Frangepán Beatrix (1480–1510)

A BékésWiki wikiből

---

A lap 2019. szeptember 6., 09:56-kori változata

főispán

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Források 4 Kapcsolódó irodalom

Élete

Frangepán Beatrix 1480-ban született Frangepán Bernát és Marzano Alojzia gyermekeként. Testvérei: Mátyás, Kristóf, Ferdinánd, Mária-Magdolna és Erzsébet.

1496-ban feleségül vette Mátyás király fia, Corvin János, akinek a pápa felbontotta az eljegyzését Sforza Biancával. Beatrix így Mátyás király menye lett. Két gyermekük született, Erzsébet és Kristóf.

Corvin János az 1482-ben kelt adománylevél alapján a gyulai uradalom birtokosa is volt, sokat tartózkodott ott a feleségével. A gyulai birodalomhoz tartozott ebben az időben Gyula, Békés és Simánd városa és ezen kívül még 83 falu is. Corvin János halála után Beatrixnak az állandó tartózkodási helye lett a gyulai vár.

Az özvegyen maradt Beatrixnak új férjet kellett keresni, aki a vagyon felett uralkodhatott. 1509 januárjában feleségül vette Brandenburgi (Hohenzollern-Ansbach) György őrgróf, akitől már gyermeke nem született.

Frangepán Beatrix 1510-ben halt meg Gyulán. A Hunyadi-birtokok második férjére, Brandenburgi Györgyre szálltak.

Munkássága

Corvin Jánosnak apja halála után esélye lett volna a magyar trón megszerzésére, de a halála ezt megakadályozta. Fia, Kristóf halála után II. Ulászló – hogy saját hatalmát erősítse – Beatrixnak és lányának adományozta a gyulai uradalmat. Frangepán Beatrix gyermekei halála után a Hunyadi-birtokok örökösévé vált.

Beatrix politikai hatalomra is vágyott. Az 1484. évi rendeletben Mátyás király a Békés megyei főispánságot összekapcsolta a gyulai vár birtoklásával. Ennek következményeként II. Ulászló 1506-ban a megye főispánjává nevezte ki Corvin János özvegyét, miután elrendelte, hogy Békés megye főispáni tisztje mindig Gyula vára birtokosát illeti. Főispánsága nem sokáig tartott, 1508-ban már az egyik Ábrahámfi ült a főispáni székben. Corvin János halála után Török Imre foglalta le a várat, aki Dudics Andrásnak adta át. Dudics pedig a következő esztendőben kiváltotta a várat Töröktől.

Források

• Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája. Budapest : Zrínyi Katonai Kiadó, 1985. 36. 41–43. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Dél-Alföldi évszázadok 20. Szeged : Csongrád Megyei Levéltár, 2003. 122. p.
• Gyula város oklevéltára, 1313–1800. Szerk.: Dr. Veress Endre. Budapest : Gyula m. város kiadása, 1938. 43. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Kovács Péter, E.: Corvin János és a magyar diplomácia. In: Századok, 137. évf. 4. szám. 966–970. p.
• Scherer Ferenc: Gyula város története I. Gyula : Gyula m. város kiadása, 1938. 88. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Vajay Szabolcs: Spanyol királyok vére a Frangepán leszármazottakban. In: Turul, 1943/1–2. füzet, 57. kötet, 22–24. p.
• Város, uradalom, vár: tanulmányok Gyula 15–18. századi történetéből. Szerk.: Héjja Julianna, Erdész Ádám. Gyula : Gyula város Önkormányzata, 2017. 25. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• Corvin Erzsébet és Frangepán Beatrix gyulai földesurak temetkező helye. In: Karácsonyi János írásai Gyula történetéből. Összeáll., bev., jegyzet: Kereskényiné Cseh Edit. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 1990. 53–55. p.
• Erdész Ádám: Békés megye története. Békéscsaba : Typografika Kft., 2010
• Gyilkos merényletekről suttognak a falak. In: Békés Megyei Hírlap, 59. évf. 235. szám (2004. október 7.) 11. p.
• Havassy Péter: Új állandó kiállítás a gyulai várban. In: Tisicum – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyvei. Szolnok : Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2007. 303–312. p.
• Kristó Gyula: Fejezetek az Alföld középkori történetéből. Szeged : Csongrád Megyei Levéltár, 2003.