Zsilinszky Mihály (1838–1925)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. szeptember 7., 06:40-kor történt szerkesztése után volt.

tanár, történész, politikus

Tartalomjegyzék

Élete

Zsilinszky Mihály

1838. május 1-én született Békéscsabán. Édesapja Zsilinszky Mihály jómódú gazdálkodó, aki községi bírói tisztséget is betöltött Békéscsabán, édesanyja Patai Ilona volt. Szülei szlovák eredetű evangélikusok voltak. Három lány- és egy fiútestvéréről, Endréről tudunk.

Zsilinszky tehetségére tanítója, Wilim János figyelt fel. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában, majd Orosházán végezte, középiskolai éveit pedig a szarvasi főgimnáziumban töltötte. Szarvason érettségizett 1856-ban. Két év múlva felsőfokú tanulmányait a pesti Protestáns Teológiai Akadémián kezdte, ahol bölcsészettudományi és teológiai kurzusokon vett részt, mivel édesapja az egyházi vagy a tanári pályát szánta neki. Tanulmányai mellett nevelői feladatokat is ellátott Fabiny Teofil családjánál. A kor szokásainak megfelelően 1860-1861-ben egy-egy szemesztert külföldön, a helle-i és a berlini egyetemen végzett el. A tanszünetekben járt Németországban, Svájcban, Olaszországban és Franciaországban. Kiemelt hangsúlyt fordított a nyelvtanulásra, tanulmányai végeztével a magyar és a szlovák nyelven kívül még négy másik idegen nyelvet elsajátított.

Zsilinszky Mihály két alkalommal nősült meg. Első felesége Haan Karolina (1867-1874 között), második felesége Reök Ilona (1883-tól Zsilinszky haláláig) volt. Első házasságából született Lajos Mihály János, valamint – a gyermekkorukban elhunyt – Amália Carolina és Mihály Jenő; második feleségétől pedig Tibor, István, Mihály, Ilona és Antal nevű gyermeke.

Az 1920-as években már betegeskedett. 1925. október 4-én hunyt el Budapesten.

Munkássága

Zsilinszky Mihály

Karrierje szempontjából az első lépés a tanári pálya volt. 1861-ben vállalt állást egykori középiskolájában, a szarvasi főgimnáziumban. Szakjai elsősorban a magyar irodalom és a történelem voltak, de emellett időnként egyéb tantárgyakat is oktatott. Részt vett az iskolai könyvtár munkájában is, közreműködött a vasárnapi istentiszteletek során, a főgimnázium oktatói által tartott egyházi szónoklatok megtartásában, tevékeny szerepet vállalt a rajzszakkör megszervezésében és megtartásában, ismeretterjesztő előadásokat tartott, tankönyveket írt az általa tartott tantárgyakhoz és szakirodalmi műfordítással is foglalkozott. A magyar történelmi, földrajzi, régészeti és pedagógiai társulat választmányi tagja volt. A tanári pályától 1874-ben többszörös családi tragédia okán vált meg (elvesztette fiatal feleségét, egyik gyermekét és édesapját).

Zsilinszky oktatási tevékenységének befejezése után kezdetben a vármegyei, később az országos közéletben vállalt szerepet. Karrierjét a tudomány, a politika és az egyház világában is elkezdte építeni.

Tudományos munkássága 1874-ben a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulatban kezdődött el, ahol 1886-ig titkári teendőket látott el, valamint a társulat évkönyveit szerkesztette. Részt vett a társulat történelmi és művelődéstörténeti kutatásaiban is, összesen 23 publikáció fűződik a nevéhez. Tanulmányaiban elsősorban a 16-17. századi magyar országgyűlések és egyházi tanácskozások történetét ismertette, de műveiben foglalkozott a történetírás és a művészet kiemelkedő hazai személyiségeivel is. 1875-ben több mint fél évig bekapcsolódott a Békés című társadalmi és ismeretterjesztő hetilap szerkesztésébe. Kutatásai olyan szinten felkeltették a történészszakma figyelmét, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1878-ban levelező, 1899-ben rendes taggá választotta. Honoris causa doktorának választotta a genfi és kolozsvári egyetem.

Zsilinszky politikai tevékenysége 1875-ben kezdődött, amikor bekapcsolódott a Szabadelvű Párt munkájába. Négy cikluson keresztül 1875-1881 között a gyomai, 1881-1887 között a békéscsabai választókerület országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. 1889-1892 között Csongrád, 1892-1895 között pedig Zólyom vármegye főispáni tisztségét töltötte be. Szerepe volt a tanügyi és gazdasági kérdések megvitatásában, tagja volt a horvát regnikoláris deputációnak, valamint az alapok és alapítványok jogi természetének meghatározásával foglalkozó bizottságnak. Jegyzőként is tevékenykedett a képviselőházban. 1895. február 20-án a király a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárává nevezte ki, valamint 1896-tól újabb két cikluson keresztül bekapcsolódott az Országgyűlés munkájába a békéscsabai választókerület képviselőjeként. Tízévi államtitkári munkássága után, 1905-ben elnyerte a belső titkos tanácsosi méltóságot.

Az 1905. évi választások után a Szabadelvű Párt ellenzéki szerepbe kényszerült, majd feloszlott, így Zsilinszky a következő öt évre visszavonult a politikától. Az 1910. évi országgyűlési választások előtt a Szabadelvű Párt romjain megalakult a Nemzeti Munkapárt, így a szarvasi választókerület képviselőjeként tevékenykedett 1918-ig. Képviselői és államtitkári tisztségéből adódó kapcsolatait felhasználva támogatta Békés vármegye és Békéscsaba fejlődését. Közbenjárására épülhetett meg Békéscsabán a Közművelődés Háza, mely a mai Munkácsy Mihály Múzeum elődjének tekinthető. Az épület nemcsak múzeumként, hanem könyvtárként is funkcionált. Mind békéscsabai iskolák, mind a szarvasi főgimnázium fejlesztését támogatta.

Világi felügyelőként - előbb a csabai egyház, majd a bányakerületi evangélikus egyházkerület felügyelőjévé választották - bekapcsolódott a békéscsabai evangélikus egyházközség életébe.

Több alkalommal is segített a rászorulókon. Földadománnyal támogatta a Békés megyeieket – melyeken később megépült Medgyesbodzás és Medgyesegyháza -, a Körösvölgyi árvízkárosultakon egy kötet kiadásával igyekezett segédkezni.

Díjak, kitüntetések

Zsilinszky Mihály "Goszleth fényképe után"

Emlékezete

Főbb művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök