Petényi (Donner) László (1887–1971)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Jzoltan (vitalap | szerkesztései) 2018. november 9., 11:23-kor történt szerkesztése után volt.

orvos

Dr. Donner László városi ügyvezető orvos, tb. vármegyei főorvos

Tartalomjegyzék

Élete

Donner Lajos iskolaigazgató és Haan Ida gyerekeként látott napvilágot 1887. szeptember 29-én, Békéscsabán. A városban tanult egészen a középiskola befejezéséig, majd Kolozsvárra ment egyetemre, ahol 1910. december 12-én orvosdoktorrá avatták.

Berthóty Magdát, Békéscsaba első polgármesterének lányát vette feleségül. Gyermekeik Donner István és Donner Sára.

1971. szeptember 14-én hunyt el Békéscsabán. „Kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkezett. Szerény, egyszerű, barátságos segítőkészségével orvos kollégáinak, az embereknek modorával, jó tanácsaival, tiszteletét, megbecsülését elnyerte. Ő minden orvosnak a kedves „Laci bácsija” volt, akihez bármikor bizalommal lehetett fordulni segítségért, tanácsért.”

Munkássága

Miután megszerezte a diplomáját Bécsbe ment, onnan pedig Temesvárra, ahol aktív katonaorvosként dolgozott a helyőrségi kórház sebészeti osztályán, egészen 1913. október 1-jéig, addig amíg ki nem nevezték ezredorvosnak. 1914 júliusáig, az első világháború kitöréséig a temesvári 7. cs. és kir. tarackezrednél ezredorvosfőnökként működött. A háború kitörésekor 7. cs. és kir. Vilmos huszárezred orvosfőnökeként vonult hadba, majd 1917. december 1-jétől 1918. november 12-ig az 1035. sz. tábori kórház parancsnoka és a belgyógyászati, aztán a sebészeti osztály vezetőjeként munkálkodott Maroshévízen. Itt nemcsak a katonákat kezelték, hanem a lakosoknak is bérmentes kezelést nyújtottak. A sebesült katonákat, akik az 1916-18-as harcokban sérültek meg mind idehozták, az elhunytakat viszont a patak túloldalára, a település egyik legszebb magaslatára, a zsákhegyi temetőbe vitték elhantolni.

Petényi a háború végével visszatért Békéscsabára, ahol a Tanácsköztársaság idején a helyi tartalékkórház sebészeti osztályának lett a főnöke, utána kerületi orvosként praktizált az oláhok bevonulásáig. 1926-ban a városban ügyvezető orvosává választották, majd 1929-ben Békés vármegye főispánja kinevezte tb. vármegyei főorvossá. 1936-ban állami tisztiorvosi megbízást kapott, rá lett bízva a város egészségügyének az irányítása. Nyugdíjba meneteléig látta el ezt a tevékenységet, 1962. májusáig.

Békéscsaba egészségügyi hálózatának az irányítása 43 éven keresztül volt Petényi (Donner) László kezében. Ezen évek alatt sikerült kialakítania a feltételeit a magasabb színvonalú egészségügyi ellátásnak. Munkája kezdetén még sokszor nem volt elegendő pénzügyi háttér a szegény betegek ellátásának finanszírozására. Munkaköre az egészségügy minden ágazatára kiterjedt, ezért igen sokoldalú volt. Irányítása alatt alakult meg a Stefánia Csecsemővédő Egyesület helyi szervezete, a Tüdőgondozó Intézet és a Bőr-Nemibeteggondozó Intézet. Mindemellett részt vett a kórház korszerűsítésében, az új szakrendelő-intézet megalakításában. Az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, a város képviselőtestületének, és számos kulturális és társadalmi egyesületnek is tagja volt. Folyamatosan harcolt a gyógyítás korszerű feltételeinek a megteremtéséért a kórházi bizottságban és a képviselő-testületben, idős kora ellenére a felszabadulást követő időkben is meglátta a szocialista egészségügy kialakításának az előnyeit, szükségességét.

Szeretett városa sorsát igazán a szívén viselte, mindennapos teendői mellett nagy gonddal kutatta fel Békéscsaba történetének dokumentumait, hogy azok az utókor számára fennmaradjanak.

Díjai

Emlékezete

1992-ben Békéscsabán utcát neveztek el róla, így emlékezve munkásságára.

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök