Mátrai Sándor (1932–2002)

A BékésWiki wikiből

atléta, magyar válogatott labdarúgó

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Díjak, elismerések 4 Kiemelkedő eredményei 5 Emlékezete 6 Források 7 Kapcsolódó irodalom

Élete

Mátrai Sándor 1932. november 20-án Magna Sándor néven született Nagyszénáson. Édesapja Magna Sándor, édesanyja Pukászki Ilona.

Az elemi iskolát Nagyszénáson végezte. Tanulmányait az orosházi gimnáziumban folytatta, Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. Budapesten előbb a Műegyetem, majd a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. Később üzletvezetői képesítést szerzett.

Micskó Ágnest vette feleségül.

Mátrai Sándor 2002. május 29-én hunyt el Budapesten. Június 7-én az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Nagyszénáson kezdett el futballozni. 1949-ben az NB II-es Orosházi MTK labdarúgócsapatához igazolt, csapattársa lett a tornatanára, Glózik Pál. 1949-ben a Táncsics Mihály Gimnáziummal országos középiskolai labdarúgó-bajnokságot nyert.

A labdarúgás mellett atletizált, rövidtávfutóként, valamint magas- és távolugró versenyszámokban szerepelt. Atlétaként nyert országos középiskolai csapatbajnokságot, első helyen végzett egyéniben a 100 és a 200 méteres távon, valamint távolugrásban. A vezetéknevét Marosvölgyire magyarosította.

Az 1951-es román–magyar ifjúsági atlétikai versenyen megnyerte a 200 méteres síkfutást, távolugrásban ezüstérmet szerzett. Ennek köszönhetően tagja lett az 1952-es olimpiára készülő atlétikai csapatnak. Budapestre költözött, 1952-ben a Budapesti Kinizsi atlétája lett. Mátrai végül kimaradt a helsinki olimpiára utazó csapatból, a pályafutását 1953 februárjában a Budapesti Kinizsi labdarúgó-szakosztályánál (1957-től: Ferencvárosi Torna Club) folytatta. Gulyás Géza kapus javaslatára a Mátrai vezetéknevet használta.

Első mérkőzésén góllal mutatkozott be a Vasas Ganz-Vagon elleni kupamérkőzésen. 1953. március 15-én, az első NB I-es mérkőzésén négy gólt lőtt a Szombathelyi Lokomotiv csapatának. Pályafutása elején csatárként, 1954-től középhátvédként kapott szerepet. Példaértékű becsúszó szerelések jellemezték a játékát, melyeket atléta múltjának köszönhetett. A Ferencvárossal 1958-ban a Magyar Népköztársasági Kupa-győztes, 1962–63-ban, 1964-ben és 1967-ben a magyar bajnok csapat tagja volt. 1965-ben a Vásárvárosok kupája-győztes (VVK) csapat kapitánya volt (a Ferencváros a Juventust győzte le a döntőben). 1965-ben megválasztották az év labdarúgójának.

1956. február 29-én a Libanon ellen 4:1-re megnyert mérkőzésen lépett pályára első alkalommal a magyar válogatottban. Három világbajnokságon, 12 világbajnoki mérkőzésen szerepelt: 1958-ban Svédországban, 1962-ben Chilében és 1966-ban Angliában. Utóbbi két világeseményen a negyeddöntőig jutott a válogatott. Tagja volt az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmes magyar válogatottnak. Ugyanebben az évben meghívták az Európa-válogatott keretébe, pályára nem lépett. 1967-ig nyolcvanegy alkalommal játszott a nemzeti csapatban.

A Ferencvárosban összesen 554 mérkőzésen (ebből 356 magyar bajnokin) lépett pályára. 1967 végén távozott a Ferencvárostól, az élvonalbeli Egyetértéshez igazolt, 1969-ben fejezte be a pályafutását. 1969 augusztusában Budapesten és Bécsben is búcsúmérkőzést rendeztek a tiszteletére. Grosics Gyula legendás labdarúgó szerint „róla lehetne megmintázni az ideális sportember szobrát.”

Pályafutása után tagja lett a Ferencvárosi Torna Club elnökségének és a labdarúgó-szakosztály vezetőségének. A civil életben a vendéglátóiparban helyezkedett el, üzletvezetőként dolgozott.

Díjak, elismerések

• Az év labdarúgója (1965)
• Az FTC örökös bajnoka (1974)
• FTC aranydiploma (1984)
• Springer-díj (1994)
• FTC centenáriumi aranydiploma (1999)
• Az MLSZ centenáriumi emlékérme (2001)

Kiemelkedő eredményei

• Magyar Népköztársasági Kupa-győztes: 1958
• magyar bajnok (3): 1962–63, 1964, 1967
• Európa-bajnoki bronzérmes: 1964
• Vásárvárosok kupája-győztes: 1965

Emlékezete

• 2000-ben megörökítették kézlenyomatát és aláírását a Magyar Sportcsillagok Falán.
• 2002 októberében az orosházi sporttelepet róla nevezték el, emléktáblát avattak a tiszteletére a stadion falán. A stadion avatómérkőzésén a Ferencvárost látta vendégül az Orosháza együttese.
• Nagyszénáson emléktáblán örökítették meg a nevét.
• 2003-ban a Táncsics gimnázium tornatermét Mátrai Sándorról nevezték el.
• 2010-ben a Mátrai Sándor Stadionnál szobrot avattak a tiszteletére (Csák Attila szobrászművész alkotása).
• A Táncsics Mihály Gimnázium az Orosháza jelesei DVD II. kötetével Márai Sándornak állított emléket.
• 2018. szeptember 9-én az orosházi stadion főépületében megnyílt a Mátrai Sándor Emlékterem.

Források

• A névadó: Mátrai Sándor. In: Békés Megyei Hírlap, 58. évf. 101. szám (2003. május 2.) 13. p. (Látogatva: 2022. 11. 26.)
• Betkó Tamás: Vasárnap adják át a Mátrai Sándor Emléktermet. In: Oroscafe.hu (Látogatva: 2022. 11. 23.)
• Bojtor Zalán: A kiváló labdarúgó életútja. In: Orosházi Élet, 24. évf. 2. szám (2021. január 22.) 12. p. (Látogatva: 2022. 11. 21.)
• Bővült az elit társaság. In: Új Szó, 53. évf. 23. szám (2000. január 29.) 14. p. (Látogatva: 2022. 11. 26.)
• Dénes Tamás – Dlusztus Imre: Meggypiros mezben. Szeged : Nemzeti Értékek, 2019. 291–292. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Gyenge Antal: Községünk szülötte Mátrai (Manga) Sándor. In: Nagyszénás, 18. évf. 3. szám (2009) 12. p.(Látogatva: 2022. 11. 21.)
• Hegyi Tamás: A Ferencváros legjobb 50 futballistája : a kezdettől napjainkig. Budapest : Aréna 2000, 2009. 10–11. p. (Látogatva: 2022. 11. 22.)
• Kitüntetettek. In: FTC Centenáriumi Újság, 21. szám (1999) 14. p. (Látogatva: 2022. 11. 22.)
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságíók, sportorvosok, sportszakemberek. II. kötet I–R. Szekszárd : Babits Kiadó, 1995. 289. p. (Látogatva: 2022. 11. 22.)
• Nagy Béla: Ki kicsoda a Ferencvárosi Torna Club történetében? Budapest : Ferencvárosi Torna Club, 1987. 54. p. (Látogatva: 2022. 11. 22.)
• Sinkovics Gábor: Végső búcsú Óbudán Mátrai Sándortól. In: Nemzeti Sport, 13. évf. 152. szám (2002. június 8.) 23. p. (Látogatva: 2022. 11. 26.)
• Springer díj. In: Fradi Újság, 7. szám (1994) 7. p. (Látogatva: 2022. 11. 22.)
• Thury Gábor: Becsúszó szerelések. In: Nemzeti Sport (Népsport), 113. évf. 301. szám (2015. november 5.) IV. p. (Látogatva: 2022. 11. 25.)
• Szűcs Ferenc: A Mátrai Sándor Stadion története. Orosháza : Szűcs Ferenc, 2009. 9., 20. p. (Látogatva: 2022. 11. 22.)

Kapcsolódó irodalom

• Betkó Tamás: Relikviák őrzik az emlékét. In: Orosházi Élet, 23. évf. 36. szám (2018. szeptember 14.) 7. p.
• Hegyi Tamás: Minden idők legjobb 50 magyar futballistája : a kezdetektől napjainkig. 2., átdolg. kiad. - Budapest : Aréna 2000, 2011 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Hoppe László – Hoppe Pál: A labdarúgó-világbajnokságok csillagai. Budapest : Sport, 1966 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lelkes Péter: A nevető ötödik : Mátrai Sándor élete. Budapest : Sportpropaganda Vállalat, 1987 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Major János – Nagy Béla – Várszegi János: Zöld-fehérben : az FTC 75 éve, 1899–1974. Budapest : Sport, 1974 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Mátrai egykoron kupát emelt - emlékére stadiont neveztek el. In: Zöld Sasok, (2005) 14. p.
• Mátrai Sándor: Futball az étteremben. In: Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben : hires sportolók a múltról a jelenben : 50 interjú. Budapest : Sportprop. Váll., 1987. 145–149. p.
• Nagy Béla: Kik játszottak a Fradiban? : 666-an zöld-fehérben, 1901–1997. Budapest : FTC, 1997 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Nagy Béla: Sárositól Simonig : fél évszázad fradistái válogatott mezben, 1939–1989. Budapest : Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda, 1990
• Nagy Béla: Fradisták : az FTC labdarúgói 1900–1980. Budapest : Sportprop. Váll., 1981
• Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma (1.) : bordó bársonysapkában. Budapest : FTC Baráti Kör, 1985
• Nagy Béla: Fradi forint klub (2). In: Fradi Újság, 15. szám (1991) 10. p.
• Szegő András: Mátrai Sándor. In: Képes Sport, 30. évf. 7. szám (1983. február 15.) 14–15. p.
• Válogatottak arcképcsarnoka. In: Labdarúgás, 15. évf. 9. szám (1969. szeptember) 14. p.