Babinszky János (1882–1956)

aranykoszorús műesztergályos-mester

== Élete ==
[[Fájl:Babinszky Janos.jpg|bélyegkép|300px|Babinszky János]]
Babinszky János '''[[Mezőberény|Mezőberényben]] született [[1882|1882-ben]]''', földművescsalád gyermekeként. Kisgyermekkorában inasok voltak a barátai, alkalma volt megtekinteni a különféle szakmák műhelyeit, így választotta ki magának az esztergályos mesterséget. Még tizenkét éves sem volt, amikor öt évre elszerződött tanoncnak. 

Iskolai tanulmányainak befejeztével '''[[Békéscsaba|Békéscsabán]] sajátította el mesterségét''', aztán bejárta szinte az egész országot. Hódmezővásárhely, Szeged, Baja, Budapest, Esztergom, Komárom, Pozsony voltak első állomásai. Magyarországon nehezen tudott jobb műhelybe bejutni, egészségtelen pinceműhelyekben volt kénytelen dolgozni. Bécsbe kerülve megdöbbenéssel állapította meg, milyen nagy a különbség a hazai és a bécsi műhelyek között. Bécsből Prágába is ellátogatott, aztán Zsolnán, Túrocszentmártonon, Körmöcbányán és Selmecbányán dolgozott. Németország több tekintélyes műhelyében, így többek között '''Berlinben tökéletesítette tudását'''. Az első világháborút mint 4-es honvéd küzdötte végig.

A háború utáni években kezdte meg '''a kiállításokon való részvételt, munkáiért számos kitüntetésben részesült'''. [[1924|1924-ben]] a Faluszövetség békéscsabai kiállításán aranyérmet nyert, és kézhez vehette a szegedi kamara díszoklevelét. [[1926|1926-ban]] Budapesten a II. Országos Kézművestárlaton aranyérmet, [[1927|1927-ben]] a székesfehérvári országos kiállításon aranyérmet nyert, ugyanabban az évben az Országos Iparegyesület ezüst díszéremmel tüntette ki. [[1928|1928-ban]] a Békés vármegyei kiállításon a kereskedelmi miniszter elismerő oklevelét kapta, a III. Országos Kézművestárlaton pedig '''aranykoszorús esztergályosmesterré avatták'''.

'''Tompa Emíliával kötött házasságából egy fia született''' [[1911|1911-ben]], Babinszky '''János''', aki folytatta édesapja mesterségét.

Babinszky János '''[[1956|1956-ban]] halt meg''', sírja a Berényi úti evangélikus temetőben található.

== Munkássága ==
Édesapja kívánságára '''22 éves korában hazajött külföldről''', és mint önálló mester '''[[1905|1905-ben]] telepedett le Békéscsabán.''' Tevékenységének zöme a műesztergályos-munkára esett, de emellett biliárdgyártással is foglalkozott; Békéscsaba környékén szállított különböző köröknek és kávéházaknak. Sétabotok készítése volt a másik specialitása az egyéb műesztergályos ipari cikkek mellett.''' Alig volt az esztergályos szakmának olyan ága, amelyet Babinszky János ne művelt volna''', gyönyörű állólámpái, állványai, kulacsai, rokkái számos kiállításon keltettek feltűnést.

[[1927|1927-ben]] Békéscsaba városi képviselő-testületének tagjává választották meg. Volt dísztagja az Iparos Ifjak Művelődési Egyesületének, elnöke a Jókai Műkedvelő Gárdának, vezetőségi tagja a Cserkészszövetségnek, tagja az iparostanonc-iskolai felügyelőbizottságnak és választmányi tagja a Levente Egyesületnek.

== Források ==
* A magyar ipar almanachja (Budapest, 1931), 3. I. rész, Dálnoky-Kováts Jenő: Koszorús mesterek. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* Békéscsaba: történelmi és kulturális monográfia, főszerk.: Korniss Géza, Békéscsaba, 1930. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár
* 115 éves a Békéscsabai Ipartestület 1885‒2000, szerk.: Gécs Béla, Békéscsaba, 2000. Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár

[[Kategória:Békéscsaba]]
[[Kategória:Mezőberény]]
[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Békéscsabai személyek]]
[[Kategória:Békéscsabai Százak]]