Thék Endre (1842-1919)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (Emléktábla Orosházán + szöveg tördelése + hivatkozások formázása)
a (Külső hivatkozások: +1 tétel +1 kategória)
 
69. sor: 69. sor:
* [http://www.oroshaza.hu/oroshaza-jelesei-oh/thek-endre/ Orosháza jelesei. In: Orosháza Város honlapja]
* [http://www.oroshaza.hu/oroshaza-jelesei-oh/thek-endre/ Orosháza jelesei. In: Orosháza Város honlapja]
* [https://hu.wikipedia.org/wiki/Th%C3%A9k_Endre Thék Endre In: Wikipedia] (Látogatva: 2017. 08. 09.)
* [https://hu.wikipedia.org/wiki/Th%C3%A9k_Endre Thék Endre In: Wikipedia] (Látogatva: 2017. 08. 09.)
 +
* Tudós-Takács Ernő: A modern magyar bútoripar megteremtője – 100 éve hunyt el Thék Endre. In: [http://pestbuda.hu/cikk/20190606_tudos_takacs_erno_a_modern_magyar_butoripar_megteremtoje_100_eve_hunyt_el_thek_endre PestBuda.hu]
[[Kategória:Személyek]]
[[Kategória:Személyek]]
 +
[[Kategória:Orosháza]]

A lap jelenlegi, 2019. június 11., 14:01-kori változata

Bútorasztalos, iparos, kereskedő

Tartalomjegyzék

Élete

1842. november 3-án született Orosházán. Édesapja Thék András női szabó, édesanyja Urszuly Mária. Egyetlen testvére Márton kisgyermekként elhunyt.

Thék Endre két alkalommal nősült meg. Első felesége Morbitzer Antónia, második felesége Kleineisel Ilona volt. Gyermek egyik házasságból sem született.

Életének végén tragikus fordulatot hozott számára az 1. világháborút követő bizonytalan politikai helyzet. Az üzem munkásai már 1918 decemberében elfoglalták gyárát, amit 1919 márciusában a Tanácsköztársaság hivatalosan is kisajátított. Minden bizonnyal életművének elveszítése is fokozta már meglévő betegségét.

1919. június 8-án Balatonfüreden hunyt el. Szerény körülmények között tartott első temetésére június 11-én került sor, végső nyugalomra a családi sírboltba ünnepélyes körülmények között csak a Kommün bukása után helyezhették.

Munkássága

A család szerény anyagi körülményei miatt taníttatását hosszú távon nem tudták finanszírozni, így asztalos inasnak adták Daubner Pál asztalosmesterhez. Tanulólevelét 1859-ben kapta meg, mely igazolta az inasévek kitöltését és mesterségbeli jártasságát. Az ezután következő vándoréveiről bizonytalan adatok állnak rendelkezésre az évszámok tekintetében. Annyi bizonyos, hogy a következő több mint egy évtizedet asztalossegédként munkával, tanulással és szakmai kapcsolatainak kialakításával töltötte. Kezdetben Békéscsabán dolgozott, majd Pestre költözött. Itt már sikerült kialakítania első külföldi kapcsolatait, így több alkalommal hosszabb időt tölthetett Bécsben, a Habsburg Birodalom fővárosában. Nemzetközi vándorévei alatt eljutott a francia fővárosba is, ahol egy bútoripari vállalat ranglétráján középvezetői pozícióig jutott el. Részt vett az 1867. évi párizsi világkiállításon, ahol díjat nyert. Visszatérésének legvalószínűbb oka a francia–porosz háború (1870–1871) nyomán kialakult bizonytalan politikai helyzet volt.

Franciaországból hazatérve először Békéscsabán dolgozott, de nemsokára újra Budapestre költözött. 1872-ben saját asztalosműhely alapításába fogott a józsefvárosi Szűz utcában. Thék külföldi vándorévei alatt már ismerte a gőzgépek használatának jelentőségét, műhelyét is ilyen gépekkel szerelte fel, ami a hazai gyakorlatban még nem volt elterjedve. Az ebből adódó gyorsaság a szakértelemmel párosulva számottevő versenyelőnyt biztosított számára, már a kezdetektől fogva sok megrendelést kapott. Üzemét 1885-ben sikerült bővítenie, amikor megvásárolta a Tauszig bútorgyár Üllői úti telephelyét. A cég alkalmazottainak létszáma évről évre nőtt, a századfordulóra már több mint 500 főt foglalkoztatott. Hírnevét magánrendelések alapozták meg, melynek során polgári lakások, kastélyok és paloták bebútorozását vállalta. Később jelentős mennyiségű állami megrendelésekre is szert tett, cége részt vett a század utolsó negyedében épült Operaház, Törvényszéki Palota, Kúria, a budai királyi palota berendezési tárgyainak elkészítésében. Legismertebb munkái mégis az Országház épületében találhatók, ahol többek között a miniszterelnöki dolgozószoba berendezéseinek elkészítését vállalta. Az 1890-es években tevékenységét zongoragyártással bővítette.

Munkái közepette se feledkezett meg cége életében a kiállítások marketingjellegének fontosságáról. 1867–1911 között gyára munkáival nyolc világkiállításon vett részt, ahol jelentős díjakat sikerült elnyernie. Nem becsülte alá a hazai kiállítások jelentőségét se, ezek közül a legfontosabb az 1885-ben Budapesten megrendezett Országos Általános Kiállítás volt, melyen minden korabeli iparág számos résztvevővel képviseltette magát. Ez irányú tapasztalatai arra sarkallták, hogy egy helyi kiállítás megszervezésével szülőfalujában, Orosházán is segítse az iparfejlődést, amire 1899-ben került sor, a szervezésnek köszönhetően az egész országból jöttek látogatók.

Thék Endre emellett fontosnak gondolta a középfokú szakképzés támogatását is. 1902-ben Orosházán bentlakásos iskolát alapított, ahol a tanulóknak a képzés mellett teljes ellátást biztosítottak. Munkássága során az ipari közélet egyik vezéralakja lett. Legjelentősebb pozícióját e téren 1897–1919 között az Országos Iparegyesület alelnökeként töltötte be, így véleménye számított az ipart érintő korabeli jogszabályok előkészítésénél.

Főbb megbízásai (elsősorban az adott épületek, helyiségek berendezését vállalta):

A kivitelezés során sok esetben együttműködött az épületek tervezőivel, többek között Meinig Artúrral, Ybl Miklóssal, Hauszmann Alajossal, Foerk Ernővel és Steindl Imrével, akik a kor neves építészei voltak.

Kitüntetései

Az iparfejlesztésben tett eredményeiért több kitüntetésben részesült mind hazai, mind nemzetközi téren.

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök