Peremvidéken
A BékésWiki wikiből
(Szócikk létrehozása) |
(→Története) |
||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
| - | A Peremvidéken antológia 1981-ban jelent meg Békés megyei fiatalok írásai alcímen. Szerkesztője Hatvani Dániel, aki egyben a kötet előszavát is írta. Tizenegy Békés megyei író, költő alkotásai szerepelnek benne. Név szerint ( a szövegek sorrendjében, versek és próza kategóriára különítve): Hunya Márta, Varsa Zoltán, Ménesi György, Varga Dávid, Újházy László, Korin Géza, Szabó Ernő – versek; Kőváry E. Péter, Sarusi Mihály, Bresztenyszky Jenő, Varga Dániel – próza. Az antológia létrejötte nagyban összefügg az Új Auróra folyóirattal, melyben szinte mindegyik szerzője publikált, illetve erős kötődése volt az első hosszabb ideig fennálló békéscsabai folyóirathoz. 1982-ben Peremvidék néven próbáltak Békés megyei fiatalok irodalmi lapot létrehozni, azonban a folyóiratot még a nyomdában betiltotta az akkori kultúrpolitika. | + | A Peremvidéken antológia [[1981]]-ban jelent meg Békés megyei fiatalok írásai alcímen. Szerkesztője Hatvani Dániel, aki egyben a kötet előszavát is írta. Tizenegy Békés megyei író, költő alkotásai szerepelnek benne. Név szerint ( a szövegek sorrendjében, versek és próza kategóriára különítve): Hunya Márta, Varsa Zoltán, Ménesi György, Varga Dávid, Újházy László, Korin Géza, Szabó Ernő – versek; Kőváry E. Péter, [[Sarusi Mihály (író, költő)|Sarusi Mihály]], Bresztenyszky Jenő, Varga Dániel – próza. Az antológia létrejötte nagyban összefügg az Új Auróra folyóirattal, melyben szinte mindegyik szerzője publikált, illetve erős kötődése volt az első hosszabb ideig fennálló békéscsabai folyóirathoz. 1982-ben Peremvidék néven próbáltak Békés megyei fiatalok irodalmi lapot létrehozni, azonban a folyóiratot még a nyomdában betiltotta az akkori kultúrpolitika. |
Hatvani Dániel a kötet előszavában tesz kísérletet a „peremvidék” kifejezés társadalmi-művészeti meghatározására: „Kétségtelen, hogy a periféria földrajzi tartalma valamelyest meghalványult, ugyanakkor hangsúlyosabbá vált a társadalmiság irányába kialakult jelentése. Az így értelmezett perifériának azonban legalább annyira rossz a csengése, mint a földrajzinak. A perifériáról drámai jelentés ugyan nem egyszer születik – leginkább a rossz lelkiismeret sugallatára –, ám az ott élők alig-alig jutnak szóhoz. Holott a periféria, feloldandó a demokratizmus még működőképes zárójeleit, a legkívánatosabbnak épp önmaga felszámolását tartaná.”1 | Hatvani Dániel a kötet előszavában tesz kísérletet a „peremvidék” kifejezés társadalmi-művészeti meghatározására: „Kétségtelen, hogy a periféria földrajzi tartalma valamelyest meghalványult, ugyanakkor hangsúlyosabbá vált a társadalmiság irányába kialakult jelentése. Az így értelmezett perifériának azonban legalább annyira rossz a csengése, mint a földrajzinak. A perifériáról drámai jelentés ugyan nem egyszer születik – leginkább a rossz lelkiismeret sugallatára –, ám az ott élők alig-alig jutnak szóhoz. Holott a periféria, feloldandó a demokratizmus még működőképes zárójeleit, a legkívánatosabbnak épp önmaga felszámolását tartaná.”1 | ||
Főleg az utolsó mondat az, ami megfogalmazza a peremvidéken létezés kettősségének természetét: az itt élők mind távolság (habár ez egyre inkább áthidalhatóvá vált az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően), mind társadalompolitikai érdekképviselet terén, mint a Kádár-korszakban élt értelmiségiek legtöbbje, elszigeteltek. Tehát egy olyan lehetőség, mint a Peremvidéken kiadvány, kiugrási lehetőséget biztosít számukra. Azonban a „peremvidék” szerzőinek megszólalása elmélkedést, diskurzust biztosít az identitásukról, már amennyiben a hatalmi struktúrának való alárendeltség ezt engedni, ugyanakkor a megjelenés tétje egyben identitásuk bizonyos fokú felszámolását is magába foglalja, mivel az elszigeteltség megszüntetésére egyaránt törekszik egy ilyen antológia. | Főleg az utolsó mondat az, ami megfogalmazza a peremvidéken létezés kettősségének természetét: az itt élők mind távolság (habár ez egyre inkább áthidalhatóvá vált az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően), mind társadalompolitikai érdekképviselet terén, mint a Kádár-korszakban élt értelmiségiek legtöbbje, elszigeteltek. Tehát egy olyan lehetőség, mint a Peremvidéken kiadvány, kiugrási lehetőséget biztosít számukra. Azonban a „peremvidék” szerzőinek megszólalása elmélkedést, diskurzust biztosít az identitásukról, már amennyiben a hatalmi struktúrának való alárendeltség ezt engedni, ugyanakkor a megjelenés tétje egyben identitásuk bizonyos fokú felszámolását is magába foglalja, mivel az elszigeteltség megszüntetésére egyaránt törekszik egy ilyen antológia. | ||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
== Források == | == Források == | ||
A lap 2016. augusztus 12., 12:47-kori változata
Békés megyei fiatalok írásait tartalmazó antológia 1981-ből.
Története
A Peremvidéken antológia 1981-ban jelent meg Békés megyei fiatalok írásai alcímen. Szerkesztője Hatvani Dániel, aki egyben a kötet előszavát is írta. Tizenegy Békés megyei író, költő alkotásai szerepelnek benne. Név szerint ( a szövegek sorrendjében, versek és próza kategóriára különítve): Hunya Márta, Varsa Zoltán, Ménesi György, Varga Dávid, Újházy László, Korin Géza, Szabó Ernő – versek; Kőváry E. Péter, Sarusi Mihály, Bresztenyszky Jenő, Varga Dániel – próza. Az antológia létrejötte nagyban összefügg az Új Auróra folyóirattal, melyben szinte mindegyik szerzője publikált, illetve erős kötődése volt az első hosszabb ideig fennálló békéscsabai folyóirathoz. 1982-ben Peremvidék néven próbáltak Békés megyei fiatalok irodalmi lapot létrehozni, azonban a folyóiratot még a nyomdában betiltotta az akkori kultúrpolitika.
Hatvani Dániel a kötet előszavában tesz kísérletet a „peremvidék” kifejezés társadalmi-művészeti meghatározására: „Kétségtelen, hogy a periféria földrajzi tartalma valamelyest meghalványult, ugyanakkor hangsúlyosabbá vált a társadalmiság irányába kialakult jelentése. Az így értelmezett perifériának azonban legalább annyira rossz a csengése, mint a földrajzinak. A perifériáról drámai jelentés ugyan nem egyszer születik – leginkább a rossz lelkiismeret sugallatára –, ám az ott élők alig-alig jutnak szóhoz. Holott a periféria, feloldandó a demokratizmus még működőképes zárójeleit, a legkívánatosabbnak épp önmaga felszámolását tartaná.”1
Főleg az utolsó mondat az, ami megfogalmazza a peremvidéken létezés kettősségének természetét: az itt élők mind távolság (habár ez egyre inkább áthidalhatóvá vált az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően), mind társadalompolitikai érdekképviselet terén, mint a Kádár-korszakban élt értelmiségiek legtöbbje, elszigeteltek. Tehát egy olyan lehetőség, mint a Peremvidéken kiadvány, kiugrási lehetőséget biztosít számukra. Azonban a „peremvidék” szerzőinek megszólalása elmélkedést, diskurzust biztosít az identitásukról, már amennyiben a hatalmi struktúrának való alárendeltség ezt engedni, ugyanakkor a megjelenés tétje egyben identitásuk bizonyos fokú felszámolását is magába foglalja, mivel az elszigeteltség megszüntetésére egyaránt törekszik egy ilyen antológia.
Források
Peremvidéken, Békés megyei fiatalok írásai, 1981. 147 p.
Kis Ottó: Volt egyszer egy folyóirat, 2001, kiadta: Békés Megyei Könyvtár.
Hivatkozások
[1]: Peremvidéken, Hatvani Dániel előszava, 5. p.
