Rell Lajos (1874–1952)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. november 9., 18:49-kor történt szerkesztése után volt.

tanár, gimnáziumi igazgató, néprajzkutató

Dr. Rell Lajos

Tartalomjegyzék

Élete

Zomboron (Nógrád megye) született 1874. október 14-én, Rell Soma evangélikus tanító és Hackenberger Mária gyermekeként.

A gimnáziumot Losoncon és Szarvason végezte. 1893-ban beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészeti karára. Tagja volt az Eötvös-kollégiumnak, 1896-1897-ben elnöke lett a bölcselethallgatók segítő egyesületének. Budapesten avatták bölcsészdoktorrá 1898-ban, majd ugyanitt szerzett 1901-ben tanári oklevelet magyar és latin nyelvből, valamint irodalomból.

1901-ben megházasodott, Koren Jolánt, Koren lelkész lányát vette feleségül, akinek 1939-es haláláig boldog házasságban élt. Gyermekeik: Jolán, Lajos, Rózsi és Vilma.

A nejét elvesztő evangélikus lelkész, Koren Pál nála lakott Kistabán utcában.

Nyugdíjasként, az 1944-es békéscsabai bombázás hatására elköltözött Békéscsabáról. Szekszárdon telepedett le.

Szekszárdon hunyt el 78 éves korában, 1952. április 3-án. Békéscsabán temették el.

Munkássága

1897-ben nevelőnek ment Bethlen Ödön gróf családjához Kolozsvárra, közben gyakorló tanárként is tevékenykedett a kolozsvári Református Kollégiumban.

1898. június 17-től a békéscsabai Rudolf Reálgimnázium magyar irodalom és latin tanára lett. 1916. július 19-től az intézmény igazgatója 19 éven keresztül. Tanári pályája kezdetén létrehozta az iskola könyvtárát, majd megalapította a tanulók öntevékenységének fejlesztésére az Önképző kört, melynek nyugdíjazásáig elnöke is maradt. Szaktantárgyain kívül több éven át tanított számtant, fizikát, filozófiát, és szükség esetén bármely tárgyban helyettesítést is vállalt. Igazgatói működése idején neves tanárokat alkalmazott, megszervezte a magas színvonalú oktatás feltételeit, remek tanári közösséget alakított ki, a gimnázium fényes időszaka fűződik nevéhez. Bevezette a fizikai, kémiai és biológiai gyakorlatokat; biztosította a szükséges felszereléseket. A gyakorlati pedagógián kívül elmélyülten foglalkozott az új irányzatok elméletével is. Szaktudása mellett szónoki képességeit emelték ki. Igazgatói tevékenységét tanügyi főtanácsosi kitüntetéssel ismerték el.

Az Ifjúsági Luther Szövetségnek vezetője, az Öregdiákok Szövetségének társelnöke volt. A békéscsabai, gyulai, békési, szarvasi és hódmezővásárhelyi középiskolai pedagógusokat magába foglaló, Országos Középiskolai Tanáregyesület Békésvármegye-hódmezővásárhelyi Körének első elnöke lett.

1924-ben, tanári pályájának 25. évében Szotyori István nyugalmazott igazgató Rell-alapítványt hozott létre.

Iskolai teendői mellett számos iskolán kívüli, társadalmi funkciót is ellátott a városban: volt a békéscsabai munkás gimnázium igazgatója 1908-1910 között; a helybeli Függetlenségi Kör alelnöke 1910-13-ig; az Aurora Zenei, Irodalmi és Képzőművészeti Kör alelnöke 1912-1916 között; a Gyermektanulmányi Társaság tagja 1907-1916 között. Társelnöki tisztet töltött be a Békéscsabai Ev. Nőegyletben. Tagja volt Békéscsaba város képviselő-testületének, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, a Revíziós Ligának, valamint választókerületi elnöke a Nemzeti Egység Pártjának. Ügyvezetői teendőket látott el a csabai Tulipán-egyletben.

Részt vállalt a Békéscsabai Múzeum- Egyesület megalapításában, melynek 1905-ben főtitkára,1908 és 1932 között a Múzeum-Egyesület utolsó, a múzeum első igazgatója volt. Néprajzi irányultsága miatt maga is foglalkozott műtárgyak gyűjtésével. Az önálló múzeumépület kialakításáig, többek között az evangélikus gimnáziumban őrizték a gyűjteményt. 1912-re elkészült a múzeum mai épülete - a „Közművelődés Háza” megnyitására 1914 márciusában került sor - a tervezésben, kivitelezésben és az első tárlatok megszervezésében fontos feladatokat végzett. Az első világháború után új gyűjtemény létrehozásával csupán Rell Lajos foglalkozott. Munkácsy özvegyének, Cécile Papier végrendeletét teljesítve, Munkácsy-ereklyéket (festmények, személyes tárgyak) hozott a múzeumba. Régészeti tevékenységet is végzett: 1931-ben szarmata sírokra lelt a Berényi úton. 1932-ben Korniss Géza vette át a múzeum igazgatását.

38 évi eredményes, kitartó munka után kérésére nyugdíjazták.

Szekszárdon a helyi gimnáziumban tanított. Több önálló mű, tanulmány, cikk szerzője volt. Cikkei a Szarvas (1893), valamint a Szarvas és Vidéke (1893) című lapokban, a Rudolf Reálgimnázium értesítőjében (1899, 1901, 1903), a Békésmegyei Közlönyben (1899, 1901, 1902, 1903, 1905), a Békéscsabai Múzeum-Egyesület évkönyvében (1901) jelentek meg. Több költeményt, szépirodalmi és társadalmi vonatkozású cikket írt még, melyek a lapokban többnyire álnév alatt jelentek meg.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Művei

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozás

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök