Hollósy Kornélia (1827–1890)
A BékésWiki wikiből
(Változatok közti eltérés)
(Kép beillesztése) |
a (Szócikkcímek egységesítése) |
||
| (28 közbeeső változat nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
operaénekes | operaénekes | ||
| - | == | + | == Élete == |
| + | [[Fájl:HollosyKornelia VasarnapiUjsag1910.jpg|bélyegkép|300px|Hollósy Kornélia]] | ||
| + | [[fájl: Hollosy 0081.jpg|bélyegkép|300px|Szent Kornélia a nagy művésznő arcvonásaival. A kép az új kápolna belső falán látható]] | ||
| + | [[fájl: Hollosykuria.jpg|bélyegkép|300px|A dombegyházi Marczibányi-Lonovics kúria]] | ||
| + | [[fájl: Hollosy_001.jpg|bélyegkép|300px|Emléktábla a dombegyházi könyvtár falán]] | ||
| + | Hollósy Kornélia Julianna Klára '''[[1827]]. [[április 13.|április 13-án]] született''' a mai Románia területén, a Temesvártól délkeletre található '''Gertenyesen''', örmény származású szülőktől. Kornélia tizenegyedik, legkisebb gyermekként jött a világra. Édesanyja a születése során eltávozott. Édesapjuk '''eredeti neve Korbuly volt, Hollósyra''' akkor '''magyarosították''', amikor [[1832|1832-ben]] I. Ferenc császár nemesi címet adományozott a családnak. | ||
| - | + | A fiatal lány zenei tehetségére hamar felfigyeltek: először '''Bécsbe, majd Milánóba ment tanulni''', és két év múlva [[1845|1845-ben]] sikeresen elvégezte az iskolát. | |
| - | A fiatal lány zenei tehetségére hamar felfigyeltek: először Bécsbe, majd Milánóba ment tanulni és két év múlva 1845-ben | + | |
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | + | ||
| - | Ekkoriban már egyre többet írtak visszavonulásáról. A gazdag családban felnőtt művésznő megértő figyelemmel volt a szegények és elesettek iránt. Jótékony célú hangversenyei bevételét egy árvaháznak, majd egy kisdedóvónak adományozta, de támogatott minden jó ügyet | + | Férjével, '''Lonovics József''' dombegyházi földbirtokossal nővére, Mária házassága révén került kapcsolatba. Esküvőjük évében – [[1852|1852-ben]] – Kornélia 25 éves volt, férje pedig 28. Két fiúk született: Gyula [[1853|1853-ban]] Gyula, Ferenc pedig [[1854|1854-ben]]. Utóbbi két éves korában elhalálozott. |
| - | + | ||
| - | Fiát Gyulát Pestre küldte tanulni, ő maga pedig csendesen élte a hétköznapokat. Ezután már csak egyszer lépett föl. A Pest-Budai Hangászegylet negyedszázados évfordulóján | + | '''Hollósy Kornélia [[1890]]. [[Február 10.|február 10-én]] hunyt el''' influenzában. Két nap múlva a dombegyházi családi kápolnában helyezték örök nyugalomra. |
| - | + | ||
| - | + | == Munkássága == | |
| + | '''Operaénekesi pályafutása 16 éves korában kezdődött''' Korfun. Később Bukarestre szerződött. Még '''nem volt húsz éves, amikor fellépett a pesti Nemzeti Színházban'''. Az újságírókat tiszta csengésű hangja és színpadi játéka egyaránt magával ragadta. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején nem tagadta meg magyarságát. | ||
| + | |||
| + | Nagyon sok felkérést kapott külföldről, elsősorban Olaszországból, az opera hazájából. Az énekesnőt harmincéves korára hol "magyar csalogánynak", hol a "nemzet csalogányának" nevezte a sajtó, egészen Blaha Lujza feltűnéséig. Végül Hollósy Kornélia '''a "magyar csalogány" megtisztelő címet kaphatta meg'''. Az Európa-szerte ismert operaénekesnő még a Londoni Covent Gardenbe is kapott meghívást. | ||
| + | Utolsó jelentős fellépése a magyar operatörténet különleges eseménye volt: '''[[1861]]. [[Március 9.|március 9-én]] mutatták be Erkel Ferenc Bánk bánját, melyben Melindát énekelte'''. | ||
| + | |||
| + | Ekkoriban már egyre többet írtak visszavonulásáról. A gazdag családban felnőtt művésznő megértő figyelemmel volt a szegények és elesettek iránt. '''Jótékony célú hangversenyei''' bevételét egy árvaháznak, majd egy kisdedóvónak adományozta, de támogatott minden jó ügyet, például a Nemzeti Múzeum fásítását. | ||
| + | Kétéves országos körútjának befejezése után, '''[[1864|1864-ben]] végleg visszavonult''', és családjával Dombegyházra költöztek. Lakásuk a társasági élet középpontja volt, emellett jó gazdasszonynak is bizonyult, gyakori jótéteményei okán pedig nagy tisztelet övezte. | ||
| + | Fiát, Gyulát Pestre küldte tanulni, ő maga pedig csendesen élte a hétköznapokat. Ezután már csak egyszer lépett föl. A Pest-Budai Hangászegylet negyedszázados évfordulóján Liszt Ferenc ''Szent Erzsébet legendája'' c. művében. Férjét [[1879|1879-ben]] Csanád megyei főispánná nevezték ki, így ezekben az években gyakran a makói megyeházbeli otthonukban laktak. A város máig nagy tisztelettel ápolja emlékét. | ||
== Emléke Dombegyházon == | == Emléke Dombegyházon == | ||
| + | '''A kripta-kápolna az 1800-as évek elején Dombegyház határában egy halomra épült''', amely attól kezdve a Kripta- vagy Kriptáj halom nevet viselte. A család [[1942|1942-ig]] temetkezett ide. Többek között itt nyugodott Hollósy Kornélia férje, fiai, menye, unokája. '''[[1945|1945-ben]] lerombolták, köveit széthordták, a csontokat szétdobálták.''' [[1970|1970-ig]] a kb. 8 méter magas és 100 méter hosszú halmot megbontották, így gyakorlatilag '''megsemmisült a család temetkezési helye'''. A halom tetején hosszú ideig csak egy fakereszt utalt a sírhelyre. A terület a rendszerváltás után a leszármazottak révén a Bisztray család birtokába került. A "magyar csalogány" dédunokája dr. Bisztray Tamásné Csáky Kornélia a kilencvenes évek közepén szorgalmazta egy új kápolna építését az eredeti helyén. | ||
| - | + | '''Az új épület a [[Szent Kornélia kápolna]] nevet kapta.''' | |
| - | + | '''Építője Marosán György''' battonyai építőmester, a '''tervező Tasnády Károly''' építészmérnök volt. Az '''oltárképet Patay László festőművész készítette'''. A központi alak – Szent Kornélia vértanú – Hollósy Kornélia arcvonásait viseli, de az énekesnő valódi arcát is megörökítette a festő. A falon látható még a régi sírhelyet ábrázoló kisméretű festmény is. Az oltár alatt egy üregben az évtizedek alatt fellelt csontokat helyezték el egy közös koporsóban. Az épületet '''[[1997]]. [[október 11.|október 11-én]] szentelte fel Gyulay Endre''' megyéspüspök. | |
| - | + | ||
| - | + | == Emlékezete == | |
| + | * Dombegyházon ma az óvoda és egy gyermekeket támogató alapítvány viseli nevét, tisztelegve az elesetteket szívből támogató és segítő nagy magyar művésznő előtt. | ||
| + | * [[2005]] novemberében a [[Békés Megyei Könyvtár (Békéscsaba)|Békés Megyei Könyvtár]] nagyszabású emlékkiállítással tisztelgett Hollósy Kornélia élete és művészete előtt. | ||
| + | |||
| + | == Lásd még == | ||
| + | * [[Szent Kornélia kápolna]] | ||
== Forrás == | == Forrás == | ||
| - | + | * Gellért Mária: Hollósy Kornélia. In: [http://zeneikonyvtar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=103:hollosy-kornelia&catid=36:klasszikuszene&Itemid=55 zeneikonyvtar.hu] (Látogatva: 2012. 06. 26.) | |
| - | * [http://zeneikonyvtar.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=103:hollosy-kornelia&catid=36:klasszikuszene&Itemid=55 | + | |
== Kapcsolódó irodalom == | == Kapcsolódó irodalom == | ||
| + | * Alpár Ágnes: A reformkor csalogánya. In: Népszabadság, (2002. április 13.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| + | * Csáky grófnő képes családtörténete : gróf Csáky Kornélia 100. születésnapjára. Összeáll. és szerk.: Bajnai Beke István. Békéscsaba : Káplárné Bisztray K. : Vargáné Bisztray B., 2010 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| + | * Diósszilágyi Sámuel: Amikor a magyar csalogány Bécsben énekelt. Makó, 1938 (Lelőhely: Békés Megyei Levéltár. XII.10.a/21. doboz) | ||
| + | * Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. Makó : Vár. Tcs., 1985 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| + | * Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben. Makó : Diósszilágyi S., 1935 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| + | * Gerendeli György: Hollósy Kornéliáról egy kiállítás ürügyén. In: Bárka, 3–4. szám (1996) 122–125. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| + | * Hollósy Kornélia emlékalbum : születésének századik évfordulójára. Bev.: Diósszilágyi Sámuel. Sajtó alá rend.: Barna János. Makó : Makói Friss Újság Ny., 1927 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| + | * Lonovics Józsefné Hollósy Kornélia. In: Makói Hírlap, 4. évf. 13. szám (1890. február 13.) (Lelőhely: Békés Megyei Levéltár mikrofilmgyűjteménye) | ||
| + | * Schönherrné Csausz Anna: Hollósy Kornélia albumából. In: Fővárosi Lapok. 49. szám (1890. február 19.) (Lelőhely: Békés Megyei Levéltár. XII.10.a/21. doboz) | ||
| + | * Szelekovszky László: Dombegyház kunhalmai. Békéscsaba : Békés Megyei Önkormányzat, 1996 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| + | * Szelekovszky László: Kunhalmok, mint sírhelyek Békésben. Békéscsaba : Körös Maros Nemzeti Parkért Egyesület, 2002 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár) | ||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
| - | |||
== Külső hivatkozások == | == Külső hivatkozások == | ||
| - | + | * Balogh Dorottya: Hollósy Kornélia, a dombegyházi "Csalogány". In: [http://www.bekesmegye.com/bekes-megye/hollosy-kornelia-a-dombegyhazi-csalogany MCONET – Békés megye] (Látogatva: 2012. 06. 26.) | |
| - | * | + | * Hollósy Gerti: Hollósy Kornélia, a "magyar csalogány" – részletek. In: [http://ellenszek.hu/index.php/kultura/291-hollosy-kornelia-a-magyar-csalogany-2 Ellenszék. Demokratikus vélemény magazin] (Látogatva: 2012. 03. 18.) |
| - | + | * Hollósy Kornélia. In: [http://www.konyvtar.mako.hu/web/guest/hollosy-kornelia Makói József Attila Városi Könyvtár honlapja] (Látogatva: 2012. 06. 12.) | |
| - | + | * Hollósy Kornélia. In: [http://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3sy_Korn%C3%A9lia Wikipédia] (Látogatva: 2012. 03. 18.) | |
| - | + | * Kiss Csilla: Hollósy Kornélia szalonja. In: [http://bfl.archivportal.hu/id-876-kiss_csilla_hollosy_kornelia_szalonja.html Budapest Főváros Levéltára] (Látogatva: 2012. 03. 18.) | |
| - | * [http://ellenszek.hu/index.php/kultura/291-hollosy-kornelia-a-magyar-csalogany-2 | + | |
| - | + | ||
| - | * [http://www. | + | |
| - | + | ||
| - | + | [[Kategória: Személyek]] | |
| - | + | [[Kategória: Operaénekesek]] | |
| - | + | [[Kategória: Dombegyháza]] | |
A lap jelenlegi, 2021. március 30., 14:16-kori változata
operaénekes
Tartalomjegyzék |
Élete
Hollósy Kornélia Julianna Klára 1827. április 13-án született a mai Románia területén, a Temesvártól délkeletre található Gertenyesen, örmény származású szülőktől. Kornélia tizenegyedik, legkisebb gyermekként jött a világra. Édesanyja a születése során eltávozott. Édesapjuk eredeti neve Korbuly volt, Hollósyra akkor magyarosították, amikor 1832-ben I. Ferenc császár nemesi címet adományozott a családnak.
A fiatal lány zenei tehetségére hamar felfigyeltek: először Bécsbe, majd Milánóba ment tanulni, és két év múlva 1845-ben sikeresen elvégezte az iskolát.
Férjével, Lonovics József dombegyházi földbirtokossal nővére, Mária házassága révén került kapcsolatba. Esküvőjük évében – 1852-ben – Kornélia 25 éves volt, férje pedig 28. Két fiúk született: Gyula 1853-ban Gyula, Ferenc pedig 1854-ben. Utóbbi két éves korában elhalálozott.
Hollósy Kornélia 1890. február 10-én hunyt el influenzában. Két nap múlva a dombegyházi családi kápolnában helyezték örök nyugalomra.
Munkássága
Operaénekesi pályafutása 16 éves korában kezdődött Korfun. Később Bukarestre szerződött. Még nem volt húsz éves, amikor fellépett a pesti Nemzeti Színházban. Az újságírókat tiszta csengésű hangja és színpadi játéka egyaránt magával ragadta. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején nem tagadta meg magyarságát.
Nagyon sok felkérést kapott külföldről, elsősorban Olaszországból, az opera hazájából. Az énekesnőt harmincéves korára hol "magyar csalogánynak", hol a "nemzet csalogányának" nevezte a sajtó, egészen Blaha Lujza feltűnéséig. Végül Hollósy Kornélia a "magyar csalogány" megtisztelő címet kaphatta meg. Az Európa-szerte ismert operaénekesnő még a Londoni Covent Gardenbe is kapott meghívást. Utolsó jelentős fellépése a magyar operatörténet különleges eseménye volt: 1861. március 9-én mutatták be Erkel Ferenc Bánk bánját, melyben Melindát énekelte.
Ekkoriban már egyre többet írtak visszavonulásáról. A gazdag családban felnőtt művésznő megértő figyelemmel volt a szegények és elesettek iránt. Jótékony célú hangversenyei bevételét egy árvaháznak, majd egy kisdedóvónak adományozta, de támogatott minden jó ügyet, például a Nemzeti Múzeum fásítását. Kétéves országos körútjának befejezése után, 1864-ben végleg visszavonult, és családjával Dombegyházra költöztek. Lakásuk a társasági élet középpontja volt, emellett jó gazdasszonynak is bizonyult, gyakori jótéteményei okán pedig nagy tisztelet övezte. Fiát, Gyulát Pestre küldte tanulni, ő maga pedig csendesen élte a hétköznapokat. Ezután már csak egyszer lépett föl. A Pest-Budai Hangászegylet negyedszázados évfordulóján Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendája c. művében. Férjét 1879-ben Csanád megyei főispánná nevezték ki, így ezekben az években gyakran a makói megyeházbeli otthonukban laktak. A város máig nagy tisztelettel ápolja emlékét.
Emléke Dombegyházon
A kripta-kápolna az 1800-as évek elején Dombegyház határában egy halomra épült, amely attól kezdve a Kripta- vagy Kriptáj halom nevet viselte. A család 1942-ig temetkezett ide. Többek között itt nyugodott Hollósy Kornélia férje, fiai, menye, unokája. 1945-ben lerombolták, köveit széthordták, a csontokat szétdobálták. 1970-ig a kb. 8 méter magas és 100 méter hosszú halmot megbontották, így gyakorlatilag megsemmisült a család temetkezési helye. A halom tetején hosszú ideig csak egy fakereszt utalt a sírhelyre. A terület a rendszerváltás után a leszármazottak révén a Bisztray család birtokába került. A "magyar csalogány" dédunokája dr. Bisztray Tamásné Csáky Kornélia a kilencvenes évek közepén szorgalmazta egy új kápolna építését az eredeti helyén.
Az új épület a Szent Kornélia kápolna nevet kapta. Építője Marosán György battonyai építőmester, a tervező Tasnády Károly építészmérnök volt. Az oltárképet Patay László festőművész készítette. A központi alak – Szent Kornélia vértanú – Hollósy Kornélia arcvonásait viseli, de az énekesnő valódi arcát is megörökítette a festő. A falon látható még a régi sírhelyet ábrázoló kisméretű festmény is. Az oltár alatt egy üregben az évtizedek alatt fellelt csontokat helyezték el egy közös koporsóban. Az épületet 1997. október 11-én szentelte fel Gyulay Endre megyéspüspök.
Emlékezete
- Dombegyházon ma az óvoda és egy gyermekeket támogató alapítvány viseli nevét, tisztelegve az elesetteket szívből támogató és segítő nagy magyar művésznő előtt.
- 2005 novemberében a Békés Megyei Könyvtár nagyszabású emlékkiállítással tisztelgett Hollósy Kornélia élete és művészete előtt.
Lásd még
Forrás
- Gellért Mária: Hollósy Kornélia. In: zeneikonyvtar.hu (Látogatva: 2012. 06. 26.)
Kapcsolódó irodalom
- Alpár Ágnes: A reformkor csalogánya. In: Népszabadság, (2002. április 13.) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Csáky grófnő képes családtörténete : gróf Csáky Kornélia 100. születésnapjára. Összeáll. és szerk.: Bajnai Beke István. Békéscsaba : Káplárné Bisztray K. : Vargáné Bisztray B., 2010 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Diósszilágyi Sámuel: Amikor a magyar csalogány Bécsben énekelt. Makó, 1938 (Lelőhely: Békés Megyei Levéltár. XII.10.a/21. doboz)
- Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia élete és művészete. Makó : Vár. Tcs., 1985 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Diósszilágyi Sámuel: Hollósy Kornélia és a magyar opera a szabadságharc éveiben. Makó : Diósszilágyi S., 1935 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Gerendeli György: Hollósy Kornéliáról egy kiállítás ürügyén. In: Bárka, 3–4. szám (1996) 122–125. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Hollósy Kornélia emlékalbum : születésének századik évfordulójára. Bev.: Diósszilágyi Sámuel. Sajtó alá rend.: Barna János. Makó : Makói Friss Újság Ny., 1927 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Lonovics Józsefné Hollósy Kornélia. In: Makói Hírlap, 4. évf. 13. szám (1890. február 13.) (Lelőhely: Békés Megyei Levéltár mikrofilmgyűjteménye)
- Schönherrné Csausz Anna: Hollósy Kornélia albumából. In: Fővárosi Lapok. 49. szám (1890. február 19.) (Lelőhely: Békés Megyei Levéltár. XII.10.a/21. doboz)
- Szelekovszky László: Dombegyház kunhalmai. Békéscsaba : Békés Megyei Önkormányzat, 1996 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
- Szelekovszky László: Kunhalmok, mint sírhelyek Békésben. Békéscsaba : Körös Maros Nemzeti Parkért Egyesület, 2002 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
Külső hivatkozások
- Balogh Dorottya: Hollósy Kornélia, a dombegyházi "Csalogány". In: MCONET – Békés megye (Látogatva: 2012. 06. 26.)
- Hollósy Gerti: Hollósy Kornélia, a "magyar csalogány" – részletek. In: Ellenszék. Demokratikus vélemény magazin (Látogatva: 2012. 03. 18.)
- Hollósy Kornélia. In: Makói József Attila Városi Könyvtár honlapja (Látogatva: 2012. 06. 12.)
- Hollósy Kornélia. In: Wikipédia (Látogatva: 2012. 03. 18.)
- Kiss Csilla: Hollósy Kornélia szalonja. In: Budapest Főváros Levéltára (Látogatva: 2012. 03. 18.)
