Méntelep (Békéscsaba)
A BékésWiki wikiből
Tartalomjegyzék |
A méntelep története
A Magyar Királyság területén az állami ménesek mellett a lóállomány javítására 4 méntelepet állítottak fel székesfehérvári, nagykőrösi, debreceni és sepsiszentgyörgyi központtal. A négy méntelep alá összesen 19 ménteleposztály tartozott, többek között a Magyar Királyi Állami Méntelepet Békéscsabán.
A csabai méntelepet 1893-ban hozták létre. A 43850 négyzetméternyi területen fekvő telep létrehozásának célja a magyar lótenyésztés előremozdítása volt.
A Mezőhegyesi ménesbirtok mérnökének Tattál Károlynak a tervei szerint 1893-ban Wagner József állami építészeti főmérnök kivitelezésében elkészült az ország legkorszerűbb méntelepe a Kazinczy utcán. Az épületben irodák, kantin, őrszoba, konyha, szertár szolgálta ki a 200-300fős legénységet. A parancsnoki és állatorvosi lakóházak között épült meg a két, 80-80 ló elhelyezésére alkalmas istálló.
Az 1944es bombázás során a törzskönyvek, irattári anyagok elvesztek. 1945-től a fedeztetési állomás az Andrássy úti laktanya istállójába került át, majd 1950-1958 között a Szerdahelyi utcai Mesterséges Termékenyítési Állomáson kapott helyet. Ezután áttelepítették az Alvégi legelőn levő városi istállóba, ahol 1961-ben végleg bezárásra került.
Elhelyezkedése
A Békéscsabai Magyar Királyi Állami Méntelepet a Tinódi, Szerdahelyi, Ihász és Kazinczy utcák határolták. A Kazinczy utcán parancsnoki épület, az Ihász utca sarkán tiszti lakás volt, ezek az épületek még megvannak, a 3 ménistálló azonban egy 1944-es bombatalálat után megsemmisült. A mai tűzoltó laktanya helyén lovarda állt, a Tinódi utca felől lehetett megközelíteni a fedeztetési színt és egy állatorvosi laboratóriumot.
Működése
A ménesek és méntelepek parancsnokai anyagilag a Lótenyésztési Főosztály vezetőjének, katonailag a katonai felügyelő tábornoknak voltak közvetlenül alárendelve. A méneskarnak saját sorozott legénysége volt, akik közé lóval bánni tudó fiatalemberek kerülhettek be. A szolgálati idő három év volt, ami után a méneskari huszár a területileg illetékes huszárezred tartalékába került.
Dr. Korompai Viktor (1895-1982)
Harcolt az I. világháborúban is. 1921-ben került a méntelepre és a II. világháború végéig ott dolgozott. A világháborúban szolgált, majd menekülés után Klagenfurtban hadifogságba esett. 194-ben, menekült a Dunántúlra Vály László alezredessel, illetve több altiszttel és azok családjaival. A lovakat vonattal vitték utánuk. A méntelep Eholfingba menekült. A mének így életben maradtak. 1947-ben kb. 170 lóval tértek vissza vonattal. Az utazást nehezítette, hogy angol, orosz, amerikai zónákon kellett keresztülmenniük. 1947 augusztusában átlépték a határt, Komáromba mentek, ahol Vály és Korompai tételesen átadták a lovakat a magyar hatóságoknak. Ezzel párhuzamosan folyt a hivatásos állomány igazoltatása is, ami rengeteg kellemetlenséggel járt. 1947-től több helyen volt állatorvos, nyugdíjazása után tudományos megfigyeléseket végzett.
Dubszky Ferenc (1914-2003)
1934-ben katona volt a szentesi Árpád Fejedelem Huszárzászlóaljnál. Innen került a méntelepre. Miután elvégezett egy tanfolyamot, karpaszományosként szolgált. Később a Lovastanár Képző Parancsnokságon oklevelet szerzett. Békéscsabára már zászlósként ment vissza. A Bécsi Spanyol Lovasiskolába akarták küldeni, de a háború miatt nem tudott elmenni. 1942-ben hadnagy, 1944-ben főhadnagy volt. Örkénytáborban érte a front, de nem esett fogságba. A háború után a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott, majd leszerelt. Őrnagyként ment nyugdíjba. 2003-ban hunyt el, ő volt az utolsó méneskari tiszt.
.jpg)
A méntelep beosztott tiszthelyettesei
Békési Mihály (1908-2000)
Kiskorától kezdve lovakat tenyésztett. 1930-ban vonult be a Kecskeméti Huszárezredbe. Onnan került a méntelepre. Sok tanfolyamon vett részt. Ekkor már törzsőrmester volt. 1942-ben családjával Csíkszeredára kellett mennie, ahol szolgálatvezető lett egy méntelepen, ahol lipicai mének voltak. 1944-ben a ménteleppel együtt menekültek. 1945-ben Ajkán hadifogoly volt, de 1947-ben visszatért. Békéscsabai intézmény már megszűnt, ezért a szarvasi méntelepre ment. Később a Mezőberényi Fedeztetési Állomáson volt vezető. Nyugdíjazásáig a Békési Fedeztető Állomáson dolgozott. 1994-ig a Tsz-beli lovakat gondozta, mint ménápoló. Békésen tagja volt a lótenyésztő bizottságnak.
Bartha Lajos (1916-1992)
15 évesen kezdett lovakkal foglalkozni. Először katonaként, majd tiszthelyettes őrmesterként volt a Békéscsabai Magyar Királyi Állami Méntelepen. Sok továbbképzésen vett részt. Több méntelepen is szolgált. A front elől a hátországba menekült, de hadifogságba esett. A békéscsabai méntelep megszűnése után a Szarvasi, Gyomai és Szeghalmi Fedeztetési Állomásokon dolgozott. 1971-ben nyugdíjazták.
Domokos Imre (1922-1997)
Már 3 éves korában érdekelték a lovak, Egész életében a velük foglalkozott. 1943-ban Békéscsabára került. Mivel jó katona volt, ezért fogatossá nevezték ki. 1944-ig minden rendben ment, de ekkor az összes lovat a Dunántúlra szállították. Végül Tulingenben telepedtek le. A háború végén Somlai Istvánnal és 4 lóval indultak haza. Lassan haladtak. Szentgotthárdnál lépték át a határt. 1946-ban érkeztek Békésre. A megérkezés után jelentkezett a bírónál a békéscsabai méntelep megsemmisülése miatt. A lovak egy ideig nála voltak. Mikor a Földművelésügyi Minisztérium tudomást szerzett a róluk, megjutalmazták. A pénzből gépeket vásárolt, de ezeket 1951-ben be kellett szolgáltatni. Ő is benne volt a községi lótenyésztési bizottságban. Miattuk ért el a lótenyésztés Békésen kitűnő színvonalat a háború után.
Lásd még
Forrás
- Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében, Gyula : Linotype Bt, 2003.
Kapcsolódó irodalom
- Hankó József: Lovak és lovasok Békés megyében, Gyula : Linotype Bt, 2003.
