Banner Benedek (1884–1968)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
1. sor: 1. sor:
régész, néprajzkutató, tanár.  
régész, néprajzkutató, tanár.  
-
'''Székudvaron született''', Arad megyében '''[[1884]]. [[április 25.|április 25]]-én'''.
+
== Élete ==
-
'''Gyermekkorát Békésen töltötte, [[Békéscsaba|Békéscsabán]] érettségizett''', majd a '''kolozsvári egyetem elvégzése után''' ([[1901]]-[[1905]]) [[1905]]-ben történelem -földrajz szakos '''tanári szakvizsgát tett'''. Régészetet Posta Bélánál, néprajzot Hermann Antalnál tanult. '''[[1912]]-ben bölcsészdoktori címet szerzett''' ugyancsak Kolozsváron.
 
-
Pályájának kezdeti időszakában újságíróként, gyakorló tanárként, magánnevelőként tevékenykedett. '''[[1910]]-[[1914]] között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat másodtitkára''' és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt.
+
1884. április 25-én Székudvaron született. Édesapja Banner József okl. gazda , testvére Banner Mária. 
-
[[1914]]-ben a Felügyelőség által szervezett néprajzi tanfolyamon gyarapította ismereteit. '''A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított''', és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. '''[[1915]]. [[október 21.|október 21]]-én orosz fogságba esett'''. Közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban.  
+
Gyermekkorát Békésen töltötte, Békéscsabán a Rudolf-főgimnáziumban érettségizett. A kolozsvári egyetem elvégzése után (1901-1905), 1905-ben történelem -földrajz szakos tanári szakvizsgát tett. 1912-ben néprajzból doktorált  Kolozsváron.
 +
Pályájának kezdeti szakaszában újságíróként, gyakorló tanárként, valamint magánnevelőként tevékenykedett. 1910 és 1914 között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. 1914-ben a Felügyelőség által szervezett néprajzi tanfolyamon szerzett új ismereteket. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. 1915. október 21-én orosz fogságba esett, közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban. Gyóni Géza nem csak iskolatársa, hanem szibériai fogolytársa is volt .
 +
A hadifogságból hazatérve 1921-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanárként tevékenykedett, szigorúan igényes és következetes pedagógus volt , aminek 1934 és 1945 között az igazgatója volt. A leánygimnázium igazgatójaként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott és tankönyvet is írt. Irodalmi és tudományos irodalmi tevékenységét elismerve, a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai közé választották. Az Auróra Kör szépirodalmi osztályát elnökként vezette.
 +
1923-ban eljegyezte Jeney Gizellát , a női ipartanonciskola tanítóját , akit 1924. február 3-án,  Biharnagybajomban feleségül vette.
 +
1923-ban lett a békéscsabai múzeum munkatársa. 1925-től gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkezett. A néprajz és muzeológia mellett foglalkozott régészettel is. Ez utóbbi öccse, Banner Jánosnak köszönhető, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, és akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain 1925-1943 között rendszeresen részt vett. Békés megyében is több ásatás során jelen volt: 1942-ben a Kerepeczky-tanyánál , 1951-ben az eleki téglagyárnál , 1930-ban Békéscsaba-Fényesen  egy szkíta és kelta temető területén, 1932-ben Telekgerendáson. 1940-ben szkíta sírt tártak fel a Deák Ferenc utcában és szarmata koriakat az Árpád-soron. 1945 és 1950 között a múzeum régészeti tevékenységét a nyugdíjas Banner Benedek koordinálta.
 +
Az 1926-ban megszerveződő Csabai Öregdiákok Szövetségének alapító ülésén társelnöknek választották, Szalay József mellé.  1929-ben virilisjog gyakorlással bízta meg a békéscsabai képviselőtestületben .
 +
Lényegesnek tartotta a megye múzeum ügyének fejlesztését. 1935-ben rendezte a múzeum anyagát és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. 1936-ban a békéscsabai Munkácsy Mihály-szobor felállításának kezdeményezői között volt . Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása és a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. 1946-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.
 +
Budapesten hunyt el 1968. szeptember 24-én.  
-
A hadifogságból hazatérve '''[[1921]]-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanárként tevékenykedett, [[1934]]-től [[1945]]-ig ezen intézmény igazgatója volt'''. A leánygimnázium igazgatójaként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott, tankönyvet írt. Irodalmi és tudományos irodalmi tevékenysége elismeréséül a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai sorába választotta. Elnöki minőségben '''vezette az [[Auróra Kör]] szépirodalmi osztályát'''.
 
-
 
-
'''[[1923]]-ban lett a [[Munkácsy Mihály Múzeum|békéscsabai múzeum]] munkatársa.''' '''1925-től gondozta a néprajzi anyagot''', majd az '''1930-as évek elején''' - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - '''a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át'''. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkező ember volt. Muzeológiai érdeklődése egyre inkább megoszlott a néprajz és a régészet között. Ez utóbbi nyilván öccse, '''Banner János''' hatására történt, aki az [[1920]]-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, s akinek '''szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain [[1925]]-[[1943]] között rendszeresen részt vett'''.
 
-
 
-
Tevékenységének középpontjában a megye múzeum ügyének fejlesztéséért folytatott küzdelem állt. [[1935]]-ben rendezte a múzeum anyagát, és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. '''Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása s a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg.''' '''[[1946]]-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt'''. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját.
 
-
 
-
'''Budapesten hunyt el [[1968]]. [[szeptember 24.|szeptember 24]]-én.'''
 
== Művei ==
== Művei ==

A lap 2017. június 13., 17:30-kori változata

régész, néprajzkutató, tanár.

Tartalomjegyzék

Élete

1884. április 25-én Székudvaron született. Édesapja Banner József okl. gazda , testvére Banner Mária. Gyermekkorát Békésen töltötte, Békéscsabán a Rudolf-főgimnáziumban érettségizett. A kolozsvári egyetem elvégzése után (1901-1905), 1905-ben történelem -földrajz szakos tanári szakvizsgát tett. 1912-ben néprajzból doktorált Kolozsváron. Pályájának kezdeti szakaszában újságíróként, gyakorló tanárként, valamint magánnevelőként tevékenykedett. 1910 és 1914 között a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat másodtitkára és a temesvári múzeum néprajzi osztályának vezetője volt. 1914-ben a Felügyelőség által szervezett néprajzi tanfolyamon szerzett új ismereteket. A háború kitöréséig a temesvári magyar kir. áll. főreál iskolában tanított, és onnan vonult hadba a részleges mozgósítás napján. 1915. október 21-én orosz fogságba esett, közel 5 évet töltött Szibéria különböző fogolytáboraiban. Gyóni Géza nem csak iskolatársa, hanem szibériai fogolytársa is volt . A hadifogságból hazatérve 1921-től Békéscsabán a Lorántffy Zsuzsanna Leánygimnáziumban tanárként tevékenykedett, szigorúan igényes és következetes pedagógus volt , aminek 1934 és 1945 között az igazgatója volt. A leánygimnázium igazgatójaként didaktikai, pedagógiai, földrajzi és történelmi kérdésekkel foglalkozott és tankönyvet is írt. Irodalmi és tudományos irodalmi tevékenységét elismerve, a szegedi Dugonics Társaság és a szegedi Alföldkutató Bizottság tagjai közé választották. Az Auróra Kör szépirodalmi osztályát elnökként vezette. 1923-ban eljegyezte Jeney Gizellát , a női ipartanonciskola tanítóját , akit 1924. február 3-án, Biharnagybajomban feleségül vette. 1923-ban lett a békéscsabai múzeum munkatársa. 1925-től gondozta a néprajzi anyagot, majd az 1930-as évek elején - amikor Rell Lajos, az intézmény igazgatója végleg megvált vezetői tisztségétől - a Régiség-, Érem- és Ereklye Tárat vette át. Jó felkészültségű, széles körű régészeti, néprajzi, történeti ismeretekkel rendelkezett. A néprajz és muzeológia mellett foglalkozott régészettel is. Ez utóbbi öccse, Banner Jánosnak köszönhető, aki az 1920-as évektől a szegedi egyetem régészeti tanszékén dolgozott, és akinek szegedi és hódmezővásárhelyi ásatásain 1925-1943 között rendszeresen részt vett. Békés megyében is több ásatás során jelen volt: 1942-ben a Kerepeczky-tanyánál , 1951-ben az eleki téglagyárnál , 1930-ban Békéscsaba-Fényesen egy szkíta és kelta temető területén, 1932-ben Telekgerendáson. 1940-ben szkíta sírt tártak fel a Deák Ferenc utcában és szarmata koriakat az Árpád-soron. 1945 és 1950 között a múzeum régészeti tevékenységét a nyugdíjas Banner Benedek koordinálta. Az 1926-ban megszerveződő Csabai Öregdiákok Szövetségének alapító ülésén társelnöknek választották, Szalay József mellé. 1929-ben virilisjog gyakorlással bízta meg a békéscsabai képviselőtestületben . Lényegesnek tartotta a megye múzeum ügyének fejlesztését. 1935-ben rendezte a múzeum anyagát és állandó régészeti-néprajzi kiállítást hozott létre. 1936-ban a békéscsabai Munkácsy Mihály-szobor felállításának kezdeményezői között volt . Számos néprajzi, régészeti tárgyú írása és a hadifogság élményeit feldolgozó kötete jelent meg. 1946-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulása után főleg néprajzi vonatkozású cikkeket írt. Munkásságáért megkapta az Eötvös Loránd Tudományegyetem aranydiplomáját. Budapesten hunyt el 1968. szeptember 24-én.


Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Banner_Benedek_(1884%E2%80%931968)”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök