Mladonyiczky Béla (1936–1995)
A BékésWiki wikiből
(Kép beillesztése) |
|||
38. sor: | 38. sor: | ||
''"A szobrászi gondolkodás mindig azt sugallja, hogy minden mindennel összefügg. A tárgyak, a rendszerek hozzánk tartoznak. És én egy csodálatos rend szerint hozzájuk tartozom. De van az a pillanat a csodákon belül, amikor a teremtő magamra hagy, hogy reám bízza a döntést. Ez az én felelősségem pillanata. Ez a felelősség tölti meg tragikus értelemmel az emberi életet, teszi valóban emberivé a létezést. Amikor nem tudok beletörődni az elzárt tények halmazába, és az összefüggéseket keresem, nem elég a világ: nekem világkép kell. Nem tudok teljességre törekvés nélkül élni. Az "egész" iránti felelősség érzése nélkül meglenni. És amikor egy részletre rálelek, akkor azonnal az egészben való helyét kutatom."'' | ''"A szobrászi gondolkodás mindig azt sugallja, hogy minden mindennel összefügg. A tárgyak, a rendszerek hozzánk tartoznak. És én egy csodálatos rend szerint hozzájuk tartozom. De van az a pillanat a csodákon belül, amikor a teremtő magamra hagy, hogy reám bízza a döntést. Ez az én felelősségem pillanata. Ez a felelősség tölti meg tragikus értelemmel az emberi életet, teszi valóban emberivé a létezést. Amikor nem tudok beletörődni az elzárt tények halmazába, és az összefüggéseket keresem, nem elég a világ: nekem világkép kell. Nem tudok teljességre törekvés nélkül élni. Az "egész" iránti felelősség érzése nélkül meglenni. És amikor egy részletre rálelek, akkor azonnal az egészben való helyét kutatom."'' | ||
+ | |||
+ | |||
+ | == Köztéri szobrai Békéscsabán: == |
A lap 2012. április 3., 11:23-kori változata
Mladonyiczky Béla (1936. május 20.-1995. október 17.) szobrász és éremművész.
Élete
Békésszentandráson született 1936. május 20-án. Édesapja, Mladonyiczky Pál bognár volt, édesanyja háztartásbeli. Apja a szociáldemokrata Kéthly Anna politikai vonulatának híve volt, ezért hányatott élete volt neki és családjának is. Számtalanszor költöztek faluról falura, városból városba, de mindig kilakoltatás lett a sorsuk. Aztán apját letartóztatták 1944-ben, majd 1945. január 15-én Buchenwaldban megölték. Ezután anyja, hogy eltartsa magát és két gyermekét, alkalmi munkás lett.
Mladonyiczky Béla megviselten került a gyomai Gyermekotthonba, állami gondozásba. Az általános iskola 3. osztályát a sárospataki iskolában és kollégiumban végezte. Az itteni tanárok, nevelők fedezték fel művészi adottságait, ezért a középiskolát már a Budapesti Művészeti Gimnáziumban folytathatta. A tanárai itt is felkarolták a hátrányos helyzetből odakerült tehetséget. Meghívták otthonukba, színházi- és hangversenybelépőket ajándékoztak neki.
A fiatalember lassan leküzdötte hátrányait, bár 1956 benne is mély nyomokat hagyott. Erős akarattal, küzdenitudással igyekezett pótolni a hiányosságait.
A Képzőművészeti Főiskolán előtérbe került a pedagógia iránti érdeklődése. A szobrászat mellett a tanárképzést is fölvette, mint fakultatív tárgyat.
Domanovszky Endre művésztanár a szobrászdiploma mellé írásban dokumentálta Mladonyiczky Béla pedagógiai képességeit.
Főiskolai tanárai: Beck András, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Martsa István, Pátzay Pál, Somogyi József, Vigh Tamás, Borsos Miklós.
1961 júniusában két diplomájával hazaköltözött. Ígéretek után egy észak-békési kisközségi állásajánlat várta itthon a már nős (hitvestársa Sík Sára) és gyermekét váró művészt. Végül a békési Szegedi Kiss István Kollégiumban kapott nevelőtanári állást és egy szobát.
1963-ban állást kapott a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban rajz- művészettörténet- szakrajz oktatására. Eszményképe Medgyessy Ferenc. Első műtermét ez az iskola biztosította egy 25 m2-es raktárhelyiségben. Valódi alkotói munkája ekkor indult el.
1961-től Békésen, majd 1987-ig Békéscsabán tanított, szakkört vezetett. A tanítás és az alkotói munka mellett számtalan mellék-elfoglaltságot vállalt. 1971-től részt vett a megyei Díszítőművészeti Körvezetők képzésében. Az MMK megbízta a megyét felölelő Képzőművész Szakbizottság megszervezésével és vezetésével. Ez 10 évig működött, 200 fő körüli tagsággal. Két művésztársával (Koszta Rozáliával és Takács Győzővel) megszervezte a Kohán Műhelyt. Később létrehozták a Körösök Vidéke az Alkotókért egyesületet, mecénások és alkotók részvételével.
Miután voltak kellő számban megbízásai, így koncentrálhatott az alkotói munkájára. Valamennyi kis- és nagyméretű szobrát, műemlékét sajátkezűleg faragta, emiatt az elkerülhetetlen por, vegyszer megtámadta szervezetét. A súlyos kórral nem tudott megküzdeni, 1995. október 17-én elhunyt.
15 egyéni kiállítása volt közül 4 Békéscsabán is látható volt.
Idézet Mladonyiczky Bélától:
"A szobrászi gondolkodás mindig azt sugallja, hogy minden mindennel összefügg. A tárgyak, a rendszerek hozzánk tartoznak. És én egy csodálatos rend szerint hozzájuk tartozom. De van az a pillanat a csodákon belül, amikor a teremtő magamra hagy, hogy reám bízza a döntést. Ez az én felelősségem pillanata. Ez a felelősség tölti meg tragikus értelemmel az emberi életet, teszi valóban emberivé a létezést. Amikor nem tudok beletörődni az elzárt tények halmazába, és az összefüggéseket keresem, nem elég a világ: nekem világkép kell. Nem tudok teljességre törekvés nélkül élni. Az "egész" iránti felelősség érzése nélkül meglenni. És amikor egy részletre rálelek, akkor azonnal az egészben való helyét kutatom."