Mladonyiczky Béla (1936–1995)
A BékésWiki wikiből
24. sor: | 24. sor: | ||
<gallery> | <gallery> | ||
- | |||
Fájl:2 (2).jpg|Zene | Fájl:2 (2).jpg|Zene | ||
+ | Fájl:3 (2).jpg|Napimádó | ||
+ | Fájl:7 (2).jpg| | ||
+ | Fájl:4 (2).jpg| | ||
+ | Fájl:5 (2).jpg| | ||
+ | Fájl:6 (2).jpg|Kemény Gábor | ||
</gallery> | </gallery> | ||
== Köztéri szobrai Békéscsabán == | == Köztéri szobrai Békéscsabán == | ||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- | |||
- |
A lap 2012. április 3., 16:59-kori változata
Mladonyiczky Béla (1936. május 20.-1995. október 17.) szobrász és éremművész.
Tartalomjegyzék |
Élete
Békésszentandráson született 1936. május 20-án. Édesapja, Mladonyiczky Pál bognár, édesanyja háztartásbeli. Apja a szociáldemokrata Kéthly Anna politikai vonulatának híve volt, ezért hányatott élet várt az egész családra. Számtalanszor költöztek faluról falura, városból városba, de mindig kilakoltatás lett a sorsuk. Aztán apját letartóztatták 1944-ben, majd 1945. január 15-én Buchenwaldban megölték. A családfő halála után anyja - hogy eltartsa magát és két gyermekét - alkalmi munkás lett. Kisdiákként a sárospataki iskola és kollégium tanulója lett, ahol tanárai, nevelői felfedezték művészi adottságait. Középiskolai tanulmányait már a Budapesti Művészeti Gimnáziumban folytathatta. Tanárai itt is felkarolták a hátrányos helyzetből indult tehetséget: meghívták otthonukba, színházi- és hangversenybelépőket ajándékoztak neki. Erős akarattal, küzdeni-tudással igyekezett pótolni a hiányosságait. A fiatalember lassan leküzdötte hátrányait, bár 1956 eseményei benne is mély nyomokat hagytak. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán előtérbe került pedagógia iránti érdeklődése, így a szobrászat mellett a tanárképzést is fölvette fakultatív tárgyként. Főiskolai tanárai: Beck András, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Martsa István, Pátzay Pál, Somogyi József, Vigh Tamás, Borsos Miklós. Eszményképe Medgyessy Ferenc.
Pályája
1961 júniusában két diplomájával hazaköltözött. Ígéretek után egy észak-békési kisközségi állásajánlat várta itthon a már nős (hitvestársa Sík Sára) és gyermekét váró művészt. Végül a békési Szegedi Kiss István Kollégiumban kapott nevelőtanári állást és egy szobát. 1963-ban felkérték a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban rajz- művészettörténet- szakrajz oktatására. Első műtermét ez az iskola biztosította egy 25 m2-es raktárhelyiségben. Valódi alkotói munkája ekkor kezdődött. 1961-től Békésen, majd 1987-ig Békéscsabán tanított, szakkört vezetett. A tanítás és az alkotói munka mellett számtalan egyéb feladatot vállalt. 1971-től részt vett a megyei Díszítőművészeti Körvezetők képzésében. Az MMK megbízta őt a megyét felölelő Képzőművész Szakbizottság megszervezésével és vezetésével. Két művésztársával - Koszta Rozáliával és Takács Győzővel - megszervezte a Kohán Műhelyt, majd mecénások és alkotók részvételével később létrehozták a Körösök Vidéke az Alkotókért Egyesületet. 15 egyéni kiállítása közül 4 Békéscsabán is látható volt. Miután voltak kellő számban megbízásai, így koncentrálhatott az alkotói munkájára. Valamennyi kis- és nagyméretű szobrát, műemlékét saját kezűleg faragta, emiatt az elkerülhetetlen por, vegyszer megtámadta szervezetét. A súlyos kórral nem tudott megküzdeni, 1995. október 17-én elhunyt.
Hitvallása
"A szobrászi gondolkodás mindig azt sugallja, hogy minden mindennel összefügg. A tárgyak, a rendszerek hozzánk tartoznak. És én egy csodálatos rend szerint hozzájuk tartozom. De van az a pillanat a csodákon belül, amikor a teremtő magamra hagy, hogy reám bízza a döntést. Ez az én felelősségem pillanata. Ez a felelősség tölti meg tragikus értelemmel az emberi életet, teszi valóban emberivé a létezést. Amikor nem tudok beletörődni az elzárt tények halmazába, és az összefüggéseket keresem, nem elég a világ: nekem világkép kell. Nem tudok teljességre törekvés nélkül élni. Az "egész" iránti felelősség érzése nélkül meglenni. És amikor egy részletre rálelek, akkor azonnal az egészben való helyét kutatom."