Linder László (1893–1980)

A BékésWiki wikiből

(Változatok közti eltérés)
(kategóriák szerkesztése)
(kapcsolódó irodalom javítása)
31. sor: 31. sor:
* Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 51-52. sz. p. 2.
* Akikről utcát nevezhetnek el... Linder László. In: Csabai Hírmondó. 5. évf. (1990.) 51-52. sz. p. 2.
* Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békéscsaba: Dedinszky Gy., 1985. p. 69-70. (Kézirat.)
* Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai 1718-1985-ig. Békéscsaba: Dedinszky Gy., 1985. p. 69-70. (Kézirat.)
-
* Krupa, Ondrej: Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder. In: Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. p. 33-37.
 
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 434.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 434.
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 463. (Kép)
* Korniss Géza: Békéscsaba. Történelmi és kulturális monográfia. Békéscsaba: Körösvidék ny., 1930. p. 463. (Kép)
 +
* Krupa, Ondrej: Pred sto rokmi sa narodil Ladislav Linder. In: Cabiansky Kalendár na rok 1994. Bcs. 1993. M. Samospráva Békésskej Caby; Nadácia " Prenárodné a etnické mensiny v Madarsku"; Cabianska Org. Slovákov. p. 33-37.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 47-48.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeum története. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 47-48.
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeumtörténete. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 50. (Kép)
* Vass István, G.: A békéscsabai múzeumtörténete. 1899-1979. Békéscsaba: Városi Tanács V.B., 1979. p. 50. (Kép)

A lap 2015. február 25., 17:51-kori változata

evangélikus lelkész, néprajzkutató.

Békéscsabán született 1893. szeptember 17-én. Ősei német bányamunkások voltak. Az 1600-as években a vallásüldözések elől a Felvidékre vándoroltak, ahol a család egyik ága fokozatosan beleolvadt a szlovákságba, a másik pedig elmagyarosodott. A nagyapa a Túróc megyei Nagyszebenben volt lelkész, az édesapa - Linder Károly - több évtizeden át szolgált Békéscsabán, Jaminában evangélikus lelkészként.

Linder László az elemi és a középiskolát Békéscsabán végezte. 1912 szeptemberében a pozsonyi Evangélikus Theológiai Akadémiára iratkozott be, ahol 3 évet töltött el. Innen Eperjesre került.

1916. szeptember 11-én nyert teológiai képesítést. Ez év szeptember 30-án Budapesten lelkésszé szentelték.

A felszentelés napjától 1917 júliusáig segédlelkész volt Óturán. Ezt a helyet a szlovák nyelv elsajátítása céljából választotta.

1917. augusztus l-jén a békéscsabai evangélikus egyház meghívta édesapja mellé segédlelkésznek, aki 1920. november 7-én idős korára hivatkozva lemondott hivataláról. Ekkor a csabai gyülekezet egyhangúlag megválasztotta Linder Lászlót az erzsébethelyi lelkészi állásra. A feladatokat fokozatosan vette át, majd 1925-től -édesapja halálától -teljesen ráhárult a mintegy 9.000 lélekből álló gyülekezet lelki gondozása egészen 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig.

Képzett orgonista és kiváló himnológus is volt. Szorgalmasan kutatott az egyes egyházi énekek eredeti dallama után. Szívesen foglalkozott az ifjúsággal. Az egyházi iskolában előadótermet alakított ki, ahol rendszeresen vezetett énekkart; műkedvelő előadásokat rendezett - maga is írt előadásra alkalmas rövid színdarabokat. Lelkészi munkája fontos területének tekintette a hívek rendszeres látogatását és a házi istentiszteletek tartását.

Az 1920-as évek végén kezdett el érdeklődni a néprajzi tárgyak iránt, melyekkel családlátogatásai alkalmával gyakran találkozott. Értékes néprajzi gyűjteményt hozott létre. 1931-ben és 1933-ban nagy sikerű néprajzi kiállítást rendezett a békéscsabai múzeumban főleg szlovák népviselet és tótkomlósi, mezőberényi, csabai szobabelsők bemutatásával. Dobozi gyűjtéséből jelentősek a szép tányérok és egyéb kerámiák. 1934 októberében beválasztották a Múzeumi Bizottságba, és megbízták a néprajzi gyűjtemény kezelésével. Ezt a munkát 1949-ig végezte. Elsődleges feladatának a tárgyak felkutatását, az azokhoz kapcsolódó adatok lejegyzését és a kiállítások rendezését tekintette. Az egyes darabokról készített - jobbára kéziratban maradt - feljegyzései alapján a modern néprajzi gyűjtés meghonosítójának tekinthetjük. A tárgyakat az esztétikai szempontokat figyelembe véve válogatta, így a Békés megyei népművészet -elsősorban festett és faragott bútorok - páratlanul szép darabjait gyűjtötte össze.

Szerkesztője volt a Békéscsabán megjelenő egyházi újságoknak: a Békéscsabai Evangélikusok Lapjának és az Evanjelicky Hlásniknak, melyben cikkei is megjelentek. A Cabiansky Kalendárban és a helyi újságokban is megtalálható egy-egy írása. Átdolgozta az egykor Haan Lajos szerkesztette békéscsabai magyar evangélikus énekeskönyv egyik kiadását.

1960-tól, nyugdíjazása után Budapest-Árpádfürdőn élt feleségével, majd annak halála után feladva otthonát a Hűvösvölgyi Evangélikus Szeretet Otthonba költözött. Pécsett hunyt el 1980. május 13-án, itt is temették el felesége mellé.

1994. szeptember 28-án Békéscsabán, az erzsébethelyi evangélikus templomban emléktáblát avattak születésének 100. évfordulója alkalmából.

Művei

Kapcsolódó irodalom

Személyes eszközök
Változók
Műveletek
Navigáció
Eszközök