Ajtós, Ajtósfalva (Gyula)
A BékésWiki wikiből
Ker0 (vitalap | szerkesztései) (Új oldal, tartalma: „Gyula mai határában a magyar történelem folyamán 23 község létezett, ezek egyike '''Ajtós'''. Az egykori falu nevét ma Gyula egyik peremkerülete, Ajtósfalv…”) |
a (Kép feltöltése) |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
== A középkori Ajtós == | == A középkori Ajtós == | ||
| - | + | [[Fájl:Ajtos fekvese.jpg|bélyegkép|300px|Ajtós fekvése]] | |
A középkori krónikákban először [[1404]]-ben, majd [[1418]]-ban, [[1456]]-ban, [[1490]]-ben, [[1510]]-ben, [[1517]]-ben, [[1532]]-ben, [[1556]]-ban,[[1557]]‒[[1558]]-ban és utoljára [[1560]]-ban találkozunk Ajtós (Aytos, Aythos) nevével. Albrecht Dürer Családi krónikájában (1524) Eytasként említi apja és nagyapja szülőhelyét. Nevét állítólag onnan vette, hogy első lakosai a király vagy a békési vár ajtónállói (ajtósai) voltak. '''A krónikák szerint „az ajtókat királyi ajtósok állották”''', ezek a Gyula melletti Ajtósfalva fiaiból kerültek ki, leányai pedig a királyné belső szobakisasszonyai, az ajtóslányok voltak. | A középkori krónikákban először [[1404]]-ben, majd [[1418]]-ban, [[1456]]-ban, [[1490]]-ben, [[1510]]-ben, [[1517]]-ben, [[1532]]-ben, [[1556]]-ban,[[1557]]‒[[1558]]-ban és utoljára [[1560]]-ban találkozunk Ajtós (Aytos, Aythos) nevével. Albrecht Dürer Családi krónikájában (1524) Eytasként említi apja és nagyapja szülőhelyét. Nevét állítólag onnan vette, hogy első lakosai a király vagy a békési vár ajtónállói (ajtósai) voltak. '''A krónikák szerint „az ajtókat királyi ajtósok állották”''', ezek a Gyula melletti Ajtósfalva fiaiból kerültek ki, leányai pedig a királyné belső szobakisasszonyai, az ajtóslányok voltak. | ||
Az először Zaránd, majd [[Békés vármegye|Békés vármegyéhez]] tartozó, a Fehér-Körös partján lévő Ajtóst kisnemesek és jobbágyok lakták. Az Ajtósi családnevet vagy előnevet több család viselte. '''Ajtósi (Ajtóssy) Sebestyén''' az első ismert kisnemes, akinek birtoka volt Ajtóson (1404). Később (1464) '''Szakoli László''' békési várnagy, '''Maróthi Mátyus''' (1476) és '''Corvin János''' is birtokos volt itt. Az Ajtósiak és leszármazottaik más kisnemesek mellett a 16. században is birtokosok voltak a faluban. '''1552'''-ben, amikor '''Temesvár''' és '''Lippa''' elesett, Ajtós lakosai szétszéledtek. A következő évben jobbára csak az egytelkes nemesek jöttek vissza. Az 1556. évi Gyula elleni török támadás miatt a falu lakosai megint elmenekültek. A török adószedők, akik 1557‒1558-ban jelentek meg Gyula környékén, ekkor készített adójegyzékükben azt rögzítették, hogy Ajtós 35 házból álló új falu. Gyula 1566. évi ostroma után Ajtós teljesen lakatlanná vált, és nem épült újra. A falu nevét az Ajtós-puszta őrizte meg. | Az először Zaránd, majd [[Békés vármegye|Békés vármegyéhez]] tartozó, a Fehér-Körös partján lévő Ajtóst kisnemesek és jobbágyok lakták. Az Ajtósi családnevet vagy előnevet több család viselte. '''Ajtósi (Ajtóssy) Sebestyén''' az első ismert kisnemes, akinek birtoka volt Ajtóson (1404). Később (1464) '''Szakoli László''' békési várnagy, '''Maróthi Mátyus''' (1476) és '''Corvin János''' is birtokos volt itt. Az Ajtósiak és leszármazottaik más kisnemesek mellett a 16. században is birtokosok voltak a faluban. '''1552'''-ben, amikor '''Temesvár''' és '''Lippa''' elesett, Ajtós lakosai szétszéledtek. A következő évben jobbára csak az egytelkes nemesek jöttek vissza. Az 1556. évi Gyula elleni török támadás miatt a falu lakosai megint elmenekültek. A török adószedők, akik 1557‒1558-ban jelentek meg Gyula környékén, ekkor készített adójegyzékükben azt rögzítették, hogy Ajtós 35 házból álló új falu. Gyula 1566. évi ostroma után Ajtós teljesen lakatlanná vált, és nem épült újra. A falu nevét az Ajtós-puszta őrizte meg. | ||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
A középkori település nevezetessége, hogy itt élt a világhírű német festőművész, [[Albrecht Dürer (1471‒1528)]] nagyapja, az aranyműves '''Ajtósi Antal''', és itt született apja, a szintén aranyműves Albrecht Dürer, eredeti nevén '''Ajtósi Albert (1427‒1502)'''. Ajtósi Antal Gyulán, egy ismeretlen ötvösmester műhelyében tanulta ki a mesterséget. Első fia, Albert, aki szintén ötvösmesternek készült, alig tizenhét évesen, 1444-ben indult vándorútra Németalföldre. Családnevét már kezdetben Dürerre németesítette (okiratokban Thürer vagy Thurer formában is írta). 1455-ben Nürnbergben telepedett le, ahol Hieronymus Holper aranyműves segédként alkalmazta. 1467-ben feleségül vette Barbara Holpert, Hieronymus tizenöt éves lányát. 1468-ban megszerezte az ötvösmesteri címet, saját műhelyt nyitott, és nürnbergi polgár lett. Tizennyolc gyerekük született, akik közül csak hárman ‒ egyikük, a harmadik, ifj. Albrecht Dürer ‒ érték meg a felnőttkort. | A középkori település nevezetessége, hogy itt élt a világhírű német festőművész, [[Albrecht Dürer (1471‒1528)]] nagyapja, az aranyműves '''Ajtósi Antal''', és itt született apja, a szintén aranyműves Albrecht Dürer, eredeti nevén '''Ajtósi Albert (1427‒1502)'''. Ajtósi Antal Gyulán, egy ismeretlen ötvösmester műhelyében tanulta ki a mesterséget. Első fia, Albert, aki szintén ötvösmesternek készült, alig tizenhét évesen, 1444-ben indult vándorútra Németalföldre. Családnevét már kezdetben Dürerre németesítette (okiratokban Thürer vagy Thurer formában is írta). 1455-ben Nürnbergben telepedett le, ahol Hieronymus Holper aranyműves segédként alkalmazta. 1467-ben feleségül vette Barbara Holpert, Hieronymus tizenöt éves lányát. 1468-ban megszerezte az ötvösmesteri címet, saját műhelyt nyitott, és nürnbergi polgár lett. Tizennyolc gyerekük született, akik közül csak hárman ‒ egyikük, a harmadik, ifj. Albrecht Dürer ‒ érték meg a felnőttkort. | ||
| - | |||
== Források == | == Források == | ||
A lap 2021. január 12., 12:52-kori változata
Gyula mai határában a magyar történelem folyamán 23 község létezett, ezek egyike Ajtós. Az egykori falu nevét ma Gyula egyik peremkerülete, Ajtósfalva őrzi.
Tartalomjegyzék |
A középkori Ajtós
A középkori krónikákban először 1404-ben, majd 1418-ban, 1456-ban, 1490-ben, 1510-ben, 1517-ben, 1532-ben, 1556-ban,1557‒1558-ban és utoljára 1560-ban találkozunk Ajtós (Aytos, Aythos) nevével. Albrecht Dürer Családi krónikájában (1524) Eytasként említi apja és nagyapja szülőhelyét. Nevét állítólag onnan vette, hogy első lakosai a király vagy a békési vár ajtónállói (ajtósai) voltak. A krónikák szerint „az ajtókat királyi ajtósok állották”, ezek a Gyula melletti Ajtósfalva fiaiból kerültek ki, leányai pedig a királyné belső szobakisasszonyai, az ajtóslányok voltak. Az először Zaránd, majd Békés vármegyéhez tartozó, a Fehér-Körös partján lévő Ajtóst kisnemesek és jobbágyok lakták. Az Ajtósi családnevet vagy előnevet több család viselte. Ajtósi (Ajtóssy) Sebestyén az első ismert kisnemes, akinek birtoka volt Ajtóson (1404). Később (1464) Szakoli László békési várnagy, Maróthi Mátyus (1476) és Corvin János is birtokos volt itt. Az Ajtósiak és leszármazottaik más kisnemesek mellett a 16. században is birtokosok voltak a faluban. 1552-ben, amikor Temesvár és Lippa elesett, Ajtós lakosai szétszéledtek. A következő évben jobbára csak az egytelkes nemesek jöttek vissza. Az 1556. évi Gyula elleni török támadás miatt a falu lakosai megint elmenekültek. A török adószedők, akik 1557‒1558-ban jelentek meg Gyula környékén, ekkor készített adójegyzékükben azt rögzítették, hogy Ajtós 35 házból álló új falu. Gyula 1566. évi ostroma után Ajtós teljesen lakatlanná vált, és nem épült újra. A falu nevét az Ajtós-puszta őrizte meg.
Földrajzi helye
A Gyula melletti Ajtós-pusztát a Tudományos gyűjtemény egy jelzetlen cikke említi először 1818 decemberében. 1870-ben olvashatjuk Haan Lajos Békés vármegye hajdana című művében, hogy Dürer ősei a Gyula melletti Ajtósról származtak. Haan szerint Ajtós Gyulától mintegy három kilométer távolságra, északnyugati irányban, a Fehér-Körösből kilépő Ajtós-fok nyugati partján feküdt. Karácsonyi János az 1556. évi adóösszeírás alapján a falu helyét közvetlenül Gyula mellett, északnyugati irányban, a város törökzugi részén kereste, ám az ásatások ezt nem igazolták. Scherer Ferenc szerint Ajtós Gyulától északnyugatra, a gyula‒gerlai úttól jobbra, a Gyulához tartozó Ajtósfalva helyén feküdt. Szatmári Imre régész és Dusnoki József történész, levéltáros a régészeti ásatások és a korabeli írott források alapján már pontosabban meghatározták Ajtós fekvését: a falu Gyula északnyugati szélén, a mai Ajtósfalva közvetlen környezetében, az egykori Krakó utca közelében volt, mely nyugat felől a Wesselényi-tó és a Pósteleki utca, délről a Bacsó Béla utca, keletről a Béke sugárút által körülhatárolható területen volt; Ajtós észak felől a vasútállomástól a Budrió-lakótelepen át a Wesselényi-tóig terjedő területsávban csatlakozott a Krakó utcához.
Az újranépesedés
A 19. században Ajtós-puszta gróf Wenckheim birtokához tartozott, és az évszázad második felében kezdett újranépesedni. Gyula belső, városias részében sűrűsödtek az igazgatási, kereskedelmi, szolgáltató és kulturális funkciók. A birtokos parasztok őrizték az etnikai és vallási különbségeket is konzerváló hagyományos városrészeiket, a volt zsellérek, a szegényebbek számára a külterületeken, mezőgazdasági célokra alkalmatlan területeken parcelláztak apró telkeket már az 1860-as években. A Gyula törökzugi részéhez tartozó ajtós-foki szőlőket a néphumor Neszűrjhegynek nevezte el, mert ezen a részen a szőlő nehezen érett be, és csak savanyú bort lehetett rajta szűrni. Az 1872-ben épült vasútvonalon túl két kisebb városrész keletkezett, ezek egyike Ajtósfalva (Eytas, Ajtósfokfalva néven is ismerték) a Fecske, Fürj és Hódi utcákkal, összesen 47 házzal. Mivel a házak összevissza épültek, a néphumor hosszú, görbe alakjáról először Kutyabontónak, majd Kolbászfalunak nevezte el az új „falut”. A gyulai képviselő-testület 1896. június 18-án szavazta meg, hogy a Kolbászfalut hivatalosan Ajtósfalvának nevezzék át. A század utolsó évtizedében a falu fejlődésnek indult, már 104 iskolaköteles gyereket írtak össze. A város 1898-ban épített itt állami elemi iskolát; ez volt Gyula ötödik tanyai iskolája. Ajtósfalva 1900-ben 358, 1910-ben 276, 1920-ban 227, 1930-ban 214 lakost számlált.
Nevezetessége
A középkori település nevezetessége, hogy itt élt a világhírű német festőművész, Albrecht Dürer (1471‒1528) nagyapja, az aranyműves Ajtósi Antal, és itt született apja, a szintén aranyműves Albrecht Dürer, eredeti nevén Ajtósi Albert (1427‒1502). Ajtósi Antal Gyulán, egy ismeretlen ötvösmester műhelyében tanulta ki a mesterséget. Első fia, Albert, aki szintén ötvösmesternek készült, alig tizenhét évesen, 1444-ben indult vándorútra Németalföldre. Családnevét már kezdetben Dürerre németesítette (okiratokban Thürer vagy Thurer formában is írta). 1455-ben Nürnbergben telepedett le, ahol Hieronymus Holper aranyműves segédként alkalmazta. 1467-ben feleségül vette Barbara Holpert, Hieronymus tizenöt éves lányát. 1468-ban megszerezte az ötvösmesteri címet, saját műhelyt nyitott, és nürnbergi polgár lett. Tizennyolc gyerekük született, akik közül csak hárman ‒ egyikük, a harmadik, ifj. Albrecht Dürer ‒ érték meg a felnőttkort.
Források
- Dusnoki-Draskovich József: Albrecht Dürer származásáról Haan Lajos könyvének ürügyén. In: Dusnoki-Draskovich József: Nyitott múlt. Tanulmányok, történetek Gyuláról, Békés vármegyéről és a fordított világról. Gyula, 2000. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Implom József: Gyula város története szemelvényekben. Gyula városi tanács VB, Gyula, 1961. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Szatmári Imre: Középkori települések régészeti azonosítása Gyula környékén. In: Gyula város történetének kezdetei, Gyula Város Önkormányzata, Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára, Gyula, 2015. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Válogatás Kóhn Dávid írásaiból. Cikkek, krónikák, legendák. Békés Megyei Levéltár, Gyula, 2004. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- A Körös‒Tisza‒Maros-köz települései a középkorban ‒ Dél-alföldi évszázadok 9. Szeged, 1996
- Békés, 1896. június 21., 15. évf. 25. szám. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Békésmegyei Közlöny, 1897. július 22., 24. évf. 58. szám. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Békés, 1902. augusztus 17., 34. évf. 33. szám. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Békés, 1931. január 17., 63. évf. 5. szám. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Révai Nagy Lexikona, 1. kötet. Budapest, 1911
- Tolnai Világlexikona 1. Budapest, 1912
- Új Idők Lexikona 1‒2. Budapest, 1936
Kapcsolódó irodalom
- Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. Históriaantik Könyvkiadó, Budapest, 2010. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
- Szilágyi Miklós: A mezővárosi érdekközösség széthullása. Forrás, 1984, 16. évf. 6. szám)
