Beregszászy (Beregszászi) Lajos (1817–1891)

A BékésWiki wikiből

A lap jelenlegi, 2021. március 9., 11:02-kori változata

zongorakészítő, feltaláló

Élete

Sírja a Kerepesi temetőben

Beregszászy zongora a Békési Jantyik Mátyás Múzeum emeleti nagytermében

Beregszászy Lajos Békésen született 1817. január 15-én, ahol édesapja, Beregszászy József, 33 évig volt tanító.

Mezőtúron járt gimnáziumba, az ötödik osztály befejezése után azonban családi kapcsolat révén a zongorakészítés mesterségének tanulását kezdte helyi hangszerkészítők műhelyeiben először Aradon, majd öt évig Temesváron és két évig Pesten.

1891. március 4-én halt meg Budapesten. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, sírfelirata így szól: „A zongorakészítés legjelentősebb hazai mestere.”

Munkássága

1839-ben európai vándorútra indult, melynek során Bécsben, Hamburgban, Londonban és Párizsban dolgozott és tanult. 1844-ben Bécsben nyitotta meg első műhelyét. A következő évben rendezett kiállításra két zongorát készített, amelyekkel kiállítási érmet nyert. 1846-ban visszatért Magyarországra, s Pesten megalapította saját zongoragyárát. Ugyanebben az évben két zongorájával második díjat nyert a Kossuth kezdeményezésére az iparegylet által rendezett fővárosi iparmű-kiállításon. 1847. szeptember 7-én a pesti hangszerkészítő céh bejegyezte tagjai sorába. Zongoráit később az 1854-es müncheni iparmű-kiállításon (ahol szintén nyert kitüntetést), valamint hat világkiállításon is bemutatta (1855 Párizs, 1862 London, 1867 Párizs, 1871 London, 1873 Bécs, 1878 Párizs).

Az 1850-es években már Magyarország legnagyobb zongoragyárának tulajdonosa volt, mely 35 éves működése alatt mintegy 1600 zongorát készített. Gyártmányai hamarosan elismertek és keresettek lettek Magyarországon és külföldön egyaránt. 1855-ben Párizsban világkiállítási érmet nyert, és akkortól megsokasodtak a megrendelések, és a tengerentúlon is felfigyeltek hangszereire. 1856-ban Liszt Ferenc is rendelt Beregszászy-zongorát, erről egy levelében a következőket írja: „Szinte őrültséget követtem el ‒ vásároltam vagy inkább megrendeltem egy zongorát csaknem 500 forintért Beregszászynál, aki első díjat nyert a legutóbbi párizsi kiállításon. Kicsit megszédültem, azt hiszem, Louis Napoléon portréjától, amely a készítő neve mellett található, s talán a fától is, amely jellegzetesen magyar, kőrisfa. Mindent összevéve, ezek a hangszerek kiválóaknak és nagyon jól megépítettnek tűnnek.”

Beregszászy Lajos 1862-ben a londoni világkiállításon is elismerésben részesült. Ebben az időben zongorái szinte minden magyarországi hangversenyteremben megtalálhatók voltak. A saját házában is kialakított egy zongoratermet, ahol hangversenysorozatokat tartottak neves művészek, kamarazenekarok részvételével. A második párizsi kiállításon bronzérmet nyert, mely eredményért 1868-ban megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, valamint elnyerte a magyar királyi udvari zongorakészítő címet. A Zeneművészek Segélyegyletének egyik alapítója volt, az 1870-es években Budapest legrangosabb zenei tanintézetében, a Nemzeti Zenedében az igazgatói választmány tagjai közé választották.

Beregszászy 1878-ban, 35 évi munkásság után jelentette be visszavonulását; abban az időszakban, amikor a nagy gyárak elárasztották termékeikkel a világpiacot, s a kisüzemek, bármily kiváló hangszerekkel is, már nem lehettek többé életképesek. Jó anyagi helyzetben, nagy hírnévnek és közmegbecsülésnek örvendve hagyta abba a zongoragyártást. Zongoragyárát tanítványai, Hevessi Balázs, Földváry Mátyás és Lédeczky Sándor vitték tovább, akik szintén elismert mesterek lettek.

Emlékezete

• Beregszászy Lajost a legismertebb és legeredményesebb magyar zongorakészítőként tartják számon. A zongora szerkezetét és mechanikáját több, világszabadalommá vált találmánnyal fejlesztette. Az általa 1871-ben feltalált és 1872-ben a bécsi Bösendorfer-Ehrbar részvénytársaságnak eladott csellórezonáns szabadalmát napjainkban is használják a zongorakészítésnél. Sikerének titka a technikailag állandóan fejlesztett tölgy-, majd kőrisfából készített zongoráinak különlegesen szép hangja és kivitele.
• Beregszászy a zongorakészítés érdekében irodalmi munkát is kifejtett, céljait, eredményeit, problémáit több cikkben és önálló kiadványban fogalmazta meg.
• Beregszászy Lajos munkásságának 1971-ben kezdődött feltárása óta mintegy száz általa készített, egyénien megmintázott zongora vált ismertté, amelyeknek játszhatósága az egykorú, más gyártmányú zongorákéval egyezik. A hangszerek többsége magántulajdonban van. Egy 1862-ben készített ötmázsás súlyú, rendkívül szilárd építésű Beregszászy-zongora, amely annak idején kiváló hangolástartásával, a tompító tökéletes működésével, zengő és mégis lágy hangzásával nagy sikert aratott a londoni világkiállításon, ma a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének értékes darabja. Az MTA BTK Zenetörténeti Múzeum, a soproni és a szekszárdi múzeum is őriz egy-egy szép Beregszászy-zongorát.
• Az MTA BTK Zenetörténeti Múzeum konferenciával és kiállítással emlékezett meg Beregszászy Lajos születésének 200. évfordulójáról: a múzeumban 2017. szeptember 28-án nyílt meg A magyar zongoragyártás fénykora ‒ Beregszászy Lajos-emlékkiállítás.

Főbb művei

• A magyarországi zongoraipar érdekében (Zenészeti Lapok, 1862)
• Eszmék a zongorahangfenék alkatának megjavításához (Zenészeti Lapok, 1862)
• Observations, concerning improvements in the construction of the sounding-board of pianofortes (Pest, 1862)
• Die Klaviere auf der jetzigen Weltausstellung (Pest, 1867)
• Die Steinway'sche Doppelmensur im Lichte der Praxis (Budapest, 1875)
• A magyar zongoraipar állapotáról (Zenészeti Lapok, 1879)
• A hazai zongoraipar érdekében véd- és vádirat (Zenészeti Lapok, 1879)

Források

• A magyar zongoragyártás fénykora - Beregszászy Lajos emlékkiállítás. In: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet honlapja
• Farkas Márta, Sz.: Magyar zongoragyártás a XIX. században. Beregszászy Lajos útja a világhírig (Békési Élet, 1976/1) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Futaki Gergely: Beregszászy Lajos. In: Békési életrajzi kislexikon a reformáció korától a XX. század végéig. szerk. és a bevezetőt írta Szabó Ferenc. Békés : Békési Városvédő és Szépítő Egyes., 2001. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Konferencia és kiállítás Beregszászy Lajos emlékére az MTA BTK Zenetudományi Intézetében. In: MTA honlapja
• Nemzeti Évfordulóink 2017. Budapest : Külgazdasági és Külügyminisztérium ‒ Balassi Intézet, 2017. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Új Magyar Életrajzi Lexikon, VI. kötet. Budapest : Helikon Kiadó, 2007. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• Ábrányi Kornél, id.: A magyar zene a 19. században. Budapest, 1900
• Farkas Márta, Sz.: A zongora csellórezonánsa. Zenetudományi Dolgozatok, 1979
• Gát József: A zongora története. Budapest : Zeneműkiadó Vállalat, 1964. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• John-Paul Williams: A zongora. Budapest : Vince Kiadó, 2003. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Külső hivatkozások

• Hangversenyzongorák százada. In: hifimagazin.hu
• Mándi Ildikó: Ők is Liszt kortársai voltak. In: Hungarologische Beitrage 11. 195‒209. p.