Mohácsy Mátyás (1881–1970)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
a (Képméret növelése)
12. sor: 12. sor:
[[1913|1913-ban]] házasodott meg, '''Gubicza Margitot vette feleségül. Három gyermekük született: Mátyás, Margit és Mária.'''
[[1913|1913-ban]] házasodott meg, '''Gubicza Margitot vette feleségül. Három gyermekük született: Mátyás, Margit és Mária.'''
-
[[Fájl: Mohacsy Matyas 3.JPG|bélyegkép|Sírja a Farkasréti temetőben.]]'''Budapesten halt meg [[1970]]. [[április 6.|április 6-án]]''', a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.  
+
[[Fájl: Mohacsy Matyas 3.JPG|bélyegkép|300px|Sírja a Farkasréti temetőben]]'''Budapesten halt meg [[1970]]. [[április 6.|április 6-án]]''', a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.  
== Munkássága ==
== Munkássága ==

A lap 2020. május 19., 13:22-kori változata

gyümölcskertész, egyetemi tanár

Tartalomjegyzék

Élete

Mohácsy Mátyás

Békéscsabán született 1881. március 12-én Machács János és Bedák Dorottya gyermekeként. 6 testvére született. Édesapja a község gazdáinak fáit oltotta, rózsáit szemezte. E munkáknál fiaira is számított, így Mátyás is segédkezett, aki közben megismerte a kertészkedés alapjait.

Elemi iskoláit és a gimnázium négy osztályát Békéscsabán végezte. Gyenge tanulmányi eredményei miatt szülei inasnak szánták. 1897-ben Arad város ösztöndíjával Budapesten a Kertészeti Tanintézet hallgatója lett. 1900-ban szerzett diplomát, évfolyamában a második legjobb eredménnyel fejezte be tanulmányait.

1901-től 1911-ig kisebb megszakításokkal külföldön – Stuttgart (1901), Basel (1902), London (1904), Párizs (1904), Berlin (1906) – vándorkertészként gyarapította ismereteit, amit csak a temesvári katonai szolgálat szakított meg. Párizsban ő gondozta a botanikus kert pálmaházát, a Sorbonne-on stúdiumokat hallgatott. 1908 és 1911 között az Amerikai Egyesült Államokban járt tanulmányúton. Megtanult 3 világnyelvet (angol, francia, német) és a kertészeti kultúra széles körű ismeretanyagát sajátította el.

1913-ban házasodott meg, Gubicza Margitot vette feleségül. Három gyermekük született: Mátyás, Margit és Mária.

Sírja a Farkasréti temetőben
Budapesten halt meg 1970. április 6-án, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

Munkássága

1912 januárjától a Kertészeti Tanintézetben gyakorlatvezető tanár, majd 1914-ben a nagybocsoki Kertmunkás Iskola igazgatója volt. 1914 augusztusában katonai szolgálatra vonult be. Szibériában a krasznojarszki fogolytáborban hat évet töltött el, ahol megtanult oroszul, gyümölcstermesztési gyakorlatot tartott, valamint megírta két könyvének kéziratát. 1920 áprilisában megszökött, és július 1-től ismét a Kertészeti Tanintézetben dolgozott előadóként. Kisebb településeken tanfolyamokat tartott. 1922-ben jelent meg első műve „Gyakorlati gyümölcstermesztés” címmel. Ezt követően több munkája is megjelent egyéni és társszerzőként egyaránt.

1928. augusztus 2-án a Kertészeti Tanintézet tanárává, 1930. március 15-én igazgatójává nevezték ki. Az intézmény 1943-tól már főiskolaként működött, első dékánja Mohácsy lett. 1945 után az egykori főiskola alapjain újjászerveződő Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaságtudományi Kar első dékánja, majd 1948-tól rektora volt.

Emellett 1923 és 1943 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kertészettani előadójaként is tevékenykedett.

1935-ben elindította az első hazai kertészeti tudományos kiadványt A Kertészeti Tanintézet Közleményei címmel. Megszervezte a Magyar Faiskolai Szövetséget, elősegítette a Gyümölcstermesztők Országos Egyesületének létrejöttét. Munkatársaival kidolgozta az ország gyümölcstermesztő körzeteit, és létrehozták az Országos Pomológiai Bizottságot, melynek elnöke Mohácsy Mátyás lett. Ezenkívül számos kertészeti érdekképviseleti szerv vezetőjévé választották. Kezdeményezésére 1949-ben megalakították a Kertészeti Kutató Intézetet. A mezőgazdasági tudományok területén kifejtett munkáját 1949. március 15-én Kossuth-díjjal jutalmazták.

1949. december 31-én, 68 éves korában vonult nyugdíjba. Az ezt követő éveit is az alkotó munka tette teljessé. 1961-ben a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola doktorává avatták. 1963-ban a Kertészeti és Szőlészeti Tudományok Tiszteletbeli Doktorává nyilvánították. 19591970 között 37 könyve jelent meg, melyeknek egy részét társszerzőkkel írta. Tudományos szakcikkeinek száma meghaladta a százat.

Díjak, kitüntetések

Emlékezete

Művei

(Egyéni ill. társszerzőként.)

Források

Kapcsolódó irodalom

Külső hivatkozások

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök