Kis-Kéry Mihály (1822–1893)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
Jzoltan (vitalap | szerkesztései)
(Új oldal, tartalma: „Békés vármegye főmérnöke, királyi mérnök == Névváltozatai == Kis-Kéry Mihály személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumo…”)
Újabb szerkesztés →

A lap 2023. április 22., 06:30-kori változata

Békés vármegye főmérnöke, királyi mérnök

Tartalomjegyzék

Névváltozatai

Kis-Kéry Mihály személye különböző névalakok formájában kerül elő a forrásdokumentumokban:

Élete

Kis-Kéry Mihály 1822. január 17-én született Mezőberényben. Édesapja Klein (Kis) Michael, édesanyja Kéri Susanna Katalin. Édesapja a Wenckheim család kamuti uradalmában szolgált pincemesterként (borászati felügyelőként).

1854-ben megházasodott, Balogh Zsuzsánnát vette feleségül. Gyermekeik: Berta, Béla, Andor, Etelka, László, István, Mariska és Karolina.

Kis-Kéry Mihály 1893. július 17-én hunyt el. Július 18-án Gyulán, a református nagytemetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Petőfi Sándor 1842-ben Orlai Petrics Sománál vendégeskedett Mezőberényben. Itt megismerkedett és barátságot kötött a vele egyidős mérnökhallgatóval, Kis-Kéry Mihállyal. Petőfi az alábbi sorokat írta mezőberényi barátja emlékkönyvébe: „Az élet egy döcögő szekér, mellyel a sors ökrös (tüzes) paripái, tüskös bokron, kíméletlenül vágtatnak keresztül, míg az emberből a lelket kirázzák. Van azonban egy párna, melynek puha ölében a döcögés kéjjelmes ringatássá válik. Ki lenne oly kába, hogy ezt minél előbb megszerezni ne iparkodnék? S ki oly kába, ki ne tudja, hogy e párna... feleség! Berény, szeptember 16-án 1842. Petrovits Sándor”. A bejegyzésben az „ökrös” kifejezést Kiskéri Berta (Kálmán Dezsőné) közlése szerint a „tüzes” szóra cserélték.

Kis-Kéry 1872-től Békés vármegye főmérnökeként tevékenykedett. Vármegyei mérnöksége időszakában, 18761877-ben átépítették a vármegye gyulai székházát, út-, híd- és községi épületek javítását irányította. 1878-ban kinevezték a Békés megyei Államépítészeti Hivatal II. osztályú királyi mérnökévé. Emellett a Magyar Királyi Főmérnöki Hivatal békés–gyulai mérnöke volt. 1879-ben felmérést végzett Orosháza belterületén, ugyanebben az évben két térképet készített a vasúthoz vezető utca rendezéséről.

1867-ben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapítói között szerepelt. Tagja volt a Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulatnak.

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök