Beregszászy (Beregszászi) Lajos (1817–1891)

zongorakészítő, feltaláló

== Élete ==
[[fájl:Sirja.jpg|bélyegkép|Sírja a Kerepesi temetőben]] 
[[fájl:Zongora.JPG|bélyegkép|Beregszászy zongora a Békési Jantyik Mátyás Múzeum emeleti nagytermében]]
Beregszászy Lajos '''[[Békés|Békésen]] született [[1817]]. [[január 15.|január 15-én]]''', ahol édesapja, Beregszászy József, 33 évig volt tanító. 

'''Mezőtúron járt gimnáziumba''', az ötödik osztály befejezése után azonban családi kapcsolat révén a '''zongorakészítés mesterségének tanulását kezdte''' helyi hangszerkészítők műhelyeiben először Aradon, majd öt évig Temesváron és két évig Pesten. 

'''[[1891]]. [[március 4.|március 4-én]] halt meg Budapesten'''. A Kerepesi úti temetőben nyugszik, sírfelirata így szól: „A zongorakészítés legjelentősebb hazai mestere.”

== Munkássága ==
'''[[1839|1839-ben]] európai vándorútra indult''', melynek során Bécsben, Hamburgban, Londonban és Párizsban dolgozott és tanult. '''[[1844|1844-ben]] Bécsben nyitotta meg első műhelyét.''' A következő évben rendezett kiállításra két zongorát készített, amelyekkel kiállítási érmet nyert. [[1846|1846-ban]] visszatért Magyarországra, s '''Pesten megalapította saját zongoragyárát'''. Ugyanebben az évben két zongorájával második díjat nyert a Kossuth kezdeményezésére az iparegylet által rendezett fővárosi iparmű-kiállításon. [[1847]]. [[szeptember 7.|szeptember 7-én]] a pesti hangszerkészítő céh bejegyezte tagjai sorába. Zongoráit később az [[1854|1854-es]] müncheni iparmű-kiállításon (ahol szintén nyert kitüntetést), valamint hat világkiállításon is bemutatta (1855 Párizs, 1862 London, 1867 Párizs, 1871 London, 1873 Bécs, 1878 Párizs).

'''Az 1850-es években már Magyarország legnagyobb zongoragyárának tulajdonosa volt''', mely 35 éves működése alatt mintegy 1600 zongorát készített. Gyártmányai hamarosan elismertek és keresettek lettek Magyarországon és külföldön egyaránt. [[1855|1855-ben]] Párizsban világkiállítási érmet nyert, és akkortól megsokasodtak a megrendelések, és '''a tengerentúlon is felfigyeltek hangszereire'''. [[1856|1856-ban]] '''Liszt Ferenc is rendelt Beregszászy-zongorát''', erről egy levelében a következőket írja: „Szinte őrültséget követtem el ‒ vásároltam vagy inkább megrendeltem egy zongorát csaknem 500 forintért Beregszászynál, aki első díjat nyert a legutóbbi párizsi kiállításon. Kicsit megszédültem, azt hiszem, Louis Napoléon portréjától, amely a készítő neve mellett található, s talán a fától is, amely jellegzetesen magyar, kőrisfa. Mindent összevéve, ezek a hangszerek kiválóaknak és nagyon jól megépítettnek tűnnek.”

Beregszászy Lajos [[1862|1862-ben]] a londoni világkiállításon is elismerésben részesült. Ebben az időben zongorái szinte minden magyarországi hangversenyteremben megtalálhatók voltak. A saját házában is kialakított egy zongoratermet, ahol hangversenysorozatokat tartottak neves művészek, kamarazenekarok részvételével. A második párizsi kiállításon bronzérmet nyert, mely eredményért '''[[1868|1868-ban]] megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, valamint elnyerte a magyar királyi udvari zongorakészítő címet'''. A Zeneművészek Segélyegyletének egyik alapítója volt, az 1870-es években Budapest legrangosabb zenei tanintézetében, a Nemzeti Zenedében az igazgatói választmány tagjai közé választották.

Beregszászy '''[[1878|1878-ban]], 35 évi munkásság után jelentette be visszavonulását'''; abban az időszakban, amikor a nagy gyárak elárasztották termékeikkel a világpiacot, s a kisüzemek, bármily kiváló hangszerekkel is, már nem lehettek többé életképesek. Jó anyagi helyzetben, nagy hírnévnek és közmegbecsülésnek örvendve hagyta abba a zongoragyártást. Zongoragyárát tanítványai, Hevessi Balázs, Földváry Mátyás és Lédeczky Sándor vitték tovább, akik szintén elismert mesterek lettek.

== Emlékezete ==
* Beregszászy Lajost a legismertebb és legeredményesebb magyar zongorakészítőként tartják számon. A zongora szerkezetét és mechanikáját több, világszabadalommá vált találmánnyal fejlesztette. '''Az általa [[1871|1871-ben]] feltalált és [[1872|1872-ben]] a bécsi Bösendorfer-Ehrbar részvénytársaságnak eladott csellórezonáns szabadalmát napjainkban is használják a zongorakészítésnél.''' Sikerének titka a technikailag állandóan fejlesztett tölgy-, majd kőrisfából készített zongoráinak különlegesen szép hangja és kivitele. 
* Beregszászy a zongorakészítés érdekében '''irodalmi munkát is kifejtett''', céljait, eredményeit, problémáit több cikkben és önálló kiadványban fogalmazta meg.
* Beregszászy Lajos munkásságának [[1971|1971-ben]] kezdődött feltárása óta mintegy száz általa készített, egyénien megmintázott zongora vált ismertté, amelyeknek játszhatósága az egykorú, más gyártmányú zongorákéval egyezik. A hangszerek többsége magántulajdonban van. Egy [[1862|1862-ben]] készített ötmázsás súlyú, rendkívül szilárd építésű '''Beregszászy-zongora''', amely annak idején kiváló hangolástartásával, a tompító tökéletes működésével, zengő és mégis lágy hangzásával nagy sikert aratott a londoni világkiállításon, ma '''a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének értékes darabja. Az MTA BTK Zenetörténeti Múzeum, a soproni és a szekszárdi múzeum is őriz''' egy-egy szép Beregszászy-zongorát.
* Az '''MTA BTK Zenetörténeti Múzeum konferenciával és kiállítással emlékezett''' meg Beregszászy Lajos születésének 200. évfordulójáról: a múzeumban [[2017]]. [[szeptember 28.|szeptember 28-án]] nyílt meg ''A magyar zongoragyártás fénykora ‒ Beregszászy Lajos-emlékkiállítás''.

== Főbb művei ==
* A magyarországi zongoraipar érdekében (Zenészeti Lapok, 1862)
* Eszmék a zongorahangfenék alkatának megjavításához (Zenészeti Lapok, 1862)
* Observations, concerning improvements in the construction of the sounding-board of pianofortes (Pest, 1862)
* Die Klaviere auf der jetzigen Weltausstellung (Pest, 1867)
* Die Steinway'sche Doppelmensur im Lichte der Praxis (Budapest, 1875)
* A magyar zongoraipar állapotáról (Zenészeti Lapok, 1879)
* A hazai zongoraipar érdekében véd- és vádirat (Zenészeti Lapok, 1879)

== Források ==
* A magyar zongoragyártás fénykora - Beregszászy Lajos emlékkiállítás. In: [http://www.zti.hu/index.php/hu/muzeum/kiallitasok/538-a-magyar-zongoragyartas-fenykora-beregszaszy-lajos-emlekkiallitas MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet honlapja]
* Farkas Márta, Sz.: Magyar zongoragyártás a XIX. században. Beregszászy Lajos útja a világhírig (Békési Élet, 1976/1) (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Futaki Gergely: Beregszászy Lajos. In: Békési életrajzi kislexikon a reformáció korától a XX. század végéig. szerk. és a bevezetőt írta Szabó Ferenc. Békés : Békési Városvédő és Szépítő Egyes., 2001. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Konferencia és kiállítás Beregszászy Lajos emlékére az MTA BTK Zenetudományi Intézetében. In: [https://mta.hu/i-osztaly/konferencia-es-kiallitas-beregszaszy-lajos-emlekere-108061 MTA honlapja]
* Nemzeti Évfordulóink 2017. Budapest : Külgazdasági és Külügyminisztérium ‒ Balassi Intézet, 2017. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Új Magyar Életrajzi Lexikon, VI. kötet. Budapest : Helikon Kiadó, 2007. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

== Kapcsolódó irodalom ==
* Ábrányi Kornél, id.: A magyar zene a 19. században. Budapest, 1900
* Farkas Márta, Sz.: A zongora csellórezonánsa. Zenetudományi Dolgozatok, 1979
* Gát József: A zongora története. Budapest : Zeneműkiadó Vállalat, 1964. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* John-Paul Williams: A zongora. Budapest : Vince Kiadó, 2003. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

== Külső hivatkozások ==
* Hangversenyzongorák százada. In: [http://epa.oszk.hu/01300/01368/00017/pdf/EPA01368_Hungarologische_Beitrage_11_1998_195-209.pdf hifimagazin.hu]
* Mándi Ildikó: Ők is Liszt kortársai voltak. In: [http://epa.oszk.hu/01300/01368/00017/pdf/EPA01368_Hungarologische_Beitrage_11_1998_195-209.pdf Hungarologische Beitrage 11. 195‒209. p.]

[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Zongorakészítők]]
[[Kategória:Békés]]