Beregszászy (Beregszászi) Lajos (1817–1891)
A BékésWiki wikiből
a (belső hivatkozás javítása) |
|||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
'''Mezőtúron járt gimnáziumba''', az ötödik osztály befejezése után azonban családi kapcsolat révén a '''zongorakészítés mesterségének tanulását kezdte''' helyi hangszerkészítők műhelyeiben először Aradon, majd öt évig Temesváron és két évig Pesten. | '''Mezőtúron járt gimnáziumba''', az ötödik osztály befejezése után azonban családi kapcsolat révén a '''zongorakészítés mesterségének tanulását kezdte''' helyi hangszerkészítők műhelyeiben először Aradon, majd öt évig Temesváron és két évig Pesten. | ||
| - | '''[[1891]]. [[március 4.|március 4-én]] halt meg Budapesten'''. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, sírfelirata így szól: „A zongorakészítés legjelentősebb hazai mestere.” | + | [[[[fájl:Sirja.jpg|bélyegkép|Sírja a Kerepesi temetőben]]]] '''[[1891]]. [[március 4.|március 4-én]] halt meg Budapesten'''. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, sírfelirata így szól: „A zongorakészítés legjelentősebb hazai mestere.” |
== Munkássága == | == Munkássága == | ||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
Beregszászy '''[[1878|1878-ban]], 35 évi munkásság után jelentette be visszavonulását'''; abban az időszakban, amikor a nagy gyárak elárasztották termékeikkel a világpiacot, s a kisüzemek, bármily kiváló hangszerekkel is, már nem lehettek többé életképesek. Jó anyagi helyzetben, nagy hírnévnek és közmegbecsülésnek örvendve hagyta abba a zongoragyártást. Zongoragyárát tanítványai, Hevessi Balázs, Földváry Mátyás és Lédeczky Sándor vitték tovább, akik szintén elismert mesterek lettek. | Beregszászy '''[[1878|1878-ban]], 35 évi munkásság után jelentette be visszavonulását'''; abban az időszakban, amikor a nagy gyárak elárasztották termékeikkel a világpiacot, s a kisüzemek, bármily kiváló hangszerekkel is, már nem lehettek többé életképesek. Jó anyagi helyzetben, nagy hírnévnek és közmegbecsülésnek örvendve hagyta abba a zongoragyártást. Zongoragyárát tanítványai, Hevessi Balázs, Földváry Mátyás és Lédeczky Sándor vitték tovább, akik szintén elismert mesterek lettek. | ||
| - | == Emlékezete == | + | [[fájl:Zongora.JPG|bélyegkép|Beregszászy zongora a Békési Jantyik Mátyás Múzeum emeleti nagytermében]]== Emlékezete == |
* Beregszászy Lajost a legismertebb és legeredményesebb magyar zongorakészítőként tartják számon. A zongora szerkezetét és mechanikáját több, világszabadalommá vált találmánnyal fejlesztette. '''Az általa [[1871|1871-ben]] feltalált és [[1872|1872-ben]] a bécsi Bösendorfer-Ehrbar részvénytársaságnak eladott csellórezonáns szabadalmát napjainkban is használják a zongorakészítésnél.''' Sikerének titka a technikailag állandóan fejlesztett tölgy-, majd kőrisfából készített zongoráinak különlegesen szép hangja és kivitele. | * Beregszászy Lajost a legismertebb és legeredményesebb magyar zongorakészítőként tartják számon. A zongora szerkezetét és mechanikáját több, világszabadalommá vált találmánnyal fejlesztette. '''Az általa [[1871|1871-ben]] feltalált és [[1872|1872-ben]] a bécsi Bösendorfer-Ehrbar részvénytársaságnak eladott csellórezonáns szabadalmát napjainkban is használják a zongorakészítésnél.''' Sikerének titka a technikailag állandóan fejlesztett tölgy-, majd kőrisfából készített zongoráinak különlegesen szép hangja és kivitele. | ||
* Beregszászy a zongorakészítés érdekében '''irodalmi munkát is kifejtett''', céljait, eredményeit, problémáit több cikkben és önálló kiadványban fogalmazta meg. | * Beregszászy a zongorakészítés érdekében '''irodalmi munkát is kifejtett''', céljait, eredményeit, problémáit több cikkben és önálló kiadványban fogalmazta meg. | ||
* Beregszászy Lajos munkásságának [[1971|1971-ben]] kezdődött feltárása óta mintegy száz általa készített, egyénien megmintázott zongora vált ismertté, amelyeknek játszhatósága az egykorú, más gyártmányú zongorákéval egyezik. A hangszerek többsége magántulajdonban van. Egy [[1862|1862-ben]] készített ötmázsás súlyú, rendkívül szilárd építésű '''Beregszászy-zongora''', amely annak idején kiváló hangolástartásával, a tompító tökéletes működésével, zengő és mégis lágy hangzásával nagy sikert aratott a londoni világkiállításon, ma '''a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének értékes darabja. Az MTA BTK Zenetörténeti Múzeum, a soproni és a szekszárdi múzeum is őriz''' egy-egy szép Beregszászy-zongorát. | * Beregszászy Lajos munkásságának [[1971|1971-ben]] kezdődött feltárása óta mintegy száz általa készített, egyénien megmintázott zongora vált ismertté, amelyeknek játszhatósága az egykorú, más gyártmányú zongorákéval egyezik. A hangszerek többsége magántulajdonban van. Egy [[1862|1862-ben]] készített ötmázsás súlyú, rendkívül szilárd építésű '''Beregszászy-zongora''', amely annak idején kiváló hangolástartásával, a tompító tökéletes működésével, zengő és mégis lágy hangzásával nagy sikert aratott a londoni világkiállításon, ma '''a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének értékes darabja. Az MTA BTK Zenetörténeti Múzeum, a soproni és a szekszárdi múzeum is őriz''' egy-egy szép Beregszászy-zongorát. | ||
* Az '''MTA BTK Zenetörténeti Múzeum konferenciával és kiállítással emlékezett''' meg Beregszászy Lajos születésének 200. évfordulójáról: a múzeumban [[2017]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] nyílt meg ''A magyar zongoragyártás fénykora ‒ Beregszászy Lajos-emlékkiállítás''. | * Az '''MTA BTK Zenetörténeti Múzeum konferenciával és kiállítással emlékezett''' meg Beregszászy Lajos születésének 200. évfordulójáról: a múzeumban [[2017]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] nyílt meg ''A magyar zongoragyártás fénykora ‒ Beregszászy Lajos-emlékkiállítás''. | ||
| + | |||
== Főbb művei == | == Főbb művei == | ||
A lap 2020. január 28., 18:52-kori változata
zongorakészítő, feltaláló
Tartalomjegyzék |
Élete
Beregszászy Lajos Békésen született 1817. január 15-én, ahol édesapja, Beregszászy József, 33 évig volt tanító.
Mezőtúron járt gimnáziumba, az ötödik osztály befejezése után azonban családi kapcsolat révén a zongorakészítés mesterségének tanulását kezdte helyi hangszerkészítők műhelyeiben először Aradon, majd öt évig Temesváron és két évig Pesten.
[[
Munkássága
1839-ben európai vándorútra indult, melynek során Bécsben, Hamburgban, Londonban és Párizsban dolgozott és tanult. 1844-ben Bécsben nyitotta meg első műhelyét. A következő évben rendezett kiállításra két zongorát készített, amelyekkel kiállítási érmet nyert. 1846-ban visszatért Magyarországra, s Pesten megalapította saját zongoragyárát. Ugyanebben az évben két zongorájával második díjat nyert a Kossuth kezdeményezésére az iparegylet által rendezett fővárosi iparmű-kiállításon. 1847. szeptember 7-én a pesti hangszerkészítő céh bejegyezte tagjai sorába. Zongoráit később az 1854-es müncheni iparmű-kiállításon (ahol szintén nyert kitüntetést), valamint hat világkiállításon is bemutatta (1855 Párizs, 1862 London, 1867 Párizs, 1871 London, 1873 Bécs, 1878 Párizs).
Az 1850-es években már Magyarország legnagyobb zongoragyárának tulajdonosa volt, mely 35 éves működése alatt mintegy 1600 zongorát készített. Gyártmányai hamarosan elismertek és keresettek lettek Magyarországon és külföldön egyaránt. 1855-ben Párizsban világkiállítási érmet nyert, és akkortól megsokasodtak a megrendelések, és a tengerentúlon is felfigyeltek hangszereire. 1856-ban Liszt Ferenc is rendelt Beregszászy-zongorát, erről egy levelében a következőket írja: „Szinte őrültséget követtem el ‒ vásároltam vagy inkább megrendeltem egy zongorát csaknem 500 forintért Beregszászynál, aki első díjat nyert a legutóbbi párizsi kiállításon. Kicsit megszédültem, azt hiszem, Louis Napoléon portréjától, amely a készítő neve mellett található, s talán a fától is, amely jellegzetesen magyar, kőrisfa. Mindent összevéve, ezek a hangszerek kiválóaknak és nagyon jól megépítettnek tűnnek.”
Beregszászy Lajos 1862-ben a londoni világkiállításon is elismerésben részesült. Ebben az időben zongorái szinte minden magyarországi hangversenyteremben megtalálhatók voltak. A saját házában is kialakított egy zongoratermet, ahol hangversenysorozatokat tartottak neves művészek, kamarazenekarok részvételével. A második párizsi kiállításon bronzérmet nyert, mely eredményért 1868-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, valamint elnyerte a magyar királyi udvari zongorakészítő címet. A Zeneművészek Segélyegyletének egyik alapítója volt, az 1870-es években Budapest legrangosabb zenei tanintézetében, a Nemzeti Zenedében az igazgatói választmány tagjai közé választották.
Beregszászy 1878-ban, 35 évi munkásság után jelentette be visszavonulását; abban az időszakban, amikor a nagy gyárak elárasztották termékeikkel a világpiacot, s a kisüzemek, bármily kiváló hangszerekkel is, már nem lehettek többé életképesek. Jó anyagi helyzetben, nagy hírnévnek és közmegbecsülésnek örvendve hagyta abba a zongoragyártást. Zongoragyárát tanítványai, Hevessi Balázs, Földváry Mátyás és Lédeczky Sándor vitték tovább, akik szintén elismert mesterek lettek.
- Beregszászy Lajost a legismertebb és legeredményesebb magyar zongorakészítőként tartják számon. A zongora szerkezetét és mechanikáját több, világszabadalommá vált találmánnyal fejlesztette. Az általa 1871-ben feltalált és 1872-ben a bécsi Bösendorfer-Ehrbar részvénytársaságnak eladott csellórezonáns szabadalmát napjainkban is használják a zongorakészítésnél. Sikerének titka a technikailag állandóan fejlesztett tölgy-, majd kőrisfából készített zongoráinak különlegesen szép hangja és kivitele.
- Beregszászy a zongorakészítés érdekében irodalmi munkát is kifejtett, céljait, eredményeit, problémáit több cikkben és önálló kiadványban fogalmazta meg.
- Beregszászy Lajos munkásságának 1971-ben kezdődött feltárása óta mintegy száz általa készített, egyénien megmintázott zongora vált ismertté, amelyeknek játszhatósága az egykorú, más gyártmányú zongorákéval egyezik. A hangszerek többsége magántulajdonban van. Egy 1862-ben készített ötmázsás súlyú, rendkívül szilárd építésű Beregszászy-zongora, amely annak idején kiváló hangolástartásával, a tompító tökéletes működésével, zengő és mégis lágy hangzásával nagy sikert aratott a londoni világkiállításon, ma a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének értékes darabja. Az MTA BTK Zenetörténeti Múzeum, a soproni és a szekszárdi múzeum is őriz egy-egy szép Beregszászy-zongorát.
- Az MTA BTK Zenetörténeti Múzeum konferenciával és kiállítással emlékezett meg Beregszászy Lajos születésének 200. évfordulójáról: a múzeumban 2017. szeptember 28-án nyílt meg A magyar zongoragyártás fénykora ‒ Beregszászy Lajos-emlékkiállítás.
Főbb művei
- A magyarországi zongoraipar érdekében (Zenészeti Lapok, 1862)
- Eszmék a zongorahangfenék alkatának megjavításához (Zenészeti Lapok, 1862)
- Observations, concerning improvements in the construction of the sounding-board of pianofortes (Pest, 1862)
- Die Klaviere auf der jetzigen Weltausstellung (Pest, 1867)
- Die Steinway'sche Doppelmensur im Lichte der Praxis (Budapest, 1875)
- A magyar zongoraipar állapotáról (Zenészeti Lapok, 1879)
- A hazai zongoraipar érdekében véd- és vádirat (Zenészeti Lapok, 1879)
Források
- A magyar zongoragyártás fénykora - Beregszászy Lajos emlékkiállítás. In: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet honlapja
- Farkas Márta, Sz.: Magyar zongoragyártás a XIX. században. Beregszászy Lajos útja a világhírig (Békési Élet, 1976/1) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Futaki Gergely: Beregszászy Lajos. In: Békési életrajzi kislexikon a reformáció korától a XX. század végéig. szerk. és a bevezetőt írta Szabó Ferenc. Békés : Békési Városvédő és Szépítő Egyes., 2001. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Konferencia és kiállítás Beregszászy Lajos emlékére az MTA BTK Zenetudományi Intézetében. In: MTA honlapja
- Nemzeti Évfordulóink 2017. Budapest : Külgazdasági és Külügyminisztérium ‒ Balassi Intézet, 2017. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Új Magyar Életrajzi Lexikon, VI. kötet. Budapest : Helikon Kiadó, 2007. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Kapcsolódó irodalom
- Ábrányi Kornél, id.: A magyar zene a 19. században. Budapest, 1900
- Farkas Márta, Sz.: A zongora csellórezonánsa. Zenetudományi Dolgozatok, 1979
- Gát József: A zongora története. Budapest : Zeneműkiadó Vállalat, 1964. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- John-Paul Williams: A zongora. Budapest : Vince Kiadó, 2003. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Külső hivatkozások
- Hangversenyzongorák százada. In: hifimagazin.hu
- Mándi Ildikó: Ők is Liszt kortársai voltak. In: Hungarologische Beitrage 11. 195‒209. p.
