Mátrai Sándor (1932–2002)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(Új oldal, tartalma: „atléta, magyar válogatott labdarúgó == Élete == Mátrai Sándor '''1932. november 20-án Magna Sándor néven született [[Nagyszénás|Nagyszé…”)
a (+ Kapcsolódó irodalom)
66. sor: 66. sor:
== Kapcsolódó irodalom ==
== Kapcsolódó irodalom ==
* Betkó Tamás: Relikviák őrzik az emlékét. In: [https://issuu.com/oroscafe/docs/oroshazielet_20180914/1 Orosházi Élet, 23. évf. 36. szám (2018. szeptember 14.) 7. p.]
* Betkó Tamás: Relikviák őrzik az emlékét. In: [https://issuu.com/oroscafe/docs/oroshazielet_20180914/1 Orosházi Élet, 23. évf. 36. szám (2018. szeptember 14.) 7. p.]
 +
* Elhunyt Mátrai Sándor. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/KeruletiLapok_09ker_Ferencvaros_2002/?pg=231&layout=s Ferencváros, 12. évf. 7. szám (2002. július) 32. p.]
 +
* Gyenes András: Utolsó beszélgetés. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_2002_06/?pg=24&layout=s Új Dunántúli Napló, 13. évf. 148. szám (2002. június 2.) 9. p.]
* Hegyi Tamás: Minden idők legjobb 50 magyar futballistája : a kezdetektől napjainkig. 2., átdolg. kiad. - Budapest : Aréna 2000, 2011 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Hegyi Tamás: Minden idők legjobb 50 magyar futballistája : a kezdetektől napjainkig. 2., átdolg. kiad. - Budapest : Aréna 2000, 2011 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Hoppe László – Hoppe Pál: A labdarúgó-világbajnokságok csillagai. Budapest : Sport, 1966 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Hoppe László – Hoppe Pál: A labdarúgó-világbajnokságok csillagai. Budapest : Sport, 1966 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
71. sor: 73. sor:
* Major János – Nagy Béla – Várszegi János: Zöld-fehérben : az FTC 75 éve, 1899–1974. Budapest : Sport, 1974 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Major János – Nagy Béla – Várszegi János: Zöld-fehérben : az FTC 75 éve, 1899–1974. Budapest : Sport, 1974 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Mátrai egykoron kupát emelt - emlékére stadiont neveztek el. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZoldSasok/?pg=531&layout=s Zöld Sasok, (2005) 14. p.]
* Mátrai egykoron kupát emelt - emlékére stadiont neveztek el. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZoldSasok/?pg=531&layout=s Zöld Sasok, (2005) 14. p.]
 +
* Mátrai Sándor nevét vette fel az orosházi sporttelep. In: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/BekesMegyeiNepujsag_2002_10/?pg=159&layout=s Békés Megyei Hírlap, 57. évf. 238. szám (2002. október 11.) 16. p.]
* Mátrai Sándor: Futball az étteremben. In: [https://adt.arcanum.com/hu/view/Sportkonyvek_0746/?pg=146&layout=s Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben : hires sportolók a múltról a jelenben : 50 interjú. Budapest : Sportprop. Váll., 1987. 145–149. p.]
* Mátrai Sándor: Futball az étteremben. In: [https://adt.arcanum.com/hu/view/Sportkonyvek_0746/?pg=146&layout=s Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben : hires sportolók a múltról a jelenben : 50 interjú. Budapest : Sportprop. Váll., 1987. 145–149. p.]
* Nagy Béla: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/Fradifutballmuz_25/?pg=0&layout=s Kik játszottak a Fradiban? : 666-an zöld-fehérben, 1901–1997. Budapest : FTC, 1997] (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
* Nagy Béla: [https://library.hungaricana.hu/hu/view/Fradifutballmuz_25/?pg=0&layout=s Kik játszottak a Fradiban? : 666-an zöld-fehérben, 1901–1997. Budapest : FTC, 1997] (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

A lap 2022. november 29., 09:20-kori változata

atléta, magyar válogatott labdarúgó

Tartalomjegyzék

Élete

Mátrai Sándor 1932. november 20-án Magna Sándor néven született Nagyszénáson. Édesapja Magna Sándor, édesanyja Pukászki Ilona.

Az elemi iskolát Nagyszénáson végezte. Tanulmányait az orosházi gimnáziumban folytatta, Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett. Budapesten előbb a Műegyetem, majd a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. Később üzletvezetői képesítést szerzett.

Micskó Ágnest vette feleségül.

Mátrai Sándor 2002. május 29-én hunyt el Budapesten. Június 7-én az Óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

Nagyszénáson kezdett el futballozni. 1949-ben az NB II-es Orosházi MTK labdarúgócsapatához igazolt, csapattársa lett a tornatanára, Glózik Pál. 1949-ben a Táncsics Mihály Gimnáziummal országos középiskolai labdarúgó-bajnokságot nyert.

A labdarúgás mellett atletizált, rövidtávfutóként, valamint magas- és távolugró versenyszámokban szerepelt. Atlétaként nyert országos középiskolai csapatbajnokságot, első helyen végzett egyéniben a 100 és a 200 méteres távon, valamint távolugrásban. A vezetéknevét Marosvölgyire magyarosította.

Az 1951-es román–magyar ifjúsági atlétikai versenyen megnyerte a 200 méteres síkfutást, távolugrásban ezüstérmet szerzett. Ennek köszönhetően tagja lett az 1952-es olimpiára készülő atlétikai csapatnak. Budapestre költözött, 1952-ben a Budapesti Kinizsi atlétája lett. Mátrai végül kimaradt a helsinki olimpiára utazó csapatból, a pályafutását 1953 februárjában a Budapesti Kinizsi labdarúgó-szakosztályánál (1957-től: Ferencvárosi Torna Club) folytatta. Gulyás Géza kapus javaslatára a Mátrai vezetéknevet használta.

Első mérkőzésén góllal mutatkozott be a Vasas Ganz-Vagon elleni kupamérkőzésen. 1953. március 15-én, az első NB I-es mérkőzésén négy gólt lőtt a Szombathelyi Lokomotiv csapatának. Pályafutása elején csatárként, 1954-től középhátvédként kapott szerepet. Példaértékű becsúszó szerelések jellemezték a játékát, melyeket atléta múltjának köszönhetett. A Ferencvárossal 1958-ban a Magyar Népköztársasági Kupa-győztes, 196263-ban, 1964-ben és 1967-ben a magyar bajnok csapat tagja volt. 1965-ben a Vásárvárosok kupája-győztes (VVK) csapat kapitánya volt (a Ferencváros a Juventust győzte le a döntőben). 1965-ben megválasztották az év labdarúgójának.

1956. február 29-én a Libanon ellen 4:1-re megnyert mérkőzésen lépett pályára első alkalommal a magyar válogatottban. Három világbajnokságon, 12 világbajnoki mérkőzésen szerepelt: 1958-ban Svédországban, 1962-ben Chilében és 1966-ban Angliában. Utóbbi két világeseményen a negyeddöntőig jutott a válogatott. Tagja volt az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmes magyar válogatottnak. Ugyanebben az évben meghívták az Európa-válogatott keretébe, pályára nem lépett. 1967-ig nyolcvanegy alkalommal játszott a nemzeti csapatban.

A Ferencvárosban összesen 554 mérkőzésen (ebből 356 magyar bajnokin) lépett pályára. 1967 végén távozott a Ferencvárostól, az élvonalbeli Egyetértéshez igazolt, 1969-ben fejezte be a pályafutását. 1969 augusztusában Budapesten és Bécsben is búcsúmérkőzést rendeztek a tiszteletére. Grosics Gyula legendás labdarúgó szerint „róla lehetne megmintázni az ideális sportember szobrát.”

Pályafutása után tagja lett a Ferencvárosi Torna Club elnökségének és a labdarúgó-szakosztály vezetőségének. A civil életben a vendéglátóiparban helyezkedett el, üzletvezetőként dolgozott.

Díjak, elismerések

Kiemelkedő eredményei

Emlékezete

Források

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök