Kazinczy-lakótelep (Békéscsaba)
A BékésWiki wikiből
Bevezetés
A békéscsabai Kazinczy /korábban Kulich Gyula/ Lakótelep létrejöttének krónikája nemcsak a város, hanem az ide költöző családok története is. A különböző helyekről jött lakók korábbi életkörülményeiket, szokásaikat hátrahagyva úttörői, néha elszenvedői voltak a hazai lakótelepi életforma kialakulásának. Erről a bonyolult folyamatról tudósítottak több évtizeden keresztül a Békés Megyei Népújság /később Békés Megyei Hírlap/ újságírói, fotósai.
A szócikk nem csak a Kazinczy Lakótelepet, hanem Kazinczy útnak a mai Andrássy úttól a Szarvasi útig terjedő szakaszát, illetve az oda becsatlakozó utcákat is érinti.
A Kazinczy utca repülőgépről. a magas fák jelzik az utcát. Fotó: Gellért Mária 2014.
Történet
A lakótelep építése előtt ezen a területen a korábbi évtizedekben a következők voltak megtalálhatók:
- Vásártér /az iskola és az ABC körüli rész/, - Magyar Királyi Méntelep, később Előre Futballpálya /a mai Tűzoltósággal szembeni terület/, - Dohánybeváltó /a tízemeletes épület környéke/.
A nagyarányú építkezés 1961-ben a Vásártér felől indult az első épület alapozásával. Az Állami Építőipar munkagépei felvonultak és megtörténtek az első kapavágások. Az 1. számú épületet 1962-ben adták át. A lakások állami tulajdonúak voltak, alacsony havi bérleti díjjal. Később megalakult a Lakásszövetkezet, amelytől már megvásárolhatták a dolgozók a lakást 15 százalék előleg befizetésével.
1964-re 245 lakás épült meg. Akik ide költöztek általában rosszabb lakáskörülményekből, fürdőszoba nélküli házakból jöttek. A négyemeletes épületek három lépcsőházból álltak. A lakások nagyobb részt kétszobásak /előszoba, konyha, fürdőszoba, némelyikhez erkély tartozott/, de volt egyszobás lakás is. Áruk 103 ezer és 140 ezer forint körül mozgott. Ezeket még szénfűtésre tervezték, tehát fásrekesz is járt hozzájuk a földszinten. Közös helyiségnek számított a mosókonyha és szárító, valamint a gyermekkocsi tároló. Sok volt a fiatal házaspár.
Az infrastruktúrát később kezdték fejleszteni, kiszolgáló egységek épültek, hozzákezdtek a bölcsőde, az óvoda és az iskola építéséhez is. Minderre szükség volt, hiszen Békéscsaba, így a lakótelep lakossága is folyamatosan növekedett. Bolt még nem volt, csak egy bódéból árulták a friss kenyeret és tejtermékeket, felvágottakat. Talán a gyenge húsellátás miatt is, de sokan vitték magukkal a disznóvágás szokását és még 1974-ben is tartottak disznótort.
BMN. 1974. január 5. Fotó: Demény Gyula
1964. decemberében megnyílt a város legmodernebb üzlete a Vásártéri ABC. Az elnevezést az Alapvető Bolti Cikkek szavak kezdőbetűje adta. Ez az üzlet egymillió hatszázezer forintból épült és egymilliós volt az árukészlet amivel a vevőket várták. Micsoda nagy összeg volt ez 50 évvel ezelőtt! Később külön zöldség- és hús bolt települt a jobb ellátás érdekében.
Ugyanebben az évben épült fel Békéscsaba legújabb oktatási intézménye a 10. sz. Általános Iskola, melyet később egy új szárnnyal kellett bővíteni.
A lakótelepről kb. 240 rövidebb-hosszabb cikk szólt, a legtöbb az iskolával foglalkozott. Például arról tudósítottak, hogy szülők-nevelők ismerkedési estjét tartották, ahol fehér asztal mellett a családról és a gyermekekkel kapcsolatos kérdésekről beszélgethettek a résztvevők. Pedagógiai előadás sorozatot is indítottak szülők számára. Egyébként is az iskola volt a legfontosabb közösség alakító intézmény. A gyerekek közül sokan már itt születtek itt jártak bölcsődébe, óvodába és iskolába. Talán ők kapcsolódnak legjobban a lakótelephez még most, felnőtt korukban is évtizedek távlatából.
A 10. sz. Általános Iskola. Fotó: Demény Gyula. BMN. 1971. április 25.
Egyéb közösséget érintő akciók is voltak, bár ennek nem biztos, hogy örültek a dolgozók. Az Autóközlekedési Vállalat Kazinczy utcai telephelyén szolidaritási bélyeg vásárlására ösztönözték az embereket, hogy kötelezően támogassák az afrikai népek igazságos felszabadító harcát. Ahogy akkoriban diktálta a szokás!
Hamarosan megnyílt a lakótelep első és máig egyetlen étterme a Fehér Galamb is.
Időközben leaszfaltozták a Kazinczy utat és a mellékutakat, már az épületek között is megépültek a járdák. Kis földsávokat alakítottak ki a kertészkedni vágyók számára, a Kertészeti Vállalat pedig fákat és elválasztó sövényeket telepített.
Fotó: Gellért Mária
Az 1967-ben készült képen jól látszanak a frissen telepített fenyőfa csemeték. A háztetőn antenna erdő, jobb oldalon a fotós erkélyén a két drót a magyar és a román tévét fogható antennához vezetett föl. A parkoló még üres.
Közben folytatódott a lakásépítés és már több ezer ember élt itt. További fejlesztésekre volt szükség! Orvosi rendelő, fodrász, cipész, patyolat épült, 1967-ben pedig megnyílt Békés megye legnagyobb bútoráruháza, amellyel valamennyire enyhült a bútorínség. Akik akkoriban akarták berendezni a lakásukat, tudták, hogy nehéz volt megfelelő bútorokat találni!
A hatvanas évek második felében a volt Előre Pályán folytatódott az építkezés a 14-től a 25-ös épület megépítéséig. Az építőmunkások nemegyszer éjszaka is dolgoztak a pártkongresszus tiszteletére/!/
Miután „elfogyott” ez a terület is, a munkások a Kazinczy utca túloldalán az ABC-vel szemben folytatták az építkezést a 26-31-ig számozott házakkal. A hatvanas évek végén áttértek a fűtés korszerűsítésre, tehát már nem épültek szénfűtésű lakások. Bevezették a gázt. Azon épületekben, amelyekben még szénnel fűtöttek, lassan – saját erőből – gázvezetéket és konvektorokat szereltek be. Az önálló városrész kulturális igényeinek kielégítésére könyvesboltot, fiókkönyvtárat és újságosbódét is telepítettek. A könyvtár és a könyvesbolt egyben a közösségi művelődés színtere is volt. A hetvenes években megépült a gyógyszertár és a posta.
Végül az építkezéseknél áttértek a Dohánybeváltó körüli területre. Ezek az épületek panelházak voltak, ahol – először szénnel, majd gázzal működő – központi fűtést használtak.
Az Ihász utcai épületek a Repülőhíd felöl. Fotó: Veress Erzsi. BMN. 1980. július 6.
Hogy szebbé és barátságosabbá tegyék a környezetet, a tűzoltósággal szembeni kis parkba medencét építettek egy szoborral, mely a Fürdőző nő címet viseli, alkotója Rajki István. Háttérben az orvosi rendelő.
Fotó: Gellért Mária
Napjainkban
A kilencvenes évekre befejeződött az építkezés. A lakótelep tehát néhány évre „beállt”, a rendszerváltás azonban itt is nagy változásokat hozott: megszűnt a büfé, eltűntek a szolgáltatóház szövetkezeti kirendeltségei, egyedül az orvosi rendelő maradt meg. Az állami szolgáltatók helyébe magánvállalkozók költöztek, ismét lett cipész, fodrász is a telepen. A boltok profilja többszörös átalakuláson ment keresztül, de a lakók nem maradtak ellátatlanok. A Herbária bezárt, jelenleg kereskedelmi célt szolgálnak az épület helyiségei. Az Állami Építőipari Vállalat épülete magánkézbe került. A tulajdonostól bérelhető helyiségekben ügyvéd, kozmetikai szalon, Siketek és Nagyothalló Szövetsége stb. található.
A volt 10-es iskolában jelenleg szakközépiskola működik.
Az itt élők átlagéletkora megnövekedett. Sokan elköltöztek, vagy meghaltak. Az örökösök általában eladják a lakást, vagy bérlőket fogadnak.
A legtöbb épület a Lakásszövetkezet kezelésében van. Annak feladatköre megalakulása óta jelentősen módosult, tehát ha fel akarják újítani 40-50 éves házaikat az itt élők, akkor inkább a saját erőforrásaikra, megtakarításaikra kell támaszkodniuk a Szövetkezet segítségével. Az utóbbi néhány évben kedvező jelek látszanak a megújulást illetően. Különböző banki megtakarítási konstrukciók, pályázatok segítik az itt lakókat, hogy szebb és barátságosabb környezetben élhessenek!
Forrás: Békés Megyei Népújság 1960-1991, Békés Megyei Hírlap 1992-1995.
