Haan Antal (1827–1888)

A BékésWiki wikiből

festőművész

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Munkássága 3 Fontosabb művei 4 Emlékezete 5 Források 6 Kapcsolódó irodalom 7 Külső hivatkozások

Élete

Békéscsabán született 1827. január 5-én. Édesapja Haan János, evangélikus lelkész, édesanyja Petényi Judit Mária. Hetedik gyermek volt, testvérei: Vilmos János ügyvéd; Vilhelmina Johanna (Molnár Józsefné); Anna Constantina; Lajos, lelkész és történetíró; Károly Albert, városi írnok és levéltáros; Constantina Elisabetha.

Az általános iskolai tanulmányait Békéscsabán végezte. Szívesen faragott figurákat a padlóra vagy az iskolapadba. Gimnáziumba Szarvasra járt, verseket írt és igen szépen rajzolt. Itt szerezte művészeti alapismereteit, s ebben az időben döntött – szülei támogatásával – a művészi pálya mellett. A felsőbb osztályt Eperjesen folytatta. Rajzain diáktársai, tanárai és az eperjesi szépasszonyok szerepeltek. Ezután Pestre került, majd 1845 októberétől Bécsben tanult a képzőművészeti akadémián, Leopold Kuppelwieser és Ferdinand Georg Waldmüller voltak az oktatói. Utóbbi a pozsonyi országgyűléshez intézett levelében határozottan kiállt diákjai – Haan Antal, Zichy Mihály és Orlai Petrics Sámuel – mellett, szorgalmazva mielőbbi támogatásukat.

A bizonyítvány megszerzését az 1848–49-es események akadályozták: a szabadságharcban mint tiszt, aktívan részt vett, a világosi fegyverletételt követően azonban lefokozták közlegénnyé. Az osztrák besorozást elkerülve az 1840-es évek végétől az 1850-es évek elejéig főleg Olaszországban munkálkodott, műalkotások másolásából élt. 1851. március 7-én állították ki bizonyítványát, amit Bécsben vett át.

Ezt követően visszatért Csabára, ahol portrékat készített. Szívesen kirándult a környező városokba (Arad, Nagyvárad). Édesapja 1855-ben bekövetkező halála után, a Bach-korszak elkeserítő légkörét érzékelve ismét kiköltözött Itáliába, várta a megfelelő alkalmat, hogy hazatérhessen. Rómában műtermet alakított ki, megtanult olaszul, franciául és angolul. A Vatikánban megismerte Ipolyi Arnoldot. Új reményekkel visszatért Magyarországra: előbb Pestre, majd Ipolyi invitálására Egerbe, később Szent-Keresztre ment. Édesanyja 1863-as halálát követően az örökségből Békéscsabán villát építtetett és gyönyörű kertet alakított ki. A magával hozott etruszk vázákat, római és egyiptomi értéktárgyakat Mogyoróssy János kezdeményezésére megvásárolt a szerveződő megyei múzeum. 1862-től egészen a hetvenes évek elejéig Békéscsabán élt és alkotott, majd visszatért Olaszországba. Capri szigetén az ókori erőd helyén emeletes villát (Il Fortino) alakíttatott ki. Kedvelt kirándulóhelye volt a Nápolyi-öböl. Festményeket másolt a Magyar Nemzeti Múzeumnak, ami miatt többször hazatért. Sikertelenül pályázta meg az Eszterházy-képtár igazgatói pozícióját. Olaszországban többször meglátogatta őt Tisza Lajos, Göndöcs Benedek, Bulyovszky Lilla színésznő. Mária Anna, Frigyes Károly porosz herceg özvegye „Capri remetéjének” nevezte el. Látogatóban volt nála több festőtárs is: Markó András, Talmage White, Alberto Garibaldi. Ismerte Hector Berlioz francia zeneszerzőt, aki koncertet is adott villájában. Haan szomszédja és barátja Mac Kowen, amerikai ezredes volt.

Anacaprin (Felső-Capri) halt meg 1888. május 9-én. A helyi temetőben temették el.

Munkássága

A szabadságharc utáni Magyarországot a művészeti élet sivársága jellemezte, ami Haant távozásra kényszerítette: társaival együtt Olaszországban próbált szerencsét, ahol tanulmányozta és másolta a nagy reneszánsz művészek munkáit. A Békéscsabán töltött 10 év alatt főleg oltárképeket és portrékat készített. Az evangélikus egyház kérésére megfestette az Evangélikus Kistemplom oltárképét, továbbá elkészítette olyan jeles személyiségek arcképét, mint Kossuth, Széchenyi, Deák vagy Teleki László. Megrendelői között volt a Sztraka és a Stark család is. Megbízást kapott a Nemzeti Múzeumtól a Vatikánban található Rafaello-, Tiziano- és Giotto-freskók reprodukálására, mely munkái ma a Nemzeti Galériában találhatóak.

A Capri szigetén töltött, haláláig tartó időszakában már kevesebb munkája volt, nehéz anyagi körülmények között élt, az otthonról érkező megrendelések foglalkoztatták. Oltárképeit és portréit a klasszicizmusra jellemző pontossággal és aprólékossággal készítette, ecsetkezelésére és színhasználatára pedig nagy hatással volt az általa jól ismert és szeretett reneszánsz. Legnagyobbra értékelt művei főleg másolatok. Alkotásainak többsége a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, illetve az Evangélikus Egyház tulajdonában állnak. Ezeken kívül Haan-festmény található a Magyar Nemzeti Galériában, a Szépművészeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeum 1848-as gyűjteményében, a szekszárdi Vosinszky Mór Múzeumban, valamint a Vatikánban, Angliában, Franciaországban és Amerikában is.

Foglalkozott az ősrégészettel (archeológia) is, a festmények mellett műértékekkel is gyarapította a közgyűjteményeket. Ő fedezte fel 1850-ban azt a szarmati kori sírt, ami Békéscsaba első régészeti tárgya volt. 1854-ben 10–11. századi tárgyakat adományozott a Nemzeti Múzeumnak. Capri szigetén, Tiberius palotájánál gyakran végzett régészeti ásatást. Tagja volt a Mogyoróssy János kezdeményezésére felállított Megyei Állandó Régészeti Bizottságnak.

Egykori diákként adománnyal támogatta a szarvasi Evangélikus Gimnáziumot. A gimnázium régiségtárát gyarapítva lávakőzetet küldött a Vezúvból. Arra is volt példa, hogy festményt adományozott: a helyreállítás alatt álló apateleki templomnak oltárképet adott.

Fontosabb művei

• IX. Pius pápa portréja, 1857
• Léda a hattyúval, 1861
• Ujságot olvasó férfi
• Judit és Holofernész, 1853

Emlékezete

• A békéscsabai Evangélikus Gimnázium Haan Antal-alapítványt hozott létre a legkiválóbb rajzolók jutalmazása céljából. A Haan-alapítvány az 1913–14-es tanévben már nem került átadásra.
• 1988-ban, halálának századik évfordulóján emlékkiállítás nyílt a Munkácsy Mihály Múzeumban.
• 2003 óta emléktábla őrzi nevét a békéscsabai Városháza árkádsorán.
• 2005 nyarán egykori sírjánál, Anacapriban diófából faragott emléktáblát helyeztek el dr. Bereczky Zsolt vezetésével. A címerpajzs formájú emléktábla Szelekovszky László munkája, szövege: „HAAN ANTAL 1827–1888 békéscsabai magyar festő emlékére IN MEMORIA ANTAL HAAN PITTORE Békességet!”
• 2007-ben emlékkiállítás nyílt a Békés Megyei Könyvtárban születésének 180. évfordulójára emlékezve.

Források

• A békéscsabai ág. h. ev. Rudolf-Főgimnázium XLIV-dik értesítője az 1908–1909. iskolai évről. közzéteszi: Bukovszky János. Békéscsaba : Rudolf Gimn., 1909. 127. p. (Látogatva: 2017. 09. 20.)
• A békéscsabai ág. h. ev. Rudolf-Főgimnázium XLIX-dik értesítője az 1913–1914. iskolai évről. közzéteszi: Bukovszky János. Békéscsaba : Rudolf Gimn., 1914. 75. p. (Látogatva: 2017. 09. 20.)
• A békési ág. hitv. ev. egyházmegyétől fentartott s igazgatott szarvasi főiskola évi értesítője 1872–73-ról. Gyula, 1873. 30. p. (Látogatva: 2017. 09. 20.)
• A békési ág. hitv. ev. egyházmegyétől fentartott s igazgatott szarvasi főiskola évi értesítője 1872/3-ról. Gyula, 1873. 23. p. (Látogatva: 2017. 09. 20.)
• Békés Megyei Népújság, 43. évf. 19. szám (1988. január 23.) 6. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Békés, 3. évf. 28. szám (1871. április 6.) 3. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Békéscsabai Evangélikus Gyülekezeti Levéltár anyakönyvei
• Békésmegyei Közlöny, 5. évf. 25. szám (1878. március 28.) 2. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Bereczky Zsolt: A Haan „expeditio”. Békéscsaba : Bereczky Zs., 2003. 7–63. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Csabai arcok : Békéscsaba egykori jeles személyiségeiről. szerk.: Forján János. Békéscsaba : História Könyvkiadó, 2011. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Dusnoki-Draskovich József: Följegyzések Zsilinszky Mihály pályakezdéséről. In: A múlt felidézői. szerk.: Erdész Ádám, Katona Csaba. Gyula : Békés Megyei Levéltár, 2011. 43. p. (Látogatva: 2017. 09. 19.)
• Evangélikus Egyház és Iskola, 4. évf. 37. szám (1886. szeptember 11.) 5. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Haan Albert: A képzőművészet Békéscsabán. In: Békéscsaba : történelmi és kulturális monográfia. főszerk.: Korniss Géza. Békéscsaba : Körösvidék Ny., 1930. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Haan Antal emléke. In: Csabai Mérleg, 16. évf. 9. szám (2006. május 4.) 12. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Haan Antal, Békéscsaba első festője. In: Békés Megyei Hírlap, 67. évf. 5. szám (2007. január 6.) 12. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Rell Lajos: Haan Antal Gábor. In: Evangélikus Élet, 34. évf. 6. szám (1969. február 9.) 3. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Száz év műtárgyai a Munkácsy Mihály Múzeumban 1899–1999. szerk.: Grin Igor, Szatmári Imre. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 1999. 34. p. (Látogatva: 2017.09.18.)
• Turok Margit, B.: Capri szigetén temették el : Haan Antal a múlt századi festészet jeles alakja. In: Békés Megyei Népújság. 43. évf. 19. szám (1988. január 23.) 8. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Vass Márta: Nehéz idők művészete. In: Békés Megyei Népújság, 37. évf. 118. szám (1982. május 22.) 8. p. (Látogatva: 2017. 09. 18.)
• Zsilinszky Mihály: Haan Antal. In: A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat évkönyve 1888/89. Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat, 1890. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)

Kapcsolódó irodalom

• A „Békésvármegyei muzeum” rendezve. In: Békés, 41. évf. 40. szám (1909. október 3.) 5. p.
• Gyarmati Gabriella: Csabai arcképek : Békéscsaba képzőművészeti és iparművészeti élete. Békéscsaba : Munkácsy Mihály Múzeum, 2014. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Haan Albert: Békéscsaba szerepe a szabadságharcban. In: Békésmegyei közlöny, 55. évf. 292. szám (1928. december 25.) 11–12. p.
• Haan nyomai Capri szigetén. In: Csabai Mérleg, 13. évf. 10. szám (2003. május 22.) 3. p.
• Haladunk-e Csabán? In: Békésmegyei közlöny, 25. évf. 73. szám (1898. szeptember 11.) 2. p.
• Lyka Károly: Nemzeti romantika : Magyar művészet, 1850–1867. 2. kiad. Budapest : Corvina, 1981. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Megyénk művelt közönségéhez. In: Békés, 1. évf. 31. szám (1872. november 3.) 1. p.
• Rell Lajos: Haan Antalnak az egyház ügyét szolgáló festményei. In: Evangélikus Élet, 35. évf. 18. szám (1970. május 3.) 2. p.
• Szilágyi János György: A klasszikus ókori művészet egy 19. századi magyar gyűjtője: Haan Antal. In: Ókor : folyóirat az antik kultúrákról, 15. évf. 1. szám (2016) 87–93. p.
• Vandlik János: A feledett mester képét azonosítják? In: Békés Megyei Hírlap, 58. évf. 182. szám (2003. augusztus 6.) 5. p.
• Vass Márta: Százéves megyénk első múzeuma. In: Békés Megyei Népújság, 29. évf. 270. szám (1974. november 19.) 4. p.

Külső hivatkozások

• Haan Albert gyászjelentése (Látogatva: 2017. 10. 26.)
• Haan Antal In: Wikipédia (Látogatva: 2013. 11. 14.)