Thék Endre (1842–1919)

A BékésWiki wikiből

A lap 2020. augusztus 27., 14:40-kori változata

bútorasztalos, iparos, kereskedő

Élete

Thék Endre

1842. november 3-án született Orosházán. Édesapja Thék András női szabó, édesanyja Urszuly Mária. Egyetlen testvére Márton kisgyermekként elhunyt.

Thék Endre két alkalommal nősült meg. Első felesége Morbitzer Antónia, második felesége Kleineisel Ilona volt. Gyermek egyik házasságból sem született.

Életének végén tragikus fordulatot hozott számára az 1. világháborút követő bizonytalan politikai helyzet. Az üzem munkásai már 1918 decemberében elfoglalták gyárát, amit 1919 márciusában a Tanácsköztársaság hivatalosan is kisajátított. Minden bizonnyal életművének elveszítése is fokozta már meglévő betegségét.

1919. június 8-án Balatonfüreden hunyt el. Szerény körülmények között tartott első temetésére június 11-én került sor, végső nyugalomra a családi sírboltba ünnepélyes körülmények között csak a Kommün bukása után helyezhették.

Munkássága

A család szerény anyagi körülményei miatt taníttatását hosszú távon nem tudták finanszírozni, így asztalos inasnak adták Daubner Pál asztalosmesterhez. Tanulólevelét 1859-ben kapta meg, mely igazolta az inasévek kitöltését és mesterségbeli jártasságát. Az ezután következő vándoréveiről bizonytalan adatok állnak rendelkezésre az évszámok tekintetében. Annyi bizonyos, hogy a következő több mint egy évtizedet asztalossegédként munkával, tanulással és szakmai kapcsolatainak kialakításával töltötte. Kezdetben Békéscsabán dolgozott, majd Pestre költözött. Itt már sikerült kialakítania első külföldi kapcsolatait, így több alkalommal hosszabb időt tölthetett Bécsben, a Habsburg Birodalom fővárosában. Nemzetközi vándorévei alatt eljutott a francia fővárosba is, ahol egy bútoripari vállalat ranglétráján középvezetői pozícióig jutott el. Részt vett az 1867. évi párizsi világkiállításon, ahol díjat nyert. Visszatérésének legvalószínűbb oka a francia–porosz háború (1870–1871) nyomán kialakult bizonytalan politikai helyzet volt.

Franciaországból hazatérve először Békéscsabán dolgozott, de nemsokára újra Budapestre költözött. 1872-ben saját asztalosműhely alapításába fogott a józsefvárosi Szűz utcában. Thék külföldi vándorévei alatt már ismerte a gőzgépek használatának jelentőségét, műhelyét is ilyen gépekkel szerelte fel, ami a hazai gyakorlatban még nem volt elterjedve. Az ebből adódó gyorsaság a szakértelemmel párosulva számottevő versenyelőnyt biztosított számára, már a kezdetektől fogva sok megrendelést kapott. Üzemét 1885-ben sikerült bővítenie, amikor megvásárolta a Tauszig bútorgyár Üllői úti telephelyét. A cég alkalmazottainak létszáma évről évre nőtt, a századfordulóra már több mint 500 főt foglalkoztatott. Hírnevét magánrendelések alapozták meg, melynek során polgári lakások, kastélyok és paloták bebútorozását vállalta. Később jelentős mennyiségű állami megrendelésekre is szert tett, cége részt vett a század utolsó negyedében épült Operaház, Törvényszéki Palota, Kúria, a budai királyi palota berendezési tárgyainak elkészítésében. Legismertebb munkái mégis az Országház épületében találhatók, ahol többek között a miniszterelnöki dolgozószoba berendezéseinek elkészítését vállalta. Az 1890-es években tevékenységét zongoragyártással bővítette.

Munkái közepette se feledkezett meg cége életében a kiállítások marketingjellegének fontosságáról. 1867–1911 között gyára munkáival nyolc világkiállításon vett részt, ahol jelentős díjakat sikerült elnyernie. Nem becsülte alá a hazai kiállítások jelentőségét se, ezek közül a legfontosabb az 1885-ben Budapesten megrendezett Országos Általános Kiállítás volt, melyen minden korabeli iparág számos résztvevővel képviseltette magát. Ez irányú tapasztalatai arra sarkallták, hogy egy helyi kiállítás megszervezésével szülőfalujában, Orosházán is segítse az iparfejlődést, amire 1899-ben került sor, a szervezésnek köszönhetően az egész országból jöttek látogatók.

Thék Endre emellett fontosnak gondolta a középfokú szakképzés támogatását is. 1902-ben Orosházán bentlakásos iskolát alapított, ahol a tanulóknak a képzés mellett teljes ellátást biztosítottak. Munkássága során az ipari közélet egyik vezéralakja lett. Legjelentősebb pozícióját e téren 1897–1919 között az Országos Iparegyesület alelnökeként töltötte be, így véleménye számított az ipart érintő korabeli jogszabályok előkészítésénél.

Főbb megbízásai (elsősorban az adott épületek, helyiségek berendezését vállalta):

• 1880–1905 között több alkalommal: A budai királyi palota Szent István-terme, Mátyás-terme és fejedelmi lakosztályai.
• 1885–1888: Emmer Kornél budai magánpalotájának belső építészeti kiképzése, bútorozása.
• 1889: gróf Wenkheim Frigyes pesti palotájának falburkolatai, mennyezetei, dohányzó-könyvtár szobája. Az épület ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központja.
• 1895–1896: A Kúria nagycsarnoka és dísztere.
• 1898: gróf Andrássy Tivadar Fő utcai palotájának ebédlője.
• 1899–1900: Az Országház miniszterelnöki dolgozószobájának íróasztala, ruhásszekrénye, és könyvszekrénye.

A kivitelezés során sok esetben együttműködött az épületek tervezőivel, többek között Meinig Artúrral, Ybl Miklóssal, Hauszmann Alajossal, Foerk Ernővel és Steindl Imrével, akik a kor neves építészei voltak.

Kitüntetései

Az iparfejlesztésben tett eredményeiért több kitüntetésben részesült mind hazai, mind nemzetközi téren.

• A Ferenc József-rend Lovagkeresztje
• A koronás arany érdemkereszt (1883)
• A III: osztályú Vaskorona-rend (1896)
• A francia Becsületrend Lovagkeresztje (1900)
• A belga Lipót-rend Lovagkeresztje (1906)
• Az olasz Korona-rend Tiszti keresztje (1907)
• A román Csillagrend középkeresztje (1907)
• Az olasz királyi ezüstérem (1912)

Emlékezete

• 1908-ban Orosháza díszpolgárává avatták, 1913-ban ugyanitt utcát neveztek el róla.
• Thék Endre nevét utca viseli Budapest IX. kerületében.
• Nevét kitüntetés viseli: Thék Endre Díj Orosháza Gazdaságáért.
• 2019. június 8-án Orosházán, a róla elnevezett utcában álló evangélikus gyülekezeti ház falán avattak emléktáblát.
• 2020-ban emléksarkot alakítottak ki tiszteletére az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeumban.

Képgaléria

Thék Endre zongoraterme a belvárosi Klotild-palotában. A zongora Thék zongoragyárában készült.	Thék Endre asztala a Rippl-Rónai terve nyomán.	Az új országház képviselőházi ülésterme. A tölgyfa mennyezet Thék Endre munkája.	Thék Endre zongoragyárának hirdetése.
A budai királyi palota Szent István-terme. A famunkákat Thék Endre készítette.	Az 1910. április 10-én megtartott Asztalosmesterek Országos Kongresszusának tagjai. 1-es jelzéssel Thék Endre.

Források

• Lovay Zsuzsanna: Thék Endre (1842–1919). Kulturális Kapcsolatok Egyesülete, Orosháza, 2007. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Thék Endre emléksarkot rendeztek be az orosházi múzeumban. On: Beol.hu (Látogatva: 2020. 02. 11.)
• Thék Endrére emlékezik Orosháza. In: Beol.hu (Látogatva: 2019. 06. 10.)
• Tóth Sándor László – Verasztó Antal: A fafeldolgozás nagyjai. Thék Endre (1842–1919) élete és munkássága. Faipari Tudományos Egyesület, Budapest, 2011. (Látogatva: 2017. 08. 09.)
• Verasztó Antal: Adatok Thék Endre és a nemes Thék család történetéhez. Verasztó Antal, Orosháza, 2008. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• Bogdán István: Régi magyar mesterségek. Magvető Kiadó, Budapest, 1973. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Estók János (főszerk.): Nemzeti évfordulóink 2017. Külgazdasági és Külügyminisztérium, Budapest, 2017. 58. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Lovay, Zsuzsanna: Endre Thék and the design of the prime minister’s study in the hugarian parliament. In: Ars Decorativa 18. Iparművészeti Múzeum – Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest, 1999. 77–93. p. (Látogatva: 2017. 08. 09.)
• Lovay Zsuzsanna: Thék Endre historizáló bútorművészete. In: Ars Hungarica, 2006, 1. szám. 379–390. p. (Látogatva: 2017. 08. 09.)
• Lovay Zsuzsanna: Thék Endre szerepe a budai királyi palota Szent István termének berendezésében. In: Szilágyi András (szerk.): Ars Decorativa 16. Iparművészeti Múzeum – Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest, 1997. 155–167. p. (Látogatva: 2017. 08. 09.)
• Vadas József: A magyar bútor 100 éve. Típus és modernizáció. Fortuna Kft., Budapest, 1992. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Vadas József: A „méltóságos” asztalos. Százhatvan éve született Thék Endre, a modern bútoripar megteremtője. In: Népszabadság, 2002, 255. szám. 36. p. (Látogatva: 2017.08.10.)
• Verasztó Antal: Orosháza díszpolgárai, 1889–2010. Orosháza : Vár. Önkorm., 2010. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Verasztó Antal: Orosháza jeles szülötte. In: Tiszatáj, 2007, 7. szám. 14–17. p. (Látogatva: 2017. 08. 10.)

Külső hivatkozások

• Meselohazak.hu
• Orosháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének 21/2015 (XI.3.) önkormányzati rendelete az Önkormányzat Képviselő-testülete által adományozható elismerésekről, 19. – 21. §: (Látogatva: 2017. 08. 15.)
• Orosháza jelesei. In: Orosháza Város honlapja
• Thék Endre In: Wikipedia (Látogatva: 2017. 08. 09.)
• Tudós-Takács Ernő: A modern magyar bútoripar megteremtője – 100 éve hunyt el Thék Endre. In: PestBuda.hu