Sztaniszláv Dániel (1911‒1984)

műköszörűsmester, eszperantista

== A Jókai utcai műköszörűs ==

Sztaniszláv Dániel késműves és műköszörűsmester '''[[1911|1911-ben]] született [[Békéscsaba|Békéscsabán]]'''. '''A mesterséget''' még iskoláskorában a besztercebányai Zólyomlipcséről (ma: Slovenská Ľupča, Szlovákia) származó '''édesapjától tanulta''' annak Köteles (ma: Kinizsi) utcai műhelyében, hogy aztán egész életében gyakorolja. Csak négy polgárira futotta taníttatása, a család nehéz anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy tovább tanuljon. [[1927|1927-ben]] rövid ideig Budapesten, a Dreher műköszörűs cégnél dolgozott. [[1932|1932-ben]] belekezdett saját köszörűsműhelye kialakításába, és a következő évben kiváltotta az iparengedélyt. '''Műhelyét a Jókai utcai lakásában rendezte be, az Andrássy úton pedig megnyitotta a Sztaniszláv üzeletet.''' Közben házasságot kötött Novák Judittal, aki munkatársa lett; három gyerekük született.

A nehéz háborús évek után nem kevésbé rossz időszak következett, az 1950-es években nem volt könnyű maszeknak, kispolgárnak lenni. A mindennapi létért kérvényeket kellett írni, alaptalan feljelentések ellen kellett védekezni, rendszeresek voltak a kötelező éjszakai munkák, a zaklatások. A hatvanas évektől kezdve már nyugodtabb körülmények között dolgozhatott, és mint a háború előtt, sok megrendelője volt.

Szaniszláv Dániel '''73 éves korában hunyt el''', [[1984]]. [[november 2.|november 2-án]] a békéscsabai Berényi úti temetőben helyezték végső nyugalomra.

== Sudhungarlanda Stelo ==

Az eszperantista csoportoknak az 1920-as évektől az [[1935|1935-ben]] történt hatósági betiltásig nagy szerepük volt a munkásmozgalomban. '''Békéscsabán az eszperantó akkor lett népszerű''', amikor a munkásokhoz is elért, mégpedig sokakhoz '''Sztaniszláv Dániel közvetítésével'''.

Szaniszláv Dániel egész életét meghatározta az eszperantó. Harmadik polgáristaként, '''[[1924]] őszén kezdte el tanulni''' a nyelvet, két osztálytársával együtt igazgatói engedéllyel járt hetenként kétszer órára. A következő évben a barátaiból egy '''kis eszperantó kört hozott össze''', [[1926|1926-tól]] pedig már felnőtteket is tanított Békéscsabán, Békésen, Gyulán, Orosházán és más megyei településeken. '''[[1957|1957-ig]] előbb kezdő, majd haladó tanfolyamokat vezetett''' folyamatosan, s ha nem volt hely másutt, mint a háború előtti és alatti időkben, a saját lakásán tartotta az órákat. Magával ragadta a mesterséges világnyelv praktikuma, és arra is ösztönözte, hogy más nyelveket is tanuljon. Kiterjedt levelezésének és a személyes találkozásoknak köszönhetően nagy műveltségű embereket ismert meg itthon és külföldön, ami arra késztette, hogy mind többet és többet olvasson. Az eszperantónak akkoriban nagy volt a vonzása, fiatal és idősebb munkások is részt vettek a nyelvtanulásban, s legtöbbjüket ‒ akárcsak Sztaniszláv Dánielt ‒ ez indította el a művelődés útján.

'''A nyelvnek egyik legjobb tudója volt Békéscsabán és a megyében.''' A városi eszperantócsoport elnöke, a genfi egyetemes eszperantó világszövetség békéscsabai képviselője volt, [[1929|1929-ben]] részt vett az eszperantisták világkongresszusán. [[1946|1946-ban]] lektorként, '''szerkesztőként és szerzőként dolgozott a Sudhungarlanda Stelo''' (Dél-magyarországi Csillag) című, a felszabadulás utáni első, rövid életű '''eszperantó nyelvű lapnak'''. Az újságot Szemenyei Bálintnak, a Békés megyei eszperantószövetség titkárának javaslatára [[1958|1958-ban]] újra indították, de az anyagi nehézségek miatt másodszor is tiszavirág-életűnek bizonyult.

== Békéscsaba régen és most ==

Szaniszláv Dániel folyamatosan bővítette irodalmi ismereteit, gyűjtötte és gyarapította magyar és eszperantó nyelvű könyvtárát. '''Kétezer kötetes''' ‒ magyar, szlovák, német, angol, francia és olasz nyelvű ‒ '''műszaki könyvtárral rendelkezett''', műhelye pedig kísérletezéseinek tárháza volt. A szépirodalmat is kedvelte. Naplót vezetett, mely négy kötet szakmai feljegyzéseket tartalmaz, míg az ötödik magánéletéről és iparos küszködéseiről tanúskodik. '''Megírta a Békés megyei eszperantó mozgalom történetét.''' Nevével a Békés Megyei Népújság szerzőjeként is lehetett találkozni. Már a háború előtt '''lelkes amatőr fényképész volt'''. Évtizedig figyelte a változásokat a városban, lefényképezte a régi és az új épületeket, hogy megőrizze az utókornak Békéscsaba múltját. A több mint tízezres fotó- és diaképtárában mindent megörökített, ami fiatalkorától kezdve érdekes volt a városban.

== Források ==
* Békés Megyei Népújság, 1982. december 14., 37. évf. 293. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békés Megyei Népújság, 1984. november 1., 39. évf. 257. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békésmegyei Közlöny, 1910. szeptember 4., 37. évf. 71. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Békésmegyei Közlöny, 1929. július 31., 56. évf. 123. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Nagy Ágnes: Emlékezések egy lap történetéről. Békés Megyei Népújság, 1978. március 11., 33. évf. 60. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Ungár Tamás: Egy iparos naplójából. Békés Megyei Népújság, 1986. március 8., 41. évf. 57. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Vass Márta: A polgár és patrióta. Békés Megyei Népújság, 1991. február 9., 46. évf. 34. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Vass Márta: Az eszperanto és a munkásmozgalom. Békés Megyei Népújság, 1981. december 8., 36. évf. 287. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Vass Márta: Egy élet dokumentumai között. Békés Megyei Népújság, 1977. május 24., 32. évf. 120. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Vass Márta: Egy elmaradt program helyett. Békés Megyei Népújság, 1977. október 30., 32. évf. 256. szám. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Békéscsabai Személyek]]
[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Nyelvészek]]
[[Kategória:Pedagógusok]]