Becsey Oszkár (1889–1979)
A BékésWiki wikiből
(kapcsolódó irodalom szerkesztése) |
(belső hivatkozás szerkesztése) |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| - | belgyógyász főorvos | + | belgyógyász főorvos |
| - | Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1913-ban kapott orvosi oklevelet. 1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt bel- és ideggyógyászatból kitűnő képzettséget kapott, ugyanakkor bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit is. Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi vezetés meghívására - dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására - osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére. Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette. Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A 25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni, mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után 1940-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. 1942-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése. A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. 1946-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására 1948-ban rehabilitálták. Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta. A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. 90 éves korában hunyt el. Születésének 100. évfordulóján a kórház dolgozói a fertőző osztály falán elhelyezett | + | |
| - | emléktáblával adóztak a híres humanista orvos emlékének. 1990-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán. | + | '''Szabadkán (Bács-Bodrog megye) született [[1889]]. [[június 12.|június 12]]-én.''' Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol '''[[1913]]-ban kapott orvosi oklevelet.''' |
| + | |||
| + | '''[[1913]]-tól [[1919]]-ig''' az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt '''bel- és ideggyógyászatból''' kitűnő '''képzettséget kapott''', ugyanakkor '''bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit''' is. | ||
| + | |||
| + | Hatéves klinikai tevékenysége után '''[[1919]]-ben''' a békéscsabai városi vezetés meghívására - '''[[Remenár Elek (1876-1959)|dr. Remenár Elek]] igazgató főorvos ajánlására''' - '''osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére'''. '''Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette.''' Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy '''központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását'''. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A '''25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni''', mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után [[1940]]-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. '''[[1942]]-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése'''. | ||
| + | |||
| + | A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. [[1946]]-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására [[1948]]-ban rehabilitálták. '''Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta.''' A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. '''[[1979]]. [[május 13.|május 13]]-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.''' | ||
| + | |||
| + | '''Születésének 100. évfordulóján''' a kórház dolgozói '''a fertőző osztály falán elhelyezett emléktáblával adóztak''' a híres humanista orvos '''emlékének. [[1990]]-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán.''' | ||
== Kapcsolódó irodalom == | == Kapcsolódó irodalom == | ||
A lap 2015. február 20., 17:48-kori változata
belgyógyász főorvos
Szabadkán (Bács-Bodrog megye) született 1889. június 12-én. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte, ahol 1913-ban kapott orvosi oklevelet.
1913-tól 1919-ig az ország egyik leghíresebb belgyógyászati klinikáján Jendrassik Ernő akadémikus mellett dolgozott tanársegédként. Itt bel- és ideggyógyászatból kitűnő képzettséget kapott, ugyanakkor bővítette kórtani és laboratóriumi ismereteit is.
Hatéves klinikai tevékenysége után 1919-ben a békéscsabai városi vezetés meghívására - dr. Remenár Elek igazgató főorvos ajánlására - osztályvezető főorvosnak nevezték ki a közkórház belgyógyászati és fertőző osztályának élére. Fő célkitűzésének egy korszerű belgyógyászati osztály létrehozását és a fertőzőbeteg-gyógykezelés elfogadható szintre emelését tekintette. Osztályán egy gyenge minőségű röntgenkészüléken maga végezte a röntgendiagnosztikát, ugyanakkor létrehozott egy jól felszerelt laboratóriumot, és az alapvető vizsgálatok elvégzésére megtanította az orvosokat és ápolónőket is. Ennek ellenére szükségesnek tartotta egy központi laboratórium és kórbonctani részleg felállítását. Ezt a törekvését sok nehézség árán siker koronázta. A fertőzőbeteg-ellátás területén már nehezebben tudott eredményeket elérni, mindig ellenállásba ütközött a kórházi bizottságnál. A 25 ágyas fertőző pavilont 50 ágyasra szerette volna bővíteni, mert a járványos betegségek magas számban tizedelték a város lakosságát. A sok-sok eredménytelen kísérletezés után 1940-ben 10.000 pengőt ajánlott fel a kórházi fertőzőpavilon bővítésére. A kórházi bizottság és Jánossy Gyula polgármester a felajánlott támogatást hálával vette tudomásul. 1942-ben megvalósult a fertőző osztály kibővítése.
A II. világháború idején bátor magatartást tanúsított, amikor osztályán zsidó származású orvosokat alkalmazott, s egyúttal életüket mentette meg. 1946-ban súlyosan érintette, hogy az élete értelmét jelentő osztályáról eltávolították. A betegek és a közvélemény felháborodásának nyomására 1948-ban rehabilitálták. Orvosi tevékenységét nyugdíjas korában megyeszerte híres rendelőjében -a Deák utcában- folytatta. A korszerű orvostudománnyal élete végéig lépést tartott. Hitét, önzetlen hivatásteljesítését minden körülmények között megőrizte, bár a sors nem volt kegyes hozzá. Két gyermekét már kiskorukban elvesztette, a legidősebb fiú pedig felnőtt korában halt meg. Ő maga gégerák miatt súlyos műtéten esett át, de erős akarattal újra megtanult beszélni. 1979. május 13-án, 90 éves korában hunyt el Békéscsabán.
Születésének 100. évfordulóján a kórház dolgozói a fertőző osztály falán elhelyezett emléktáblával adóztak a híres humanista orvos emlékének. 1990-ben utcát neveztek el róla Békéscsabán.
Kapcsolódó irodalom
- Akikről utcákat nevezhetnek el... Dr. Becsey Oszkár. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 42.sz. p. 2.
- Sonkoly Kálmán: Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége: dr. Becsey Oszkár. (1889-1979) In: Békési Élet. 24. évf. (1989.) 4. sz. p. 454-463.
- Sonkoly Kálmán: Száz éve született Békés megye kimagasló orvosegyénisége: dr. Becsey Oszkár. (1889-1979) In: Békési Élet. 24. évf. (1989.) 4. sz. p. 459. (Kép)
