Boszorkányperek Békés megyében

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(kép formázása)
 
(5 közbeeső változat nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
== Magyarországi háttere ==
== Magyarországi háttere ==
 +
[[Fájl:Witches dancing with devils 1720.jpg|bélyegkép|300px|Ördögökkel körtáncot járó boszorkányok angol ábrázolása 1720-ból.]]
 +
[[Fájl:Witches apprehended 1613.jpg|bélyegkép|300px|Vízpróba angol ábrázolása 1613-ból.]]
 +
[[Fájl:Elisabeth Plainacher 1880.jpg|bélyegkép|300px|1583-as bécsi boszorkányégetés ábrázolása 1880-ból.]]
A boszorkányhit, korszakonként változó formában ugyan, de mindig szerves részét képezte a magyar népi hiedelemvilágnak. '''Már I. István törvényei kitértek a boszorkányok szankcionálására, a boszorkányüldözés valódi hulláma azonban csak a [[16. század|16. századra]] érte el hazánkat.''' Ekkor Európa-szerte a boszorkányt már, mint az ördög hadseregének tagját képzelték el. Alakjában keveredett egyebek mellett a néphagyomány pogány bűbájosa, a nyugatról átvett éjjel repkedő boszorkány és a démonokkal paktáló eretnek. Az ördöggel kötött szövetség mellett többek között visszatérő vádak, motívumok voltak a boszorkánygyűlések – másnéven boszorkányszombat vagy sabbat –, a boszorkányjegy a testen, gonosz varázslatok alkalmazása és az alakváltás képessége.
A boszorkányhit, korszakonként változó formában ugyan, de mindig szerves részét képezte a magyar népi hiedelemvilágnak. '''Már I. István törvényei kitértek a boszorkányok szankcionálására, a boszorkányüldözés valódi hulláma azonban csak a [[16. század|16. századra]] érte el hazánkat.''' Ekkor Európa-szerte a boszorkányt már, mint az ördög hadseregének tagját képzelték el. Alakjában keveredett egyebek mellett a néphagyomány pogány bűbájosa, a nyugatról átvett éjjel repkedő boszorkány és a démonokkal paktáló eretnek. Az ördöggel kötött szövetség mellett többek között visszatérő vádak, motívumok voltak a boszorkánygyűlések – másnéven boszorkányszombat vagy sabbat –, a boszorkányjegy a testen, gonosz varázslatok alkalmazása és az alakváltás képessége.
6. sor: 9. sor:
'''Mária Terézia [[1768|1768.]] [[Május 28.|május 28-án]] kiadott rendeletében megfogalmazta, hogy boszorkányság ügyében kizárólag kétségtelen bizonyíték és kapcsolódó más bűntett fennállása esetén kezdeményezhetnek vizsgálatot.''' Ezzel elérte, hogy lassan ugyan, de lezárult a boszorkányüldözés időszaka az országban.
'''Mária Terézia [[1768|1768.]] [[Május 28.|május 28-án]] kiadott rendeletében megfogalmazta, hogy boszorkányság ügyében kizárólag kétségtelen bizonyíték és kapcsolódó más bűntett fennállása esetén kezdeményezhetnek vizsgálatot.''' Ezzel elérte, hogy lassan ugyan, de lezárult a boszorkányüldözés időszaka az országban.
== A Békés megyei perek ==
== A Békés megyei perek ==
-
[[Fájl:Witches apprehended 1613.jpg|bélyegkép|300px|Vízpróba.]]
 
A törökök [[1695|1695-ös]] kivonulásakor Békés vármegye egy szinte elnéptelenedett vidék volt. Az újratelepítést és fejlődést akadályozó, lassító tényezők voltak többek között a gyulai rácok falufeldúlásai, az árvizek és a pestisjárványok. '''A boszorkányperek a [[18. század]] első felében kezdődtek meg ezen a csapásoktól súlytotta területen.'''
A törökök [[1695|1695-ös]] kivonulásakor Békés vármegye egy szinte elnéptelenedett vidék volt. Az újratelepítést és fejlődést akadályozó, lassító tényezők voltak többek között a gyulai rácok falufeldúlásai, az árvizek és a pestisjárványok. '''A boszorkányperek a [[18. század]] első felében kezdődtek meg ezen a csapásoktól súlytotta területen.'''
24. sor: 26. sor:
'''[[1724|1724-ben]] Koós Andrásné Török Mária szeghalmi lakost az uradalom egyhangúan tűzhalálra ítélte.''' A vádak között többek között szerepelt, hogy ördögi mesterségével betegséget és halált okozott, illetve hogy kutyává tudott változni. Koósné '''gyanúba keverte Kerekes Petinét, Fejesnét és Szeghalminét''', akiknek vizsgálatáról nem maradt fenn forrás.
'''[[1724|1724-ben]] Koós Andrásné Török Mária szeghalmi lakost az uradalom egyhangúan tűzhalálra ítélte.''' A vádak között többek között szerepelt, hogy ördögi mesterségével betegséget és halált okozott, illetve hogy kutyává tudott változni. Koósné '''gyanúba keverte Kerekes Petinét, Fejesnét és Szeghalminét''', akiknek vizsgálatáról nem maradt fenn forrás.
 +
[[Fájl:Emlektabla Szeghalmon az utolso boszorkanyegetesrol.jpg|bélyegkép|300px|Szeghalmon a Kossuth téri magtár falán látható az emléktábla.]]
'''A szentandrási Suppuny Andrást, másnéven Harangöntőt [[1721|1721-ben]] állítólagos rontásai és megnyargalásai nyomán fogták perbe.''' Boszorkánymesterként és táltosként is hivatkoztak rá, aki „[…] erdők sűrűiben sötét éjjel maga körül gyűjté társait s felgyujtatta a babona hit tüzeit, s pogány módra énekelt, imádkozott velök[…].” Korábban Vezsenyben táltossága miatt már vizsgálták, vízpróba alá is vetették. Békés vármegyében ítélete úgy szólt, hogy '''ha a tortúra során a bűnét bevallja, égessék meg, ha nem vall, űzzék ki a megyéből. Sorsát nem ismerjük.'''
'''A szentandrási Suppuny Andrást, másnéven Harangöntőt [[1721|1721-ben]] állítólagos rontásai és megnyargalásai nyomán fogták perbe.''' Boszorkánymesterként és táltosként is hivatkoztak rá, aki „[…] erdők sűrűiben sötét éjjel maga körül gyűjté társait s felgyujtatta a babona hit tüzeit, s pogány módra énekelt, imádkozott velök[…].” Korábban Vezsenyben táltossága miatt már vizsgálták, vízpróba alá is vetették. Békés vármegyében ítélete úgy szólt, hogy '''ha a tortúra során a bűnét bevallja, égessék meg, ha nem vall, űzzék ki a megyéből. Sorsát nem ismerjük.'''

A lap jelenlegi, 2021. november 7., 16:58-kori változata

Tartalomjegyzék

Magyarországi háttere

Ördögökkel körtáncot járó boszorkányok angol ábrázolása 1720-ból.
Vízpróba angol ábrázolása 1613-ból.
1583-as bécsi boszorkányégetés ábrázolása 1880-ból.

A boszorkányhit, korszakonként változó formában ugyan, de mindig szerves részét képezte a magyar népi hiedelemvilágnak. Már I. István törvényei kitértek a boszorkányok szankcionálására, a boszorkányüldözés valódi hulláma azonban csak a 16. századra érte el hazánkat. Ekkor Európa-szerte a boszorkányt már, mint az ördög hadseregének tagját képzelték el. Alakjában keveredett egyebek mellett a néphagyomány pogány bűbájosa, a nyugatról átvett éjjel repkedő boszorkány és a démonokkal paktáló eretnek. Az ördöggel kötött szövetség mellett többek között visszatérő vádak, motívumok voltak a boszorkánygyűlések – másnéven boszorkányszombat vagy sabbat –, a boszorkányjegy a testen, gonosz varázslatok alkalmazása és az alakváltás képessége.

A pereket világi hatóságok előtt tárgyalták. A vádlottak nagyobb számban voltak nők, mint férfiak, és habár nem kizárólag, de főleg a nép szegényebb rétegeiből kerültek ki. A Békés megyei pereknél is jól látható, hogy a népi gyógymódokkal kísérletező kuruzslóasszonyok és a bábák gyakran váltak célpontjává az üldözésnek. Széles körben alkalmazott és idézett forrás volt – az Ószövetség és az Árpádházi királyok törvényei mellett – az ausztriai Praxis criminalis büntetőtörvénykönyv, melynek boszorkányokra vonatkozó artikulusán erősen érezhető volt az európai boszorkányüldözés kézikönyveként elhíresült Malleus malleficarum hatása. A vizsgálatot tanúkihallgatásokkal kezdték. A perbe fogott személyből legtöbbször tortúrával kényszerítették ki a beismerő vallomást. A kínzások alkalmával igyekeztek minél több boszorkánytárs nevét is megtudni. Amennyiben valakit boszorkánynak mondtak ki, a vélt tettei súlyosságától és vallomásától függően általában vagy fejvesztésre és testének elégetésére vagy máglyahalálra ítélték.

Mária Terézia 1768. május 28-án kiadott rendeletében megfogalmazta, hogy boszorkányság ügyében kizárólag kétségtelen bizonyíték és kapcsolódó más bűntett fennállása esetén kezdeményezhetnek vizsgálatot. Ezzel elérte, hogy lassan ugyan, de lezárult a boszorkányüldözés időszaka az országban.

A Békés megyei perek

A törökök 1695-ös kivonulásakor Békés vármegye egy szinte elnéptelenedett vidék volt. Az újratelepítést és fejlődést akadályozó, lassító tényezők voltak többek között a gyulai rácok falufeldúlásai, az árvizek és a pestisjárványok. A boszorkányperek a 18. század első felében kezdődtek meg ezen a csapásoktól súlytotta területen.

1715. október 15-én indult vizsgálat Sánta Mátyásné dobozi lakos ellen boszorkányság ügyében. Harminchét tanút hallgattak meg. Többen vallották, hogy szerencsétlenségük Sántáné megkötésének vagy megvesztésének volt a következménye. Két tanú a fejére tette a kezét, úgy esküdött, hogy nyilvánvaló boszorkány. A bíróság megszavazta, hogy sütögettessék meg, és ha vall, égessék meg, ha nem vall, űzzék ki a vármegyéből. 1716-ban megégették Füzesgyarmaton.

A dobozi Kis Istvánnéra Sántáné tett terhelő vallomást kínvallatása közben. Az 1716-ban kezdődő perben két alkalommal összesen huszonkét tanút hallgattak ki. A tanúvallomásokban gyógyító és vélt rontó tevékenysége is felmerült, előbbi népi gyógymódok, míg utóbbi gyakran mérgezett ételek formájában. Kisnét tortúra alá vetették, majd 1718 januárjában megégették.

1717-ben vizsgálatot folytattak Kis Istvánné vallomása alapján a dobozi Sánta János és Sántáné pere nyomán a békési javasasszony hírében álló Barnáné ügyében is. Felmentették őket.

1716. május 2-án boszorkányper kezdődött Harcsás Istvánné Alafi Erzsébet, egy jómódú gerlai lakos felesége ellen, akit szintén Sántáné vallott bűntársának. Korábban Bihar vármegyéből már száműzték. A vádak között szerepelt például, hogy Róka Andrásnéval pénzt zsaroltak ki egy személytől, az embereket megvesztéssel fenyegették, éjszaka meglátogatták, félelemben tartották. Kétszer fogták perbe, de mind a két alkalommal elkerülte a súlyos büntetést. Több későbbi ügynél került elő a neve tanúként. A szintén gerlai Lovas (más forrásban Lovász) Mihályné Túrós Piroska és Róka Andrásné ellen 1717. május 8-án indult eljárás. 1718. január 27-én Lovasné, akit a megégetett Kis Istvánné vádolt meg, két tanú esküjével tisztázta magát. Rókáné sorsa nem ismert.

A békési Nagy Mátyásné Erzsébet Klárát szintén Sántáné keverte gyanúba. 1716-ban fogták először perbe. Több mint kétszáz tanút idéztek meg az ügyben, a legtöbben azonban csak hallomásból ismertek történeteket Nagyné vélt varázslatairól, főként egyszerű gyógyító tevékenységéről tudtak. Nyilvánvaló boszorkányságát pedig senki sem vallotta, sőt, felmentésére jelentkeztek tanúk. Mindezeknek, és Kövér Péter ügyvédnek köszönhetően – többek között indítványozta, hogy a Sántáné kínzás alatt tett vallomását ne vegyék figyelembe ennél az ügynél – a törvényszék felmentette, azonban Tolnay István megyei ügyész továbbra sem fogadta el az asszony ártatlanságát. Miután Kisné is boszorkánynak vallotta, és beszámolt a Nagyné testén fellelhető boszorkányjegyről, elfogták. A jegyet – általában anyajegy vagy más bőrhiba – megtalálták rajta, így újra perbe fogták. Az ügyész indítványozta, hogy égessék meg, ennek ellenére 1718. január 27-én a gyulai törvényszék száműzte Nagynét a vármegyéből. Perének tanúvallomásaiban említés esett egy bizonyos Borusné ügyéről is, akiről nem áll rendelkezésre több információ.

Sántáné vallomása nyomán a gyulai Deák Ambrusné ügyében is vizsgálódtak 1717 áprilisában. Saját esküje által tisztázhatta magát, így felmentették. 1720-ban a gyulai Német Mártonné szintén saját esküjével tisztázta magát.

A szeghalmi Kovács Máténé Nagy Annát a megégetett Kisné kínzásakor boszorkánytársának vallotta; a tanúkihallgatások azonban nem hoztak fel elég gyanúokot, így 1718. május 8-án felmentették.

1724-ben Koós Andrásné Török Mária szeghalmi lakost az uradalom egyhangúan tűzhalálra ítélte. A vádak között többek között szerepelt, hogy ördögi mesterségével betegséget és halált okozott, illetve hogy kutyává tudott változni. Koósné gyanúba keverte Kerekes Petinét, Fejesnét és Szeghalminét, akiknek vizsgálatáról nem maradt fenn forrás.

Szeghalmon a Kossuth téri magtár falán látható az emléktábla.

A szentandrási Suppuny Andrást, másnéven Harangöntőt 1721-ben állítólagos rontásai és megnyargalásai nyomán fogták perbe. Boszorkánymesterként és táltosként is hivatkoztak rá, aki „[…] erdők sűrűiben sötét éjjel maga körül gyűjté társait s felgyujtatta a babona hit tüzeit, s pogány módra énekelt, imádkozott velök[…].” Korábban Vezsenyben táltossága miatt már vizsgálták, vízpróba alá is vetették. Békés vármegyében ítélete úgy szólt, hogy ha a tortúra során a bűnét bevallja, égessék meg, ha nem vall, űzzék ki a megyéből. Sorsát nem ismerjük.

1722-ben egy békéscsabai módos asszonyt, Szűcs Erzsébetet többek között azzal vádolták, hogy volt férje, a gyulai Kovács István halálát okozta mérgező füves – vélhetőleg mercoriumos és csomorikás – fürdővel. A fennmaradt tanúvallomások ellene szóltak, mégis felmentette a bíróság. Bűntársa, a gyulai Grecz Jánosné Győry Zsófia ellen is eljárás folyt. Tárgyalása előtt a lakosság már vízpróba alá vetette a Dugógát hídjánál, hogy megbizonyosodjanak boszorkányságáról. Megvesszőzésre ítélték.

1748-ban Gyulán a vésztői Szabó Ferencné Csülök Borbála és a békési Horváth Mihályné Seregély Judit ellen folyt eljárás. Ítéletük nem ismert. Horváthné ügyénél említés esik egy Vácziné nevű boszorkánynak vélt személyről is.

Az öcsödi Szász Katalin nevű bába ügyében 1755. december 16-án hallgattak ki négy tanút. Felmentették.

1755-ben a köröstarcsai Boros Jánosné Nagy Anna kínvallatása eredményeként bevallotta egyebek mellett, hogy boszorkányságával betegségeket szórt a településre. Boszorkánynak mondta a helyi Jenei Istvánnét, Jancsóné nevű bábát, Tóth Imrénét és a tárgyaláskor már elhunyt Pap Ferencnét. Borosnét fővesztésre, majd holtestének elégetésére ítélte a gyulai uradalom úriszéke. Ugyanabban az évben a köröstarcsai Jenei Istvánné Matócsi Sárát kínvallattásra és fővétel utáni megégetésre ítélték. Vallomásában többek között szerepelt, hogy szövetségre lépett ördögökkel és macska képében társaival halálra gyötörtek egy lányt. Szó esett közös zászlóról és könyvről is, és kiosztott tisztségekről a boszorkánykörben. Boszorkánynak vallotta a helyi Puskás Istvánnét, Horváth Andrásnét, Toth Imrénét, Kis Györgynét, Jancsóné bábát, Nagy Istvánnét és Bodinét. 1756-ban tanúkat hallgattak ki Kis Györgyné, Puskás Istvánné, Horvát Andrásné, Varga Boldizsárné és két korábbi lakos, Jantsó (Jancsó) Lászlóné és az akkor már körösladányi Nagy Istvánné boszorkánysága ügyében. Az év tavaszán tortúra után végrehajtandó fővételre és holtestének elégetésére ítélték Varga Boldizsárné Szabó Magdát és Nagy Istvánné Szabó Erzsébetet.

Ugyanabban az időben vizsgálat folyt a gyomai Pogács Judit és Nagy Mártonné ügyében, akikről az a hír járta többek között, hogy farkas képében tudtak járni. Nagy Mártonnét fővesztésre és testének elégetésére ítélték. Pogács Judit sorsa nem ismert, de tudjuk, hogy beismerő vallomást tett. Társának vallotta többek között a gyomai Domián Jánosnét és Czigany Miklóst.

1756 márciusában bíróság elé került egy békéscsabai testvérpár, Verajka Judit és Verajka Dorottya is, továbbá kihallgatták Vraika Orsolyát. Juditot tortúrára, míg Dorottyát halálra ítélték.

1756 szeptemberében a gyulai uradalom úriszéke harminc korbácsütésre és szülőföldjére való visszautasítására ítélte Balás Ilonát. A következő év májusában a szeghalmi Dudás Ferencné és lánya ellen hallgattak ki tanúkat, júliusban pedig a békési Tehenes Nagy Istvánnét tortúrára ítélték, mely halállal végződött. 1758-ban a megyei börtönökben raboskodók jegyzéke szerint két nő boszorkányság vádjával került be.

1761-ben a békési Fessető Istvánné ügyében tanúkat hallgatott meg a békési elöljáróság.

Sarkadi Jánosné Kis Erzsébetet szerelmi bájital készítése miatt nyilvános megvesszőzésre ítélték, majd száműzték a megyéből. A forrás nem közölte az évszámot és a település nevét.

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://bekeswiki.bmk.hu/index.php/Boszork%C3%A1nyperek_B%C3%A9k%C3%A9s_megy%C3%A9ben”
Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök