Mokos József (1892–1972)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Vandi (vitalap | szerkesztései) 2015. november 4., 20:23-kor történt szerkesztése után volt.

festőművész, tanár

Tartalomjegyzék

Életrajza

Mokos József 1892. november 22-én Békéscsabán született. Édesapja asztalos volt, kinek halála után Mokos József apai nagyapjához került Nagyváradra. Itt szerzett 1911-ben tanítói oklevelet. Ebben az évben Magyarpatakon tanított, majd 1912-ben Csorváson kapott állást. 1913-ban Pesten beiratkozott a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképző szakára. 1914-ben önként jelentkezett katonának, de szemsérülése miatt leszerelték (bal szemére ezek után csökkentlátó maradt). 1918-tól 1920-ig folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol "Új rendszerű polgári iskolai rajztanári oklevelet" kapott. Tanárai voltak: Szinyei Merse Pál, Csók István, Edvi Illés Aladár, Erdőssy Béla, Tardos-Krenner Viktor, Lyka Károly.

1920-tól Békéscsabán élt, s mivel elválaszthatatlannak találta a művészi és a pedagógusi hivatást, mintegy negyedszázadon át tanított különböző iskolákban (polgári fiúiskola, ill. mezőgazdasági iskola). Ezzel egyidejűleg a Közművelődés Házában (mai múzeum) működő Aurora Kör egyik vezető egyéniségeként fontos szerepet töltött be a város kulturális életében. Az 1920-as évek végén félállásban a múzeum képzőművészeti anyagának kezelője lett mint műtáros. A következő évtől a Magyar Képzőművészek Vidéki Szövetségének tagjai közé választották. 1922-től 1927-ig a Képzőművészeti Főiskola által szervezett Miskolci Nyári Művésztelepen dolgozott Benkhard Ágost tanár vezetése alatt. 1928-ban olaszországi, alsóausztriai tanulmányúton járt Wágner József festő társaságában. Ugyanebben az évben került sor Békéscsabán Wágner, Mokos és Deutsch Tibor műveiből rendezett kiállításra. 1930-ban magántanulmányúton volt Nagybányán Mikola Andrással, Bernáth Auréllal és Szobotka Imrével. 1950-1972 között a Balassi Művelődési Ház Képzőművészeti Körének egyik tanára, 1955-től vezetője volt. Életének utolsó éveiben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat művészeti szakosztályának elnökeként és az országos választmány tagjaként tevékenykedett. Tanárként oktató munkáját mindig előbbre helyezte egyéni művészi céljainál. Pedagógusi és művészi munkája mellett hosszú éveken át volt a békéscsabai múzeum műtárosa, majd helyettes igazgatója, számos kiállítás rendezője, a Munkácsy Emlékszoba életrehívója. A múzeumi gyűjtemény gyarapításában, az itt élt, vagy innen elszármazott művészek (Perlrott-Csaba Vilmos, Vidovszky Béla, Csabai-Wágner József...) műveinek megszerzésében jelentős szerepet játszott. Pedagógusi munkásságának elismeréseként 1961-ben aranydiplomát, 1967-ben Munka Érdemrend kitüntetést kapott. 1972. július 3-án Békéscsabán hunyt el.

Festői témavilága az 1920-as években érlelődött meg. Ez a témavilág szűk körű, intim: portrékban, a kedélyesen hullámzó tájakban s a közvetlen tárgyi környezet ábrázolásában nyilvánult meg. Mesterei a nagybányaiak voltak. Képei mély emberi kapcsolatokról vallanak; harmóniagazdagságot, bensőségességet árasztanak.

A Munkácsy Mihály Múzeumban több ízben rendeztek emlékkiállítást: 1973-ban, továbbá 1992-ben Mokos József és tanítványai címmel, születésének 100. valamint halálának 20. és 60. évfordulója alkalmából. 1994-ben a Városházán Mokos Termet, majd annak falán emléktáblát avattak tiszteletére.

Forrás

Katalógus

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök