Komlósi Ildikó (operaénekes)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2021. március 23., 08:58-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Tartalomjegyzék

Élete

Komlósi Ildikó 1959. március 22-én született Békésszentandráson.

Már óvodás korában felfigyeltek hangjára. Hatéves korában kezdett zenét tanulni és zongorázni a szarvasi zeneiskolában. Általános iskolába szülőfalujában, gimnáziumba Szarvason járt. Tizenhat évesen döntött úgy, hogy operaénekes lesz, amikor a Szegedi Nemzeti Színház Bohémélet előadásában hallotta Berdál Valériát Mimi szerepében. Érettségi után Szegedre ment, ahol a konzervatóriumot négy helyett két év alatt végezte el Berdál Valéria tanítványaként. 1984-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Ónodi Márta növendékeként. A zeneakadémiai öt éven négy év alatt jutott túl. Már az utolsó évben szerződtette a Magyar Állami Operaház. 1985-ben felvételt nyert a londoni Guildhall School of Musicba, ahol Rózsa Veránál tanult egy évig, majd újabb egyéves ösztöndíjjal 1987‒1988-ban a milánói Scalában folytatta tanulmányait.

Szép mezzoszoprán hangjával több európai versenyen szerzett díjat. Nemzetközi karrierje 1986-ban indult a Pavarotti-énekverseny megnyerésével, amely után a világhírű tenor oldalán Verdi Requiemjével debütált Amerikában. A győzelem nyomán a közönség a leghíresebb mezzo szerepekben ismerhette meg. Bécsben és Frankfurtban 1989-ben, a milánói Scala színpadán 1990-ben debütált. Az ezt követő években fellépett Hamburgban, Stuttgartban, Firenzében, Nápolyban, a tengerentúlon San Franciscóban, Clevelandben, Houstonban, Philadelphiában, Dél-Amerikában, a Távol-Keleten Tokióban. A New York-i Metropolitanben 1999-ben Thomas Hampson oldalán mutatkozott be Massenet Werther című operájában Charlotte szerepében.

Olasz férjével és kisfiával évekig Rómában élt. Nem szerződött le társulathoz, a Metropolitan, a bécsi Staatsoper, a milánói Scala, a veronai Aréna, a drezdai Semperoper, a londoni Covent Garden, a Magyar Állami Operaház, a Szegedi Szabadtéri Játékok és számos más teátrum visszatérő vendégeként lépett fel.

Komlósi Ildikó gazdag életpályáját, művészetét számos hazai és nemzetközi díjjal, így többek között a Kossuth-díj odaítélésével ismerték el.

Művészete

Komlósi Ildikó pályája lírai mezzoszopránként indult, elénekelhette az operairodalom legszebb főszerepeit: Richard Strauss A rózsalovag című operájában Octaviant, az Ariadné Naxosz szigetén című operában a Komponistát alakította. Később drámai mezzoszopránként a romantikus francia operák, Verdi és a verista zeneszerzők műveinek főszerepeit énekelte. Széles koncert- és operarepertoárral rendelkezik, Mozart, Beethoven, Donizetti, Bizet, Csajkovszkij, Ponchielli, Verdi, Richard Strauss, Wagner, Mahler, Massenet és Mascagni művei szerepelnek repertoárjában. 2013-ban a New York-i Metropolitan színpadán Strauss Árnyék nélküli asszonyában a dajkát, az egyik legnehezebb mezzoszoprán szerepet énekelte.

Karrierjének egyik meghatározó szerepe Amneris Verdi Aidájában; ezzel diplomázott 1984-ben. 2006-ban Rost Andrea után második magyar opera-énekesnőként léphetett fel a Scala évadnyitó előadásán, a Franco Zeffirelli által rendezett, minden idők leglátványosabb előadásaként hirdetett Aidában. 2014. január 14-én karrierjének harmincadik évfordulóját az Erkel Színházban ugyancsak Amneris szerepével ünnepelte.

Kedvelt szerepei közé tartozik még Bizet Carmenje és különösen Bartók A kékszakállú herceg várának Juditja. Ez utóbbi operát több mint kétszázszor énekelte a világ minden táján, először az Erkel Színházban Mikó András rendezésében, a 150. előadást pedig a milánói Scalában 2015 szeptemberében. 2008-ban a New York-i Lincoln Centerben Polgár László partnereként a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretében Fischer Iván vezényletével, a 2009-es Budapesti Tavaszi Fesztiválon Mundruczó Kornél rendezésében az opera koncertszerű változatában lépett fel. Komlósi Ildikó ötletére az Operaházban 2011-ben világújdonságként 3D-s technikával állították színre az operát.

Díjak, kitüntetések

Főbb szerepei

Források

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök