Orlai Petrics Soma (1822‒1880)

A BékésWiki wikiből

A lap 2020. május 26., 09:33-kori változata

festőművész

Élete

Mezőberényben született Petrics Sámuel néven 1822. október 22-én felvidéki eredetű evangélikus család első gyermekeként. Édesapja Petrics Sámuel jómódú csizmadia, édesanyja Salkovics Karolin volt. Testvérei: Katalin, Dániel, Mihály (gyermekkorában elhunyt), Mihály (gyermekkorában elhunyt), Karolin, Pál, Károly, Albert és Mihály. Édesanyja rokonsága révén másod-unokatestvére volt Petőfi Sándornak.

Orlai tanulmányait 1833-tól a mezőberényi evangélikus gimnáziumban kezdte, majd az iskola Szarvasra költözésekor, 1834-ben ott folytatta. 1839 nyarán az iskolai szünidőt Ostffyasszonyfán töltötte nagybátyjánál, Salkovics Péternél, itt találkozott először Petőfi Sándorral, és kötött örök barátságot vele. 1839-1840-ben Sopronban folytatta gimnáziumi tanulmányait, ahol költészeti-szónoklattani osztályt végzett. 1840-től 1844-ig a Pápai Református Főiskolán jogot tanult. Diáktársa volt többek között Jókai Mór és Petőfi Sándor. Ekkor még Orlai író, Petőfi színész szeretett volna lenni, Jókai festőnek készült. Tanáruk, Tarczy Lajos vezetésével önképzőkört alakítottak: fellépéseket tartottak, irodalmi műveket írtak, melyek közül a legsikeresebbeket díjazták és az évente megrendezett Örömünnepen felolvasták. Orlai Petrics Soma két novellájáért kapott díjat (Hontalanok és Viszontorlás), és az 1845-ben kiadott Tavasz című zsebkönyvben is jelent meg irodalmi alkotása.

1854. július 17-én Békésen kötött házasságot Névery István békési írnok (diurnista, kancellista) és Salacz Terézia leányával, Névery Annával (Nina) (1824-1880). A házasságból három gyermek született: Gyula, Sándor (kisgyermekkorban elhunyt) és Mária (Mariska).

Már 1851-től használta az Orlai nevet, de hivatalosan csak 1853-ban vette fel. Névváltozatai: Orlay, Orlay Petrich, Orlai Petrich.

Orlai Petrics Soma 1880. június 5-én 58 éves korában hunyt el Budapesten, június 7-én helyezték végső nyugalomra a Kerepesi úti temetőben.

Munkássága

1844 őszén Gyulán a megyei tiszti ügyész mellett helyezkedett el joggyakornokként. Közben egyre többet festett, főként arcképeket. 1846-ban Pestre ment jurátusnak. Ekkor ismerkedett meg Than Mórral, akihez élete végéig szoros barátság fűzte, és Barabás Miklóssal, aki a festői pályára biztatta őt. Képzőművészeti tanulmányait Marastoni Jakab magániskolájában (Első Magyar Festészeti Akadémia) kezdte meg. 1846 októberétől özvegy báró Wenckheimné Orczy Terézia támogatásával a bécsi Képzőművészeti Akadémiára járt, majd Ferdinand Georg Waldmüller magániskolájában tanult, ahol diáktársai között volt Haan Antal, földije és későbbi jóbarátja. Itt kezdte el festeni első, nagyméretű történelmi képét, a Szent István ébredését (Szent István és az orgyilkos), ez volt az első hazai monumentális históriai kép.

A 1848-as forradalom híre Bécsben érte. Családi hagyomány szerint részt vett a szabadságharcban ahol megsebesült, utána otthon, Mezőberényben lábadozott. Itt látogatta meg őt 1849 júliusában Petőfi feleségével és kisfiával Segesvárra menet. Orlai ekkor festette meg a Petőfi Mezőberényben című festményét. Élete során még számos portrét készített a költőről (Petőfi Sándor arcképe, Petőfi Debrecenben, Petőfi Pesten 1848-ban stb.).

A Szent István és az orgyilkost 1850-ben a Nemzeti Múzeum megvásárolta, a képért kapott pénzből fedezni tudta újabb külföldi tanulmányútját, így 1850 őszétől 1851 nyaráig Münchenben Wilhelm von Kaulbach mellett tanulhatott. Itt festette A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című képet, mellyel először szerepelt a pesti Műegylet tárlatán. Anyagi okok miatt megszakította tanulmányait és hazautazott.

1851 végén Debrecenbe ment, ahol a város jómódú polgárait és családtagjaikat festette meg, valamint 1852-ben egyéni kiállítást rendezett – Magyarországon elsőként -, melyen A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása című képét és arcképeit állította ki. 1853-ban ismét Bécsbe utazott, hogy Carl Rahl magániskolájában folytassa képzőművészeti tanulmányait.

Orlai újra és újra visszatért szülőföldjére alkotni: megfestette családtagjait (Anyám, Apám, Petrics Mihály és Pál arcképe) és szülőföldje jeles polgárait (Asztalos István és felesége Wargha Eszter arcképe, Launer Sámuel és felesége Fábry Julianna arcképe, Tormássy Lajos arcképe). 1853 tavaszán készítette el a mezőberényi német evangélikus templom oltárképét (Engedjétek hozzám jönni a kisdedeket), majd 1854-ben a békési katolikus egyháztól kapott megrendelést (kálvária részére 13 részes stációsorozatra), melyeket később több egyházi megrendelés is követett. A békési katolikus templom számára később oltárképet is festett (Krisztus megkeresztelése, 1859).

1854-ben feleségével Névery Ninával Pestre költözött, és az 1855-ös hódmezővásárhelyi portréfestő körútját leszámítva, haláláig Pesten élt.

Pályája felfelé ívelt: számos portrémegrendelést kapott, emellett történelmi, vallási, és irodalmi tárgyú képeket festett, melyekkel rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1855-ben főúri megrendelésre készítette el a Gróf Nádasdy Tamás nádor és Tinódi Sebestyén című festményét, festészetünk első művelődéstörténeti képét. Tevékenyen részt vett a hazai művészeti élet szervezésében. Választmányi tagja volt a Pesti Műegyletnek, tagja a Nemzeti Képcsarnokot Alapító Egyletnek. 1859-től egyik szervezője volt a Magyar Képzőművészeti Társulatnak, melynek célja a magyar művészek támogatása, a magyar művészeti élet fellendítése, a nemzeti művelődés előmozdítása, a hazai művészképzés megteremtése volt. A Társulat 1861-ben alakult meg, melynek Orlai igazgató-választmányi tagja lett, olyan neves festők mellett, mint Barabás Miklós, Ligeti Antal és Than Mór. Művészetelméleti írásai, műbírálatai jelentek meg a Délibáb, a Pesti Napló, a Vasárnapi Ujság hasábjain és a Magyar Képzőművészeti Társulat évkönyveiben. Az 1862-es londoni világkiállításon a Milton „Elveszett paradicsomát” három leánya körében tollba mondja című festményével szerepelt.

Az 1870-es években pályája hanyatlani kezdett: festményeire már nem volt kereslet, megrendelései csökkentek, Orlai többször volt kénytelen anyagi támogatást kérni egy-egy készülő művének kivitelezéséhez. Utolsó éveiben Petőfi Sándor életére vonatkozó adatokat gyűjtött, melyeket pl. a Budapesti Szemlében tett közzé, emellett Petőfi Bolond Istókjához is készített illusztrációkat. Élete végéig alkotott, utolsó festményeit (Hunyadi László és Czillei, Mária és Erzsébet királynők a novigradi fogságban) 1879-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat tárlatán állították ki. Magánélete tragikusan alakult: egyre többet betegeskedett, mellbaj és kínzó fejgörcsök gyötörték, 1876-ban lánya, 1878-ban fia is elhunyt. Szenvedésének betetőzését jelentette 1880-ban feleségének betegsége és halála, néhány nappal később Orlai Petrics Soma, az első akadémikus képzettségű magyar festő, a történeti magyar festészet úttörője is távozott az élők sorából.

Fontosabb művei

Képzőművészeti alkotások:

• Szent István és az orgyilkos/Szent István ébredése (1848)
• Petőfi Sándor apjának arcképe (1846 v. 1848)
• Petőfi anyja, Hrúz Mária (1846 v. 1848)
• Petőfi Sándor arcképe (1848)
• Petőfi Mezőberényben, papucsban (1849)
• Petőfi Mezőberényben, csizmában (1849)
• Anyám (1850-es évek eleje)
• A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása (1851)
• Gróf Nádasdy Tamás nádor és Tinódi Sebestyén (1855)
• Salamon királyt anyja megátkozza (1857)
• Nádasdy Tamás arcképe (1858)
• Kazinczy és Kisfaludy találkozása 1828-ban (1859)
• Sappho (1859/1860)
• Zách Felicián (1860)
• Milton „Elveszett paradicsomát” három leánya körében tollba mondja (1862)
• Szent Cecília (1863)
• Emes álma (1864)
• Ónodi gyűlés (1965/66)
• Szép Ilonka sorozat Vörösmarty Mihály költeményéhez (1865/66)
• Coriolanus (1869)
• Perényiné a mohácsi csata után összeszedi a halottakat (1860-as évek)
• Erzsébet és Mária királynők a novigrádi fogságban (1879)

Irodalmi alkotások:

• Tavasz : zsebkönyv. Szerk. Tarczy Lajos. Pápa, 1845 (Rózsa című vers, Vihar gyermeke című beszélyke, Viszontorlás című beszély)
• Körösi Mihály: Képek Orlai Petrics Soma életéből. Mezőberény, Magánkiadás, 2005 (Tudnivágy, Választás és A vesztett üdv című versek)
• Adatok Petőfi életéhez I-II. In: Budapesti Szemle, 7. évfolyam 37. szám (1879) 1-19. p. ; 7. évfolyam 38. szám (1879) 336-369. p.

Kiállítások

• 1848 Pesti Kaszinó (Szent István és az orgyilkos)
• 1851 Pesti Műegylet (A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása)
• 1852 Református Kollégium (A Mohácsnál elesett II. Lajos király testének feltalálása és arcképei)
• 1850-es évektől haláláig a Pesti Műegylet és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításain szerepelt festményeivel.
• 1862 Londoni világkiállításon (Milton „Elveszett paradicsomát” három leánya körében tollba mondja)
• 1869 Internationale Kunstausstellung. Üvegpalota, München (Coriolanus)
• 1871 International Exhibition. London (Coriolanus)
• 1879 Országos kiállítás. Székesfehérvár (III. Endre lánya, Erzsébet zárdába lép, Álmos dajka, Az iskola újonca)
• Az 1912-ben megnyitott Ernst Múzeum Petőfi-termében Orlai Petrics Soma néhány, a költőről készült festménye volt kiállítva.
• 1913 Magyar biedermeier-művészet. Ernst Múzeum, Budapest
• 1921 Magyar remekművek. Ernst Múzeum, Budapest
• 1926 Mohács emléke. Ernst Múzeum, Budapest
• 1939 Antik bútor-, óra- és régi debreceni családi portrék. Déri Múzeum, Debrecen
• 1952 Orlai Petrics Soma, (1822-1880). Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
• 1969 Orlai Petrich Soma emlékkiállítás. Helytörténeti Múzeum, Pápa
• 1981 Orlaitól - Nagy Lászlóig. Helytörténeti Múzeum, Pápa
• 1981 Művészet Magyarországon 1830-1870. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• 1986 Régi debreceni családi portrék. Déri Múzeum, Debrecen
• 2011-2012 Orlai Petrics Soma - Egy XIX. századi alkotóműhely. Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
• 2017-2018 Az első akadémista : Orlai Petrics Soma (1822-1880). Gróf I. Festetics György Művelődési Központ,Városi Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény, Hévíz