Mohácsy Mátyás (1881–1970)

A BékésWiki wikiből

A lap korábbi változatát látod, amilyen Lodiszilvi (vitalap | szerkesztései) 2015. február 10., 19:08-kor történt szerkesztése után volt.

gyümölcskertész, egyetemi tanár

Békéscsabán született 1881. március 12-én. Édesapja, Machács János, tímármester, aki tönkremenetele után községi végrehajtó esküdt volt, miközben a község gazdáinak fáit oltotta, rózsáit szemezte. E munkáknál fia, Mátyás is segédkezett, s közben megismerte a kertészkedés alapjait.

Elemi iskoláit és a gimnázium négy osztályát Békéscsabán végezte, majd 1897-ben Arad város ösztöndíjával Budapesten a Kertészeti Tanintézet hallgatója lett. 1900-ban szerzett diplomát.

1901-től 1911-ig kisebb megszakításokkal külföldön (Anglia, Németország, Franciaország, Svájc, USA) vándorkertészként gyarapította ismereteit. Megtanult 3 világnyelvet (angol, francia, német), és széles körű ismeretanyagot sajátított el. 1912 januárjától a Kertészeti Tanintézetben gyakorlatvezető tanár, 1914-ben a nagybocsoki kertmunkásiskola igazgatója volt. 1914 augusztusában katonai szolgálatra vonult be. Szibériában a krasznojarszki fogolytáborban hat évet töltött el, ahol megtanult oroszul, és gyümölcstermesztési gyakorlatot tartott. Innen 1920 áprilisában megszökött, és július l-jétől ismét a Kertészeti Tanintézetben dolgozott előadóként. 1928-ban tanárrá, 1930-ban igazgatóvá nevezték ki.

1935-ben elindította az első hazai kertészeti tudományos kiadványt A Kertészeti Tanintézet Közleményei címmel. Megszervezte a Magyar Faiskolai Szövetséget, elősegítette a Gyümölcstermesztők Országos Egyesületének létrejöttét. Munkatársaival kidolgozta az ország gyümölcstermesztő körzeteit, és létrehozták az Országos Pomológiai Bizottságot, melynek elnöke Mohácsy Mátyás lett. Ezenkívül számos kertészeti érdekképviseleti szerv vezetőjévé választották. 1945 után az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar első dékánja, majd 1948-tól rektora volt. Kezdeményezésére 1949-ben megalakították a Kertészeti Kutató Intézetet. 1949. december 31-én, 68 éves korában vonult nyugdíjba.

Az ezt követő éveit is az alkotó munka tette teljessé. 1959-1970 között 37 könyve jelent meg, melyeknek egy részét társszerzőkkel írta. Tudományos szakcikkeinek száma meghaladta a százat. 1952-ben kandidátussá, 1957-ben a mezőgazdasági tudományok doktorává avatták. 1961-ben gyémánt-, 1965-ben vasoklevelet kapott. Életművének elismeréseként 1949-ben Kossuth-díjjal, 1954-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetéssel jutalmazták.

1981-ben, születésének 100. évfordulója alkalmával Békéscsabán leleplezték Varga Géza szobrászművész által készített mellszobrát. Az évforduló kapcsán a Magyar Posta levelezőlapot bocsátott ki. Munkásságáról emlékkiállítást rendeztek a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. 1992-ben utcát neveztek el róla a városban.

Budapesten halt meg 1970. április 6-án.

Művei

(Egyéni ill. társszerzőként.)

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök