Alföld–Fiumei Vasút
A BékésWiki wikiből
A lap 2011. szeptember 20., 08:36-kori változata
Az Alföld–Fiumei Vasút egy magyar vasúttársaság volt a XIX. században, 1869-1871 között épült Nagyvárad–Békéscsaba–Szeged–Szabadka–Eszék vasútvonalon.
A kiegyezést követően Magyarországon erőteljes polgári átalakulás ment végbe, amely kedvező hatással volt a gazdaságra, azon belül is a vasútépítésre (1867 után a magyar kormány döntött a vasútépítésekről, amíg a kiegyezés előtti időkben a vasútépítést az osztrák kormány engedélyezte). Az Alföld-Fiumei vasútvonal megépítéséről 1867. november 13-án írtak alá a szerződést — az 1868. évi VIII. törvénycikk Nagyváradtól Eszékig adta meg a létesítési engedélyt három magyar és osztrák pénzintézet, valamint tizenkét magánbefektető bankár és nagybirtokos részére. A vonal építésének célja az volt, hogy az Alföld terményei közvetlenül a főváros érintése nélkül eljuthassanak a fiumei kikötőbe. Ez volt az ország első olyan hosszabb vasútja, amely nem a fővárost kötötte össze az ország valamelyik tájegységével, hanem a mezőgazdasági termékekben leggazdagabb vidéki területeket. A több szakaszban épülő vasútvonal Békéscsabát (vagy ahogy akkor még nevezték Csabát) érintő részét 1871. szeptember 14-én adták át. A Nagyvárad–Csaba közötti vonal 87 km volt a forgalomba helyezett pálya 393 km-es teljes hosszából.
A békéscsabai vasútállomáson emléktábla emlékeztet az Alföld-Fiumei vasútvonalra. A domborműves emléktáblát a Békéscsaba-Szeged vasútvonal 125 éves évfordulójára készítette Návay Sándor 1996-ban (a Békéscsaba-Szeged között épített pálya része volt annak idején az Alföld-Fiumei Vasútvonalnak). Az Alföld-Fiumei vasút megnyitotta volna az utat az Adriai tengerpart felé lehetőséget teremtve arra, hogy a magyar Alföld mezőgazdasági árui eljuthassanak a tengeren át Európa és a többi kontinens országaiba. Azért feltételes a megfogalmazás, mert ez a vasúttársaság nem ért el Fiuméig.Mi azonban eljutottunk zágrábi és károlyvárosi rövid városnézés után az Adriai tenger egykori magyar kikötővárosához, amely ma Rijeka néven Horvátország legnagyobb ipari kikötője a Kvarner-öböl partján. A város 1779-1809, továbbá 1822-1848 és 1868-1918 között Magyarországhoz tartozott, mint önálló kormányzóra bízott szabad királyi város (Separatum Corpus Sacrae Regni Coronae). Hosszan lehetne felsorolni a magyar múltra emlékeztető épületeket kezdve az akkori városháza, a városkapu, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia, a színház és így tovább. A legtöbb Magyarországhoz kötődő emlék a – Baross Gábor közlekedési miniszter megálmodott és Hajnal Antal mérnök által megépített – kikötő környékén van, ott ahol egykoron vitorlások és gőzösök kötöttek ki, napjainkban pedig modern jachtok és tengerjáró hajók horgonyoznak.
Forrás
- Pulik Katalin: „Őseink nyomában” klub útinapló IX. fejezet. [online] In: Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület. [2011.09.20] <http://www.bekescsabaivarosvedok.hu/2011/08/10/%E2%80%9Eoseink-nyomaban%E2%80%9D-klub-utinaplo-ix-fejezet/>
