Varságh Béla (1840–1925)
A BékésWiki wikiből
a (Leírások egységesítése) |
a (Nyelvi ellenőrzés) |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
[[Fájl:Varsagh Bela foto.jpg|bélyegkép|Varságh Béla]] | [[Fájl:Varsagh Bela foto.jpg|bélyegkép|Varságh Béla]] | ||
'''Varságh Béla [[1840]]. [[augusztus 30.|augusztus 30]]-án, [[Mezőberény|Mezőberényben]] született. Édesapja Varságh János, berényi vaskereskedő, édesanyja Márialaky Karolin volt.''' | '''Varságh Béla [[1840]]. [[augusztus 30.|augusztus 30]]-án, [[Mezőberény|Mezőberényben]] született. Édesapja Varságh János, berényi vaskereskedő, édesanyja Márialaky Karolin volt.''' | ||
| - | '''Elemi iskoláit Mezőberényben, a gimnáziumot [[Szarvas|Szarvason]] végezte.''' [[1856]] és [[1859]] között Nárcisz János mezőberényi gyógyszertárában gyakornokoskodott, később pedig [[Orosháza|Orosházán]] Stauroczky Lászlónál dolgozott segédként ([[1864]] | + | |
| + | '''Elemi iskoláit Mezőberényben, a gimnáziumot [[Szarvas|Szarvason]] végezte.''' [[1856]] és [[1859]] között Nárcisz János mezőberényi gyógyszertárában gyakornokoskodott, később pedig [[Orosháza|Orosházán]] Stauroczky Lászlónál dolgozott segédként ([[1864]]–[[1867]]). '''1867-ben szerezte meg diplomáját Pesten.''' | ||
| + | |||
| + | '''[[1925]]. [[október 29.|október 29]]-én Békéscsabán halt meg.''' [[1925]]. [[október 31.|október 31]]-én helyezték örök nyugalomra a Vasúti temetőben. | ||
== Munkássága == | == Munkássága == | ||
| - | + | A diploma megszerzése után a második csabai gyógyszertár megnyitási jogáért pályázott, ettől azonban hamarosan visszalépett, és '''[[1868]]-ban''' (egyes források szerint [[1869]]-ben) '''vásárolta meg Békéscsabán a „Sas”-hoz címzett gyógyszertárat''' Laczay Józseftől. A gyógyszertár ekkor már a mai helyén (Szent István tér 6.) állt. Az egyemeletes épületet – amelyben ma is működik – csak [[1891]]-ben kezdték el építeni (Michnay Sándor tervei alapján). '''A patikát [[1892]]-ben''' (egyes források szerint [[1894]]-ben) '''adta bérbe munkatársának, [[Réthy Béla (1862-1935)|Réthy Bélának]], aki [[1911]]-ben meg is vásárolta azt.''' | |
| - | '''Visszavonulása után főképp kulturális ügyekkel, közügyekkel foglalkozott.''' '''Számos egyesület, bizottság vezető tisztségviselője volt.''' Elnöke volt a községi iskolaszéknek, az Országos Nemzeti Szövetség békéscsabai fiókjának, tagja a városi, megyei képviselőtestületnek, tiszteletbeli elnöke az Országos Gyógyszerész Egyesületnek (Békéscsaba vidéki kerület), 25 évig járási elnöke a Békés megyei gyógyszerészeknek, tagja a Rudolf | + | '''Visszavonulása után főképp kulturális ügyekkel, közügyekkel foglalkozott.''' '''Számos egyesület, bizottság vezető tisztségviselője volt.''' Elnöke volt a községi iskolaszéknek, az Országos Nemzeti Szövetség békéscsabai fiókjának, tagja a városi, megyei képviselőtestületnek, tiszteletbeli elnöke az Országos Gyógyszerész Egyesületnek (Békéscsaba vidéki kerület), 25 évig járási elnöke a Békés megyei gyógyszerészeknek, tagja a Rudolf Reálgimnázium kormányzóbizottságának, elnöke a békéscsabai Kaszinónak, a Kereskedő Ifjak Egyesületének, alelnöke a Pálffy Társaságnak. A csabai Szabadelvű Párt és a Békéscsabai Termény- és Áruraktár Részvénytársaság elnöke is volt. Évtizedeken át vezetője ill. tanácsadója volt a Vöröskereszt Egyletnek és társelnöke a Nőegyletnek. Az ő tevékenységéhez fűződik a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület alapítása, felvirágoztatása, melynek 53 évig volt igazgatója, elnöke. A József főherceg Szanatóriumegylet választmányi tagja volt.''' Kezdeményezésére [[1899]]. [[november 25.|november 25]]-én megalakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület''', melynek első közgyűlésén, [[1900]]. [[január 7.|január 7]]-én az egyesület elnökéül választották meg. Az egyesület célja volt egy helyi múzeum létrehozása, mely a Közművelődés Házának [[1914]]. [[március 29.|március 29]]-i átadásával teljesült. Az elnöki tisztséget [[1914|1914-ig]] töltötte be, akkor ugyanis a közgyűlése feloszlatta magát és az egyesület megszűnt. |
| + | |||
[[1904]]-ben közügyek terén szerzett érdemei elismeréseként '''megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét'''. A háború alatt kifejtett munkásságáért '''II. osztályú Vöröskereszt Hadiérmet''' kapott.[[Fájl:Varsagh Bela gyaszhir.jpg|bélyegkép|Varságh Béla gyászjelentése]] | [[1904]]-ben közügyek terén szerzett érdemei elismeréseként '''megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét'''. A háború alatt kifejtett munkásságáért '''II. osztályú Vöröskereszt Hadiérmet''' kapott.[[Fájl:Varsagh Bela gyaszhir.jpg|bélyegkép|Varságh Béla gyászjelentése]] | ||
Rendszeresen részt vett jótékony céllal megrendezett felolvasóesteken, bálokon, ahol lelkesen támogatta adományaival a jó ügyet. | Rendszeresen részt vett jótékony céllal megrendezett felolvasóesteken, bálokon, ahol lelkesen támogatta adományaival a jó ügyet. | ||
| - | A háború alatt ill. után a rossz befektetések miatt teljesen tönkrement | + | A háború alatt ill. után a rossz befektetések miatt teljesen tönkrement. |
== Emlékezete == | == Emlékezete == | ||
| - | '''Halála után, [[1929]]-ben utcát neveztek el róla.''' (Az egykori szőlőskertjeinél | + | '''Halála után, [[1929]]-ben utcát neveztek el róla.''' (Az egykori szőlőskertjeinél, melyet korábban Varságh-dűlőnek neveztek.) |
== Források == | == Források == | ||
A lap 2019. március 19., 09:31-kori változata
gyógyszerész
Tartalomjegyzék |
Élete
Varságh Béla 1840. augusztus 30-án, Mezőberényben született. Édesapja Varságh János, berényi vaskereskedő, édesanyja Márialaky Karolin volt.
Elemi iskoláit Mezőberényben, a gimnáziumot Szarvason végezte. 1856 és 1859 között Nárcisz János mezőberényi gyógyszertárában gyakornokoskodott, később pedig Orosházán Stauroczky Lászlónál dolgozott segédként (1864–1867). 1867-ben szerezte meg diplomáját Pesten.
1925. október 29-én Békéscsabán halt meg. 1925. október 31-én helyezték örök nyugalomra a Vasúti temetőben.
Munkássága
A diploma megszerzése után a második csabai gyógyszertár megnyitási jogáért pályázott, ettől azonban hamarosan visszalépett, és 1868-ban (egyes források szerint 1869-ben) vásárolta meg Békéscsabán a „Sas”-hoz címzett gyógyszertárat Laczay Józseftől. A gyógyszertár ekkor már a mai helyén (Szent István tér 6.) állt. Az egyemeletes épületet – amelyben ma is működik – csak 1891-ben kezdték el építeni (Michnay Sándor tervei alapján). A patikát 1892-ben (egyes források szerint 1894-ben) adta bérbe munkatársának, Réthy Bélának, aki 1911-ben meg is vásárolta azt. Visszavonulása után főképp kulturális ügyekkel, közügyekkel foglalkozott. Számos egyesület, bizottság vezető tisztségviselője volt. Elnöke volt a községi iskolaszéknek, az Országos Nemzeti Szövetség békéscsabai fiókjának, tagja a városi, megyei képviselőtestületnek, tiszteletbeli elnöke az Országos Gyógyszerész Egyesületnek (Békéscsaba vidéki kerület), 25 évig járási elnöke a Békés megyei gyógyszerészeknek, tagja a Rudolf Reálgimnázium kormányzóbizottságának, elnöke a békéscsabai Kaszinónak, a Kereskedő Ifjak Egyesületének, alelnöke a Pálffy Társaságnak. A csabai Szabadelvű Párt és a Békéscsabai Termény- és Áruraktár Részvénytársaság elnöke is volt. Évtizedeken át vezetője ill. tanácsadója volt a Vöröskereszt Egyletnek és társelnöke a Nőegyletnek. Az ő tevékenységéhez fűződik a Békéscsabai Takarékpénztár Egyesület alapítása, felvirágoztatása, melynek 53 évig volt igazgatója, elnöke. A József főherceg Szanatóriumegylet választmányi tagja volt. Kezdeményezésére 1899. november 25-én megalakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület, melynek első közgyűlésén, 1900. január 7-én az egyesület elnökéül választották meg. Az egyesület célja volt egy helyi múzeum létrehozása, mely a Közművelődés Házának 1914. március 29-i átadásával teljesült. Az elnöki tisztséget 1914-ig töltötte be, akkor ugyanis a közgyűlése feloszlatta magát és az egyesület megszűnt.
1904-ben közügyek terén szerzett érdemei elismeréseként megkapta a Ferenc József Rend lovagkeresztjét. A háború alatt kifejtett munkásságáért II. osztályú Vöröskereszt Hadiérmet kapott.
Rendszeresen részt vett jótékony céllal megrendezett felolvasóesteken, bálokon, ahol lelkesen támogatta adományaival a jó ügyet. A háború alatt ill. után a rossz befektetések miatt teljesen tönkrement.
Emlékezete
Halála után, 1929-ben utcát neveztek el róla. (Az egykori szőlőskertjeinél, melyet korábban Varságh-dűlőnek neveztek.)
Források
- A 200 éves Sas Patika története. In: Sas Patika Magazin, 1. évf. 1. szám (2012. január) 4–7. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. szerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Czeglédi Imre: Békéscsaba megyei jogú város közterületi nevei. Békéscsaba : Önkormányzati Hivatal, 2000 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Gecsei Lajos : Gyógyszertárak, gyógyszerészek, 1850–1875 : gyógyszerészettörténeti emlékek Békés vármegyéből. Békéscsaba : Tevan Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Iskola, 1986 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében, 1770–1950. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 1988 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Rell Lajos: A békéscsabai múzeum: története, épületének és gyűjteményeinek leírása. Békéscsaba : Békéscsabai Múzeum-Egyesület, 1914 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Szakál Veronika: A Kultúrpalota 100 éve, 1914–2014 : a Közművelődés Házától a Munkácsy Mihály Múzeumig. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 2014 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Külső hivatkozások
- Buzás László: Varságh Béla, mint egyházunk egyik támogatója. In: Élővíz, 7. évf. 1. szám (2013. január) 2–4. p.
- Sztraka-Varságh ünnep. In: Békésmegyei Közlöny, 31. évf. 43. szám (1904. május 26.) 3. p.
- Varságh Béla, 1840–1925. In: Körösvidék, 6. évf. 247. szám (1925. október 31.) 2. p.
- Varságh Béla meghalt. In: Békésmegyei Közlöny, 52. évf. 247. szám (1925. október 31.) 2. p.
- Varságh Béla temetése. In: Békésmegyei Közlöny, 52. évf. 248. szám (1925. november 1.) 3. p.
