Gergely Ágnes (költő, író)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „== Élete == Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttman Ágnes) '''1933. október 5-én született Endrődön'''. Édesapja Guttman György újságíró, …”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2019. február 6., 10:40-kori változata

Tartalomjegyzék

Élete

Gergely Ágnes (eredeti neve: Guttman Ágnes) 1933. október 5-én született Endrődön. Édesapja Guttman György újságíró, édesanyja Fenákel Róza tisztviselő volt. Gyermekkorát ingajáratban töltötte Endrőd és Zalaegerszeg között, Budapesten és Szegeden járt iskolába. A második világháború alatt budapesti otthonukat kifosztották, apját 1944 végén elhurcolták Németországba, s onnan nem tért haza. „Zsidó vagyok, ahogy én szeretem mondani, izraelita vallású, s ez nekem konfliktust soha nem okozott. Kivéve azt a traumát ‒ ami sajnos meghatározója lett az életemnek ‒, hogy a háború végén minket meg akartak ölni. De azt mindig tudtam, hogy nem Magyarország akart minket megölni, hanem egyetlen gonosz csoport, ami sajnos ebben az országban élt és él ‒ jelen időben is” ‒ nyilatkozta 1996-ban.

A háború után édesanyjával előbb Endrődre, majd Szegedre, 1948-ban pedig Budapestre költözött. Előadóművésznek készült, 1950-ben eredményes felvételi vizsgát tett a Színművészeti Főiskolán, ám édesapja újságírói múltja és értelmiségi-polgári származása miatt végül kiesett a politikai rostán. 1952-ben vasesztergályos szakmai bizonyítványt szerzett, és egy ideig vasmunkásként dolgozott. Közben angol osztályban szakérettségit tett, és 1953-ban felvették az ELTE Bölcsészettudományi Karára, ahol 1957-ben magyar–angol szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Az egyetem elvégzése után hat évig tanított Újpesten először általános, majd középiskolában. 1961-ben férjhez ment, de a következő évben elvált.

1963-ban elhagyta a tanári pályát, ezután nyolc évig újságíróként a Magyar Rádió külföldi adásainak szerkesztőségében, majd két évig az Élet és Irodalom rovatvezetőjeként dolgozott. 1973–1974-ben ösztöndíjjal egy évet töltött az Egyesült Államokban, az Iowai Egyetem nemzetközi íróprogramjának résztvevőjeként. 1974-től 1977-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője, 1977–1988 között pedig a Nagyvilág című világirodalmi folyóirat rovatvezetője volt. 1988 óta írásaiból él.

1975-ben angol és amerikai költészetet tanított a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1979-ben az ELTE-n angol–amerikai–afrikai irodalomból doktorált, diplomáját az egyetem 1997-ben PhD tudományos fokozattá minősítette. Emily Dickinson költészetének témájában tutorként működött az ún. Láthatatlan Kollégium munkájában, majd 1992-től az ELTE angol tanszékén a doktori képzés keretében W. B. Yeatsről vezetett szemináriumot, ezenkívül 2003-ig magyar műfordítás-történetet tanított az egyetemen.

Endrődhöz, az Alföldhöz való kötődése soha nem szűnt meg. 1989-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával járó tízezer forintot szülőfalujának adta, hogy hozzák belőle rendbe a régi katolikus és izraelita temetőt.

Irodalmi munkássága

Gergely Ágnes diákkora óta kötődött az irodalomhoz, az angoltanára hatására kezdett írni. Első műfordításkötetei 1958–1959-ben jelentek meg (James Joyce és Dylan Thomas művei), első verseskönyvét (Ajtófélfámon jel vagy) 1963-ban, első prózai munkáját (Glogovácz és a holdkórosok) 1966-ban adták ki. Gazdag írói életművének nagyobb részét a lírai költészet teszi ki, eddig összesen 16 verseskötete jelent meg. Regényei többnyire önéletrajzi fogantatásúak, fikciós elemekkel átszőve. Verseskötetei és regényei együtt adják írói világának hiteles képét. Ezeken kívül esszéisztikus igényű memoárok, műelemző tanulmányok, önálló tanulmány- és esszékötetek szerzője.

Gazdag műfordítói munkássága tudatosan vállalt feladat: hidat emelni Magyarország és a távoli országok irodalma között. Többnyire verseket, de drámát, regényt, novellát is fordított. Elsősorban a brit, amerikai és afrikai irodalom közvetítője. Mintegy felerészben lefordította a 20. század eleji amerikai líra megújítójának, Edgar Lee Mastersnek a fő művét, A Spoon River-i holtakat, s Magyarországon egyik felfedezője és fordítója Sylvia Plathnak, Isaac Bashevis Singernek és Christopher Okigbónak. Több önálló versfordítás-kötete jelent meg, műfordításai számos versantológiában szerepeltek. Az angol mellett eredetiből fordított francia, német, orosz és bolgár nyelvű verseket, és angol közvetítéssel vagy nyersfordítás alapján más nyelvű műveket is.

Regényei svédül és németül, versei angolul, franciául és svédül jelentek meg. Költői-írói munkásságáért számos elismerésben részesült, így többek között kétszer megkapta a József Attila-díjat, valamint 2000-ben a Kossuth-díjat.

Szellemi elődök, saját hang

Gergely Ágnes költészetére hatással voltak Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Illyés Gyula, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Vas István, Hajnal Anna és Nagy László; fiatalkorában Petőfiért rajongott, később inkább Arany felé fordult. Olvasói életének legnagyobb erejű költőélménye az ír Nobel-díjas író, William Butler Yeats volt. Költői ízlését, belső szemléletét érzékelhető módon alakította az angolszász és a kelta hagyomány, emellett kezdettől erősen vonzódott az antikvitáshoz is, a latinon csiszolódott poétikai–grammatikai igényességhez. Versfordítóként az intuitív invencióra építő Tóth Árpád-i és Kosztolányi-hagyományra, Szabó Lőrinc szikárabb pontosságának és Vas István fordítói eleganciájának példájára támaszkodott. Sokaktól tanult, és senkit nem követett, szellemi szuverenitása önálló versvilág megalkotására ösztönözte. Életműve nehezen besorolható, leginkább a 20. századi magyar klasszikus modernség egyik alakjának, a „nyugatos” és „újholdas” írástudói felelősség és minőségigény folytatójának tekintik.

Költészete csiszolt és gazdag formakultúrát mutat. Köteteinek, ciklusainak komponálása plasztikus, sokszor a zenei műformákat idézően feszes, a szövegek szerkezetét a versgrammatika latin világossága jellemzi. Lírájában az intellektuális megközelítés szürreális látásmóddal társul, komplex képeinek feszültségét az álomszerű, indázó képzettársítások és a kontúrosan éles absztrakciók távoli összevillanása táplálja, s az érzelmi, indulati töltést sokszor ellenpontozza szikár tárgyiasság. Az 1970-es évek végétől költészete elmozdul az egészen egyéni, ironikus szimbolizmus felé.

Regényei az emberi létezés erkölcsi alapkérdésének láttatják a különböző veszteségélmények próbájának kiállását, s cselekményük a szenvedély és a szenvedés köztes zónájában mutatja be az érzelmek ütközetét a morális elkötelezettséggel és a sorsbeli meghatározottsággal. A központi szereplők életében összecsomósodott a 20. századi történelem és az egyéni lét, így konfrontálódnak a háborúval, a diktatúrákkal, történetük hátterében ott van a „reménytelen szerelem, Magyarország”, a zsidó–magyar–európai sorsdráma. A regények kompozícióján érződik a versépítő gyakorlat tömörítő fegyelme, stílusukon pedig a lírai költő nyelvi invenciója és műgondja.

Szervezeti tagsága

Díjak, kitüntetések

Főbb művei

Műfordításkötetek (válogatás)

Források

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Gergely_%C3%81gnes_(k%C3%B6lt%C5%91,_%C3%ADr%C3%B3)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök