Omazta János Tóbiás (1742–1805)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „jegyző, postamester == Élete == Masnitius János Tóbiás '''1742. június 24-én született''' a felvidéki Hont vármegyében található '''Tészeren''' Masinitus J…”)
(→Külső hivatkozások)
51. sor: 51. sor:
[[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Békéscsabai Százak]]
[[Kategória:Békéscsabai Százak]]
-
[[Kategória:Orosháza]]
 
-
[[Kategória:Orosházi személyek]]
 
[[Kategória:Jegyzők]]
[[Kategória:Jegyzők]]
[[Kategória:Postamesterek]]
[[Kategória:Postamesterek]]

A lap 2017. augusztus 15., 20:28-kori változata

jegyző, postamester

Tartalomjegyzék

Élete

Masnitius János Tóbiás 1742. június 24-én született a felvidéki Hont vármegyében található Tészeren Masinitus János, a település evangélikus papja és Mezibrodszky Juditha gyermekeként. Dédapja a vallását az 1675-ös pozsonyi vértörvényszék ítélete (gályarabság, majd börtönbüntetés) ellenére sem megtagadó későbbi zayugróci lelkész, Masnitius Tóbiás volt.

János Tóbiás korai, szülőfalujában töltött gyermekévei után (a szlovákok telepítésének következtében) felvidéki evangélikus társaival együtt Békéscsabára érkezett. Itt hamarosan munkába is állt, Király Márton helyére hívták meg: 1768 és 1788 között viselte Békéscsaba jegyzői tisztségét. Legjelentősebb szakmai cselekedete a birtoknyilvántartó jegyzőkönyv (Protocollum Csabensae) 1768-as elkészítése volt, amely a csabai hivatalos jegyzőkönyvezés alapdokumentuma, de szerepet játszott például a helyi evangélikus templom kibővítési ügyében is, melynek sikeréről az épület északi kapuja feletti feliraton látható T. M. /Masnitius Tóbiás/ monogram árulkodik.

Az elkövetkezendő években jelentős változások történtek magánéletében: kollégája, Omazta István hatására vette fel az Omazta nevet, mellyel nemesi származásra szeretett volna szert tenni. 1770-ben házasodott össze Povázsai Zsuzsannával (Povázsai Máté csizmadia lányával), aki 5 fiúgyermeknek (Sámuelnek, Sándornak, Tóbiásnak, Jánosnak és Zsigmondnak) adott életet. A családfő legjelentősebb feladata az anyagi háttér biztosítása volt, János Tóbiás mindent megtett a héttagú család jólétének fenntartásáért.

1788 előtt Békés vármegyében (a török megszállás alatti elnéptelenedés, illetve a gyakori árvizek eredményeképp kocsis közlekedésre alkalmatlan vizes, mocsaras területek miatt) nem volt postaútvonal. 1786-ban - az országjáró körút tapasztalatait és a Német-római Birodalom korszerűsítését figyelembe véve - II. József elrendelte a Nagyváradra tartó, Békés vármegyén keresztül haladó postaút megnyitását. Ez remek lehetőség volt a vagyonát növelni kívánó János Tóbiásnak. Egyik leveléből megtudhatjuk, hogy jelen volt a mai Élővíz-csatorna ősének tekinthető vízelvezető, a Kanális Veszei-pusztától Csabáig tartó szakaszának 1777-es kialakításánál, ami pozitív hatással volt a vármegyei életre: a vízmentesített területekből szántókat, legelőket alakítottak ki, a learatott gabonát a vízimalmokban őrölték meg, a térségben termelt cikkeket a fellendülő hajózás segítségével könnyebben szállították el, és az egykor folyókiöntéssel veszélyeztetett térségekben tartós utakat tudtak létrehozni. Ez a beruházás rendkívüli fontossággal bírt a leendő posták kialakításának ügyében, ugyanis feltétlenül szükség volt télen-nyáron használható úthálózatra. A békéscsabai jegyzőségét hamarosan feladó János Tóbiás az Anton von Bartoskával, a temesvári főpostahivatal főfelügyelőjével folytatott tárgyalásoknak köszönhetően 1787. február 28-án megszerezte az orosházi és a csabai postaállomást (a postamesteri tisztség megváltásához szükséges 200 helyett 260 forintot fizetett nagylelkű segítőjének). Mivel egy személy nem tölthetett be két postamesteri címet, ezért az ekkor még csak 16 éves Sámuel fia kapta a csabai kirendeltséget (a fiatalkorú tulajdonos neve Emánuelként szerepel a hivatalos iratokon, amely János Tóbiás halála után sok bonyodalmat okoz a testvérek közötti öröklésben).

Az első csabai postaállomás a minden szempontból kedvező helyen fekvő Omazta-család birtokán rendezkedett be. Habár lakott területen kívül állt, mégis közel volt a postaútvonalhoz, a városháza (ahová napi rendszerességgel kellett eljutniuk az alkalmazottaknak) is néhány száz méteres körzeten belül helyezkedett el. A posta tényleges irányítása az édesapa kezében volt, aki igyekezett legjobb tudása szerint, a felsőbb körökkel esetlegesen kialakuló konfliktusok nélkül dolgozni. Természetesen tartott attól, hogy egy ellenőrzés során fény derülhet a birtokpapírokon szereplő helytelen névre, ami végzetes következményekkel is járhatott volna, de mesterségbeli precizitásával sikeresen elkerülte a kellemetlenségeket. Korán felismerte, hogy a jól végzett munkának gyümölcse van; esetében megmentheti fiait a katonai szolgálattól (3 gyermekét sikeresen szabadítja fel a hadkötelezettség alól). Köztudott volt róla, hogy talpraesett, sok mindenhez értő ember, ezért nem meglepő, hogy a tűzvészben megrongálódott orosházi lóváltóállomás istállójának újjáépítésekor is számítottak rá: segítségével hamarosan újra használhatóvá vált az épület.

A békéscsabai postamesterség megalapítója 1805. december 27-én hunyt el, az elsők között volt, akit a Kanálison túli temetőben helyeztek örök nyugalomra. A postamesteri cím örökíthetőségéből fakadóan a két posta felügyelete továbbra is az Omaszta-családot illette, felesége halála (1822) után azonban jogi vita támadt a fivérek között, mely során felfedték az apjuk által oly gondosan őrzött titkot.

Névváltozatai

Masnitius János Tóbiás személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumokban:

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Omazta_J%C3%A1nos_T%C3%B3bi%C3%A1s_(1742%E2%80%931805)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök