Remenár Elek (1876–1959)

A BékésWiki wikiből

Orvos. Nagymihály (Zemplén megye), 1876. január 6. - Békéscsaba, 1959. április 9.

Középiskolai tanulmányait Kassán és Eperjesen,az orvosi egyetemet Budapesten végezte,ahol 1900-ban orvosdoktorrá avatták.

1900-tól hét éven keresztül híres professzorok mellett bővítette szakmai felkészültségét. Előbb Tauffer Vilmos szülészeti-nő gyógyászati klinikáján, majd Schulek Vilmos szemészprofesszor mellett tanult, végül a sebészetet Dollinger Gyula budapesti egyetemi tanártól sajátította el.

Kitűnő szakmai felkészültséggel került a békéscsabai közkórházba igazgatónak és sebészfőorvosnak 1907. május l-jén. Itt nehéz szakmai, szervezési és gazdasági feladatok megoldása várt rá. A kórház éveken keresztül katonai feladatokat látott el, így a felszerelés teljesen tönkrement. A háború kitörése után frontszolgálatot teljesített. A szerb fronton megsebesült, majd felgyógyulását követően tartalékos ezred orvosként teljesített szolgálatot a csabai katonai kórházban. E tevékenysége elismeréseként több kitüntetést kapott: Koronás Arany Érdemkereszt, Sebesülési Érem, Károly Csapatkereszt.

A kórház fejlesztésére csak az 1930-as évektől volt lehetőség a város által felvett külföldi kölcsönökből. Ebből a pénzből 1933-ban megszületett a laboratórium, a prosektúra, továbbá korszerűsítették a kórház konyháját. 1935. február 11- én átadásra került az ország egyik legkorszerűbb, 100 ágyas új sebészeti osztálya. Ez évben még a szülészeti osztály is elkészült,így 1936-ban a csabai közkórháznak már 309 ágya és 4 osztálya volt. Remenár kitűnően felkészült sebész volt. Számos új műtéti eljárást vezetett be,ortopédiai műtétekre is vállalkozott. Rendkívül szigorú volt, nem tűrt semmilyen pontatlanságot a sebészeti munkában.

Szakmai munkája mellett kiemelkedő kulturális tevékenységet folytatott Békéscsabán. Az 1913-ban megalakult Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Kör első tisztségviselői között alelnöknek választották. 1914-ben a 16 főre emelkedett Aurora Zenekar őt kérte fel karnagynak, amely megbízatásnak örömmel tett eleget.

37 évi szolgálat után 1944-ben - egyik napról a másikra - nyugdíjazták, de a háború közbeni szükségállapotok és orvoshiány miatt 1945 végéig még aktívan dolgozott. Szakmai munkájának elismeréséül 1922-ben egészségügyi tanácsosi, 1941-ben pedig egészségügyi főtanácsosi címmel tüntette ki a kormány.

A 83 éves korában elhunyt Remenár Eleket a békéscsabai Széchenyi -ligeti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Kapcsolódó irodalom

• Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 441-442. p.
• Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Főszerk. Korniss Géza. Bcs. 1930. Körösvidék ny. 377., 468. p. (Kép)
• Békésmegyei fejek. 1929. Szerk. Gergely Gábor Arnold. Bcs. 1929. Corvina ny. 176. p.
• A magyar társadalom lexikonja. Bp. 1931.Magyar Társadalom Lexikonja Kiadóv. 179. p.
• Sonkoly Kálmán: Dr. Remenár Elek (1876-1959) a korszerű kórház alapjainak megteremtője Békéscsabán = Békési Élet. 25. évf. 1990. 4. sz. 439-446. p.
• Sonkoly Kálmán: Dr. Elek Remenár (1876-1959) zakladatel modernej nemocnice v Békésskej Cabe =Cabiansky Kalendár na rok 1995. Bcs. 1994. Mestská samospráva Békésskej Caby. 60-62. p.
• Békésmegyei fejek. 1929. Szerk. Gergely Gábor Arnold. Bcs. 1929. Corvina ny. 176. p. (Kép)