Szemián Sámuel (1827–1891)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. november 13., 17:44-kor történt szerkesztése után volt.

főjegyző

Tartalomjegyzék

Élete

Szemián Sámuel 1827. július 17-én született Békéscsabán. Édesapja, Szemián Benjámin Pál mezőberényi, majd csabai tanító, édesanyja, Major Johanna. Testvérei: Amália, Josephine, Pál és Johanna.

Elemi iskolába Csabára járt, gimnáziumi tanulmányait Szarvason végezte. Két-két évet tanult Eperjesen és Pozsonyban. Jogi végzettségét Debrecenben szerezte.

1851. október 13-án megnősült, Kuthy Lujzát vette feleségül. Fiuk, Kálmán, lányaik; Mária és Gizella. Előbbi Aradra, utóbbi Nagyváradra ment férjhez.

1891. augusztus 21-én hunyt el. Augusztus 23-án Békéscsabán helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

Szemián Sámuel 1847-től Békés vármegyénél dolgozott, 1848-ban lett a királyi tábla jegyzője. ’48-ban tagja lett a vármegye szabadcsapatának. Miután a tisztikar feloszlott, futárként tevékenykedett. A szabadságharc bukását követően a szülők Körös-parti lakásában telepedett le. Otthonában felolvasásokat tartottak.

1850-től Békéscsaba mezőváros jegyzője, később első jegyzője, majd főjegyzője lett. Szorgalmának és iskolázottságának köszönhetően döntő szava volt a tanácsban. Kiváló szónok volt, 1873. szeptember 15-én beszédet mondott az új városháza felszentelésekor. Jegyzőként együtt dolgozott a település tisztségviselőivel, munkatársa volt dr. Réthy Pál orvos és Sztraka Ernő városrendező is. Sztraka és Szemián közös munkájának eredménye a piacrend és az építési szabályrendelet megalkotása, valamint a település befásítása. Jegyzőként tárgyalásokat folytatott a Tiszavidéki és az Alföld–Fiumei vasút kiépítéséről. Hivatali ideje alatt épült a Fiume Szálló (1868), az Ibsen Palota (1874), a Színház és Vígadó (1877) és a Vasútszálloda (1883). Fontos szerepe volt abban, hogy a közbirtokossági testület vagyona a város tulajdonába került. Főjegyzősége idején választották Kossuth Lajost Békéscsaba díszpolgárává (1889). A békés-csabai magán galamb-lövésztársulat 1876. évi lövészetén Stark Adolf és Wilim János mellett bíraként szerepelt. 1878-ban Békéscsabán rendezték az iparostanonc és –segéd országos vándorgyűlést, a szervezőbizottság elnöke Szemián Sámuel volt. 1880-ban a békéscsabai „Veres kereszt” nőegylet tanácsadója lett. 1887-es megalakulásakor elnökének választotta a Békésmegyei Jegyzői Egylet. Az 1888-as árvíz elleni vészbizottság vezetője volt. Döntése értelmében a város pénzét a Békéscsabai Népbank kezelte, egészen a pénzintézet 1891-es csődjéig – Szemiánt emiatt többen támadták, vagyonát zárolták.

Tagja volt a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulatnak és a békéscsabai evangélikus egyház presbyteriumának. A szarvasi főiskola irányító és felügyelő tanácsának világi tagjai között szerepelt. Volt községjegyzői szigorlati tag, községjegyzői nyugdíjintézeti igazgatói választmánytag, a békési esperességi törvényszék világi közbírája, a Békésmegyei Gazdasági Egylet igazgatói választmányi tagja, Békéscsaba megyebizottsági tagja, az Arad–Békésmegyei Körösszabályozási Társulat választmányi tagja, a csabai népbank igazgatósági tagja. Elnöki tisztséget töltött be a Kígyós–Gyula–Csabai Vadvízlevezető Társulatnál, alelnöke volt az élővíz-csatorna társulatnak.

1891 júniusában egészségi állapota miatt jegyzősége alatt először szabadságra kényszerült. 40 évig látott el jegyzői feladatokat szülővárosában, 1891 júliusában vonult nyugdíjba. Főjegyzői feladatait Korosy László vette át.

Körös-parti lakását Urszinyi Dezső ügyvéd, birtokos vette meg. Az utcát, melyen a Szemián ház állt, Szemián-sorra nevezték át.

Emlékezete

Műve

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök