle Ferenc: Kevermes története. Békéscsaba : Ipszilon Kiadó és Pedagógiai Szolgáltató Kft., 2003. 421 p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Tolnai Világlapja, 8. évf. 17. szám (1908. április 19.) 642. p.