Sarlay János (1823–1898)
A BékésWiki wikiből
gimnáziumi tanár
Tartalomjegyzék |
Élete
Sarlay János 1823. február 22-én Kórész János néven született a Szepes vármegyei Szepesremetén.
Tanulmányait Szepesremetén, majd a rozsnyói protestáns főgimnáziumban végezte. 1841 és 1845 között Eperjesen bölcsészeti és jogi, a pozsonyi líceumban teológiai tanulmányokat folytatott. Egy évet külföldön tartózkodott, tanulmányúton járt Németországban.
Tűzérként végigharcolta az 1848–49-es szabadságharcot, a nagysarlói névtelen hősök között volt, megsebesült az 1849. április 19-ei csatában. 1850-től 1862-ig a Schleifer (Slajfer), 1862-től a Sarlay vezetéknevet viselte. Petőfi Sándor és Klapka György barátja volt.
Szontágh Zsuzsannával házasodott össze.
Sarlay János 1898. február 24-én hunyt el Sárbogárdon. Február 27-én Sárbogárdon helyezték örök nyugalomra.
Munkássága
A világosi fegyverletételt követően Fegyverneken bujdosott. Petrovay László fegyverneki birtokos a családja nevelőjévé fogadta, Petrovay Gábor oktatója lett.
Tanítványa sikeres vizsgája után, 1851 decemberében megválasztották a szarvasi gimnázium tanárává. Huszonöt évet töltött Szarvason, a fizika és matézis professzora volt. A tanítványai készítették el a kísérletekhez szükséges fizikai eszközöket. 1854-ben a budapesti Újépületbe internálták, majd visszatért Szarvasra. 1854-ben magyarra fordította Beck történelmi kézikönyvét és matematika kézikönyvet készített felsőbb osztályosoknak. A Család könyve hasznos ismeretek és mulattató olvasmányok című kiadvány munkatársa volt. Tanítványai között volt Hoitsy Pál csillagász, dr. Szécsy Károly tanár, Szontagh Tamás geológus. Szarvason Csáky Albinné Bolza Anna grófnő, majd gyermekeinek nevelője volt, a Csáky család barátjává vált. A Békés megyei Honvédegylet tagjai között tartották számon.
Sarlay felhívta a figyelmet a termőföld trágyázásának fontosságára, az agyagos Körös-part cementgyártási, valamint a festőcsülleng (Isatis tinctoria) indigógyártási lehetőségeire. 1867-ben az Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésén mutatta be első alkalommal a csüllengindigót. Szarvason 1872-ben indigógyárat létesített, festőcsüllengből indigófestéket állított elő. 1874-ben a földművelési minisztériumban tartott beszámolót. 1876 és 1882 között indigótermelési és -gyártási kísérleteket végzett. Katona Dienes mellett az indigókultúra hazai meghonosítójának tekinthető. Sarlay a kísérletezései miatt lemondott a tanári tisztségéről, de további két évig díjtalanul tanította a vegytant a főgimnáziumban. A szegedi, bécsi és párizsi kiállításokon oklevelekkel és érmekkel ismerték el Sarlay kezdeményezését. 1879-ben a párizsi Societée de l'indrustrie, commerce et agriculture külföldi tagjává választották. 1881-ben gróf Wenckheim Frigyes birtokán 30, Zsilinszky Mihály földjén 6 holdat vetett be festőcsüllenggel. Kísérletei az éghajlat, a talaj és a munkaerőköltségek miatt végül kudarcot vallottak.
Az 1883–84-es tanévtől a homonnai állami polgári iskola rendes tanítója lett, az 1887–88-as tanévig számtant és természetrajzot tanított. Trefort Ágoston 70. születésnapja alkalmából ünnepi beszédet, a halálakor pedig búcsúbeszédet mondott. Az 1889–90. tanévtől a győri főreáliskolán matezist és természetrajzot tanított. Botanizálással, kertészkedéssel és gazdálkodással foglalkozott. 1895 tavaszán a közoktatási kormány soron kívül a VIII. fizetési osztályba léptette. Tanártársai Emléklapot szerkesztettek, melyben a visszaemlékezéseiket osztották meg a tanári kar tagjai. 1897-ben betegeskedni kezdett, 1897 májusáig tanított. A Fehér megyei Sárbogárdon a lánya, Mariska (Glembay Gyuláné) ápolta.
Források
- A mi gyászunk. In: A győri m. kir. Állami Főreáliskola huszonötödik évi értesítője az 1897-98. tanévről. Közli: Lenner Emil. Györ, 1898. 3–16. p. (Látogatva: 2023. 02. 04.)
- Indigo-gyár. In: Békés, 1. évf. 33. szám (1872. november 17.) 3. p. (Látogatva: 2023. 02. 05.)
- Kitüntetés. In: Békésmegyei Közlöny, 6. évf. 92. szám (1879. szeptember 4.) 3. p. (Látogatva: 2023. 02. 05.)
- Kórész (1848-ig és 1850-1862. Schleifer, 1862-Sarlay) János. In: Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara (Látogatva: 2023. 02. 05.)
- Lasz Samu: Egy polyhistor halála. In: Pesti Hírlap, 20. évf. (1898. február 26.) 8. p. (Látogatva: 2023. 02. 05.)
- Nyírvidék, 8. évf. 49. szám (1887. december 4.) 2 . p. (Látogatva: 2023. 02. 05.)
- Politikai Ujdonságok, 2. évf. 3. szám (1856. január 16.) 6. p. (Látogatva: 2023. 02. 05.)
- Új Magyar Muzeum, 4. évf. 1. kötet (1854) 591. p. (Látogatva: 2023. 02. 05.)
Kapcsolódó irodalom
- A szarvasi Vajda Péter Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium jubileumi emlékkönyve, 1834–1984. Szerk.: Holp József et. al. Szarvas : Vajda Péter Gimn., 1984. 47. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- A szegedi kiállitáson. In: Békésmegyei Közlöny, 4. évf. 10. szám (1877. február 4.) 3. p.
- Az 1876. évi magyar orsz. közkiállítás bíráló bizottsága által augusztus 24. 25. és 26-án hozott érdemleges itéletek sorozata. In: Szegedi Híradó, 18. évf. 109. szám (1876. szeptember 6.) 7. p.
- Egy ünnepelt tanár. In: Szarvas és Vidéke, 6. évf. 11. szám (1895. március 17.) 1–2. p.
- Indigógyár egy békéscsabai tanyán. In: Békésmegyei Közlöny, 55. évf. 160. szám (1928. július 17.) 2. p.
- Kitüntetések a gyulai kiállitáson. In: Békésmegyei Közlöny, 4. évf. 82. szám (1877. október 14.) 3. p.
- Nádor Jenő: A szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története. Budapest : Szarvasi Öregdiákok Szöv., 1934. 39. p.
- Sarlay János. In: A Kert, 4. évf. 6. szám (1898. március 15.) 192–193. p.
- Szüry Dénes: Emlékezés Sarlay Jánosra. In: Vasárnapi Ujság, 45. évf. 12. szám (1898. március 20.) 198. p.
- Tóth Lajos: Arcképek Szarvas múltjából. Szarvas : Szarvas Vár. Barát. Köre, 1983 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Külső hivatkozások
- Sarlay János. In: Wikipedia
- Sarlay János. In: Magyar írók élete és munkái – Szinnyei József
- Sarlay János. In: Magyar életrajzi lexikon
