Szeberényi Lajos (1820–1875)

A BékésWiki wikiből

A lap 2015. február 27., 13:40-kori változata

egyházi és pedagógiai író, teológiai tanár

Maglódon (Pest megye) született 1820. augusztus 15-én. Gyermekkorát szülőhelyén töltötte. A magyar nyelvet csak 7-8 éves korában, rákoscsabai tanulmányai során sajátította el. Apját, Szeberényi Andrást - aki evangélikus lelkész volt -korán elvesztette. A gimnáziumot Selmecbányán végezte (1830-1939), ahová nagybátyja, Szeberényi János vitte magával. Itt, az Önképzőkörben kötött ismeretséget Petőfi Sándorral. Barátságuknak 1845-ben egy irodalmi vita vetett véget. A teológiát 1841-ben Pozsonyban végezte el, ahol 1839-40-ben országgyűlési beszédeket másolt az Országgyűlési Tudósításokba. Ezt követően jogi tanulmányokat folytatott Pápán.

1846-ban Pestre költözött, és főleg újságírással foglalkozott. 1848-ban munkatársa lett Kossuth Hírlapjának, majd szerkesztője a Népbarát szlovák kiadásának, a Prjat el ludu című forradalmi újságnak. Később az országos rendőrségnél alkalmazták mint fogalmazót. Itt jutott hozzá azokhoz az útlevelekhez, amelyekkel sok társát és önmagát is megmentette.

A szabadságharc bukása után Hódmezővásárhelyen bujkált. 1851 őszén a békéscsabai magyar tannyelvű reáliskola tanára lett. Hamarosan elfogták, de fél év után amnesztiát kapott, s Csabára internálták. A tanítás mellett pedagógiai irodalommal foglalkozott. Több tankönyvet adott ki elemi és reál iskolák számára.

A tanítók részére indította 1855-ben megyénk első szaklapját, a Néptanítók Könyvét, melyet 1861-ben Iskolai Lap címmel folytatott. A Néptanítók Könyvéhez 1856-ban Kis Kert címmel gyermekek számára készült szépirodalmi melléklap is társult. Az önkényuralom időszakának legjelentősebb Békés megyei pedagógiai vállalkozása a Néptanítók Könyve, mivel elsőként próbálkozott azzal, hogy mértékadó és korszerű szakmai irányítást adjon a népiskolai tanítóknak. A folyóirat középpontjában a sokoldalúan művelt pedagógus és a népiskola áll. A kiadvány ellen 1856. január 4-én a hatóságok vizsgálatot rendeltek el alaptalan vádak alapján. Az 1855-ös évfolyamot elkobozták, 1856-tól pedig szigorú ellenőrzés alá vetették. A sorozatos zaklatások miatt Szeberényi elköltözött Békés megyéből.

1857 őszén Makóra távozott lelkésznek. A Néptanítók Könyvét innen szerkesztette tovább Vince Sándorral együtt. Makói tevékenységéhez kapcsolódik a Protestáns Népkönyvtár című folyóirat szerkesztése. 1860 és 1864 között a szegedi evangélikus egyháznak volt lelkipásztora. 1864-ben Pozsonyba került magyar-szlovák papnak és a gyakorlati teológia tanárának. 1865-ben a Kisfaludy Társaság - mely két évvel később tagjai közé választotta -felhívására lefordított néhány száz szlovák népdalt. A dunáninneni evangélikus egyházkerület ez évben jegyzővé választotta, mely tisztséget, valamint a dunáninneni kerületi gyámintézet elnöki tisztét haláláig viselte. Pozsonyban halt meg 1875. június 4-én.

Művei

• Búzavirágok. Pest: Heckenast, 1848.
• Forradalmi szikrák. Pest: 1848.
• Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Pest: Heckenast, 1848. p. 121.
• Néhány év Petőfi életéből. Szeged: Burger Zs., 1861. p. 35.
• Politikai szónoklattan. Alapos útmutatás nyilvános beszédekben és vitatkozásokban. Pest: Heckenast, 1849.
• Tanítók és anyák könyve. Gyula: 1854.
• Tót népdalok. Ford. Szeberényi Lajos, Lehoczky Tivadar, Törs Kálmán. Pest: Kisfaludy-Társaság, 1866. p. 263.

Kapcsolódó irodalom

• Benedek Marcell: Magyar irodalmi lexikon. 3. köt. Budapest: Akadémiai K., 1965. p. 160-161.
• Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. 1. köt. Történelmi rész. Pest: Lauffer, 1870. p. 97-98.
• Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. Budapest: Akadémiai K., 1969. p. 717.
• Kovács Endréné: Néptanítók könyve. Repertórium. Békéscsaba: A Szerző, 1988. p. 7-12. (Kézirat.)
• Szeberényi Lajos, Békés megye első folyóiratának: a Néptanítók Könyvének szerkesztője. In: Elek László: Művelődés, irodalom Békés megyében. 2. köt. A 19. század derekától az 1880-as évekig. Békéscsaba: Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1988. p. 147-205., Bibliogr. p. 359-360.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 13. köt. Budapest: Hornyánszky, 1909. p. 487-490.