Gyóni Géza (1884–1917)

A BékésWiki wikiből

A lap 2017. augusztus 29., 12:19-kori változata

költő, újságíró

Élete

Gyónon (Pest megye) született 1884. június 25-én. Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfaluja nyomán vettel fel az első kötete megjelenését követően. A család békéscsabai eredetű, a költő másod-unokatestvére Áchim Andrásnak. Apja, Áchim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. Édesanyját, Becker (Bekker) Gizellát tízéves korában vesztette el.

Gyóni Géza gyermekkorát a szülői házban töltötte, Gyónon végezte el az elemi iskolát. 1894-ben került Szarvasra, ahol apai nagybátyja, Áchim Ádám evangélikus esperes gondjaira bízva - és a parókián lakva - végezte el a Szarvasi Evangélikus Gimnázium I-VI. osztályát. A lelkész fiaként Géza is papnak tanult. Az 1896/97-es tanévtől kezdve öccse, Mihály is Szarvasra került a nagybácsihoz. Szarvason Kemény Gáborral együtt diáklapot szerkesztett „Sic itur ad astra” címmel, mely először közölt Gyóni-verset. Géza lelkesen elkezdte egy fekete noteszba feljegyezni írásait.

A nagybácsi halálát követően a diákkamrába lettek elszállásolva. Azonban apjuk nem szerette volna, hogy ez a légkör megrontsa gyermekeit – mint Petőfi Zoltánt -, ezért 1900 szeptemberében Csabára kerültek. Géza a Vidovszky Béla, gyomai jegyző házában lakott. A család csabai rokona, Áchim Károly a gimnáziumban volt tornatanár. Barátaival diákbandát alapított, ahol ő volt a brácsás. Az együttest szívesen hívták esküvőkre, névnapokra, ahonnan pénzt sosem fogadtak el, a vacsora miatt azonban szívesen zenéltek. A csapat a „Zöldfa” vendéglő eloltásában is segítettek. Az iskolában padtársa Szolár Ferenc volt, osztályfőnöke dr. Rell Lajos.

Gyóni költői fejlődésében jelentős szerepet játszott a Rell Lajos által irányított Önképzőkör, bár kezdetben nem arat sikert, a Március idusán c. verse hozott számára dicsőséget. 1901 májusában Budapesten országos középiskolai tornaversenyen indult szertornából, de eredményt nem ért el. Adománygyűjtési feladatokat is kapott (szuplikáció) országszerte. Bár október 6-án nem emlékezhettek meg az aradi vértanúk kivégzéséről, Rell tanár úr támogatásával Géza elszavalta a „Márciustól-Októberig” című versét. A Rudolf-Főgimnázium-avató ünnepségén Géza és Katona Sándor adta elő a „Marót bán” című jelenetet.

Középiskolai tanulmányait a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumában fejezte be, 1902-ben jelesre érettségizett. Számos önképzőköri dicséret, iskolai szereplés és országos nyilvánosság (a Képes Családi Lapok-ban és az Új Idők-ben és jelentek meg versei, utóbbira fogadást is kötött) fűződött a békéscsabai évekhez.

Tanulmányait 1902 szeptemberétől a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián folytatta. Másodéves teológus korában korrektor munkatársa volt a Nyugat-magyarországi Híradónak (1903), s 1904 januárjában megjelent első kötete Versek címmel. Teológiai tanulmányait apjára való tekintettel folytathatta öngyilkossági kísérlete (1904. január 24.) ellenére - mely máig tisztázatlan amerikai párbaj következménye volt. Ugyan beiratkozott a következő tanévre is, de mivel nem szerzett kollokviumot, 1905. augusztus 20-án a Theológiai Akadémia elbocsátotta.

Felépülése után egyértelművé vált számára, hogy nem szolgálhatja Istent, ezért a hazát kívánja szolgálni. Gyónón lett jegyző gyakornok. Itt lapot indított Alsódabas és Vidéke címmel, melyet másfél év múlva anyagi gondok miatt kénytelen volt beszüntetni. 1906-tól 1908-ig Budapesten közigazgatási tanfolyamot végzett. Időközben megbánja, hogy a közhivatali pályát választotta. Szívesen ír verseket, melyeket megjelentet Kiss József „A Hét” című folyóiratban, de írásai megjelentek az Új Időkben és a Pesti Naplóban is. Költői stílusára jelentős hatással volt, amikor 1907-ben Boszniába került póttartalékosnak. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének viszontagságai megviselik, pacifista érzéseket fogalmazott meg. 1910-től újságírással kezdett foglalkozni: több ízben a Soproni Napló, majd a Sopron című napi-, később hetilap szerkesztője lett. Még 1909-ben, valamint 1912-ben néhány hónapra behívták katonának. Az élmények antimilitarista szemléletű költeményeket eredményeztek. Erőteljes hatással volt írásaira Ady Endre, „az Ady fémjelezte modernség egyik legjellegzetesebb alakja”-ként emlegették. 1913 februárjában Szabadkára, a Bácskai Hírlaphoz került segédszerkesztőnek, emellett pedig a Színházi Újság szerkesztőjeként tevékenykedett.

1914. augusztus 1-jén, mint a korneuburgi pionírezred póttartalékos közlegénye, indult el a lengyelországi Przemyslbe. Kezdetben hatottak rá a háborús propaganda szólamai, ő maga is a háborúra buzdított – szembefordulva Ady háború ellenzésével. Gyóni ünnepelt magyar költő lett. Később a háborús élmények hatására, valamint a halál megtapasztalását követően egyre jobban kiábrándult a háborúból, és a harctéren szenvedő katonák kétségbeesését, illetve vágyait szólaltatta meg verseiben. Kifejezte a gyűlöletet azokkal szemben, akik otthon maradtak a háború idején a "Csak egy éjszakára…" című művével, ami aztán igazán népszerűvé tette. A fronton a Tábori Újság közli írásait. 1915-ben orosz fogságba esett, s a krasznojarszki fogolytáborba került. Utolsó írásaiban az orosz forradalom pártolása is megjelenik (Egy gyöngéd lelkű grófnőhöz, Fogoly honvéd testamentuma). Háborodott elmével halt meg 33. születésnapján 1917. június 25-én a szülőföldjétől távol eső orosz fogolytáborban. Temetésére június 27-én került sor, a szertartást német evangélikus lelkész végezte, búcsúbeszédet Zalán Gyula országgyűlési képviselő mondott.

Emlékezete

• 1901-ben osztálytársa Vidovszky Béla olajfestményt készített Gyóni Gézáról. A kép lelőhelye 1983-ig ismeretlen volt, a Békés Megyei Népújság hirdetésének köszönhetően került elő, a Munkácsy Múzeumban nyíló emlékkiállításon került kiállításra.

• Az Aurora Kör indítványára 1927-ben, halálának 10. évfordulója alkalmából utcát neveztek el róla.

• Az 1975-ben felavatott szoborsétányon Pátzay Pál Gyónit ábrázoló alkotása tekinthető meg. 1992-ben a Munkácsy Mihály Múzeumban kiállítást rendeztek emlékére.

Emléktáblái

Gyóni Géza-emléktáblát az ország különböző pontjain, de még a határon túl is találhatunk:

• Szabadka (1917. november 29.) – egykori lakhelyén.
• Sopron (1918. december 7.) – lakott az épületben.
• Békéscsaba (1922. október 22.) - a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium falán.
• Szarvas (1927. május 25.) - a szarvasi gimnázium falán.
• Dabas-Gyón (1927. június 26.) – szülőházán (Luther u. 14.). Itt 1918 és 1927 között egy másik Gyóni-emléktábla volt.
• Dabas-szőlő (1927. június 26.) - a Parragh-pincénél; a kecskeméti Kossuth-szobor avatását ünnepelte itt társaival.
• Budapest, 7. kerület (1932. június 19.) - lakott a Damjanich u. 28/a alatti házban.
• Budapest, Ferencváros-Tisztviselőtelepi Ref. Gyülekezet Emlékezet Templomának díszhelye (1947. június 1.)
• Békéscsaba, Andrássy-Gyóni utca sarkán (1984 júniusa)
• Przemysl (2010. június 6.)

Művei

• Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 229.
• Csak egy éjszakára. Válogatott versek. Budapest: Szépirod. K., 1959. p. 237. Több kiad.
• Élet szeretője. Versek. 1909-1914. Budapest: Athenaeum, 1917. p. 127. Több kiad.
• Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. p. 64. Több kiad.
• Levelek a Kálváriáról és más költemények. Budapest: Athenaeum, 1915. p. 72.
• Összes versei. Budapest: MEFHOSZ K., 1941. p. 317. Több kiad.
• Rabságban. Utolsó versek. (1915-1917). Budapest: Athenaeum, 1919. p. 160.
• Válogatott versei. Békéscsaba: Városi T.; HNF Városi Biz.; Rózsa F. Gimn., 1964. p. 100.
• Versek. Béke, háború, fogság. Budapest: Athenaeum, 1923. p. 196. Több kiad.
• Versek. Pozsony: Wigand ny., 1904. p. 143.
• Gyóni Géza összes versei a MEK-oldalán

Források

• A béke katonája : írások, visszaemlékezések Gyóni Gézáról. szerk.: Valentyik Ferenc. Lakitelek : Antológia Kiadó, 2014. 325-327. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• A békéscsabai ág. h. ev. Rudolf-Főgumnázium LVII. értesítője az 1922/23. iskolai évről. Közzéteszi: Rell Lajos. Békéscsaba : Körösvidék, 1923. 3-4. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• A szarvasi ág. h. ev. gimnázium értesítője az 1926/27. iskolai évről. Közzéteszi: Saskó Samu. Szarvas : Gimn., 1926. 11-20. p (Látogatva: 2017.08.25.)
• Balogh István: Gyóni Géza szibériai életrajza. Budapest: A Szerző, 1927. p. 192. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A csabai évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 17.) 114. sz. p. 9.
• Beck Zoltán: Gyóni Géza diákévei Békés megyében. A szarvasi évek. In: Békés Megyei Népújság. 19. évf. (1964. május 10.) 108. sz. p. 8.
• Békés Megyei Népújság, 38. évf. 112. szám, 1983. május 13. 3.p (Látogatva: 2017.08.28.)
• Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1963. 415. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács, PMKK., 1984. p. 126.
• Fábián Miklós: Gyóni Géza, 1884-1917. Tanulmány és bibliográfia. Dabas: Dabas Nagyközs. Tanács,PMKK., 1984. p. 5., 8., 9. tábla (Kép)
• Fischer Edit: Gyóni Géza szarvasi és békéscsabai diákévei In. „Ez a mi munkánk” : a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ érdeklődési körének (Kner Imre Tudományos Diáktársaság) dolgozatai. szerk.: Papp János. Békéscsaba, 1972. 7-16. p Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. 1. köt. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyes., 1990. p. 57-62. (Áchim Géza)
• Gyóni Géza: Az élet szeretője. Budapest: Szépirod. K., 1984. p. 3. (Kép)
• Gyóni Géza: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett. Budapest: Orsz. Hadsegélyező Biz., 1915. Előzéklap (Kép)
• Gyóni Ferenc: „Az én utam” In. A béke katonája: írások, visszaemlékezések Gyóni Gézáról. szerk.: Valentyik Ferenc. Lakitelek : Antológia Kiadó, 2014. 7-30. p
• Hegedűs Géza: Arcképvázlatok : száz magyar író. Budapest : Móra Ferenc Könyvkiadó, 1980. 248-250.p
• Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 1. köt. Budapest: Akadémiai K., 1967. p. 639.
• Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája. In: Irodalomtörténet. 47. évf. (1985.) 1. sz. p. 61-78.
• Költő a viharban. Gyóni Gézáról. Syposs Zoltán: Alkonyi órák. Életrajzok. Budapest: Szépirod. K., 1980. p. 32-53.
• Napi Hírek, 1927. május 21. (Látogatva: 2017.08.25.)
• Papp János: Gyóni Géza szarvasi és csabai évei. In: Békés Megyei Népújság. 25. évf. (1970. március 18.) 65.sz. p. 5.

Kapcsolódó irodalom

• … de miért éppen Gyóni Géza? In. "Előüzent Ferenc Jóska" : tallózás első világháború emlékek között. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 2014. 37-53.p
• Csohány János: Gyóni Géza ébresztése In. Kapu, 25. évf. 9. szám, 2013. szeptember. 57-60. p
• Csohány János: Gyóni Géza ébresztése. In. Széphalom 23. kötet, 2013. 371-378. p
• Fábián Miklós: A Gyóni Géza Baráti Kör In. Honismeret, 4. évf. 5. szám, 1977. 54.p
• G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906-1910) In. Studia Comitatensia 3. : tanulmányok Pest megye múzeumaiból. szerk.: Ikvai Nándor. Szentendre : Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, 1975. 401 - 432.p
• Gyóni Géza In. Szigethy Lajos: Luther lelke : hangulatképek a lutheránus magyarság multjából. 2. kötet. Budapest : Evangélikus Tanáregyesület, 1927.
• Horváth József: Kilencven éve halt meg Gyóni Géza In. Honismeret, 35. évf. 3. szám, 2007. 20-21. p
• Kéki Lajos: A háború magyar énekese
• Kemény Gábor: Gyóni Géza emléke In. Protestáns Tanügyi Szemle, 18. évf. 7. szám, 1944. július.
• Kispéter András: Gyóni Géza kálváriája In. Irodalomtörténet, 17. évf. 1. szám, 1985. 61-78. p
• Koren Emil: Gyóni Géza In. Evangélikus Naptár, 1967. 115-118. p
• Kovács László: Gyóni Géza földi maradványainak sorsa. In. Hadtörténelmi Közlemények, 121. évf. 1. szám, 2008.
• Kovássy Zoltán: Gyóni Géza emlékére In. Honismeret, 21. évf. 1. szám, 1993. 18-19. p
• R. Takács Olga: Gyóni Géza kultusza szülőföldjén a hatvanas-hetvenes években. In. Tények és legendák – tárgyak és ereklyék : a Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA Irodalomtudományi Intézete Kultusztörténeti Kutató Csoportja közös konferenciájának megszerkesztett anyaga. szerk.: Kalla Zsuzsa. 153-162.p
• Smidt Lajos: Gyóni Géza levele. In. Életünk : irodalmi és művészeti antológia. 1964. II. kötet. 148-150.p
• Turczel Lajos: Gyóni Géza In. Irodalmi Szemle, 27. évf. 7. szám, 1984. szeptember. 642-649.p