Evangélikus Nagytemplom (Békéscsaba)

A BékésWiki wikiből

A lap 2020. február 21., 17:25-kori változata

A Békéscsaba központjában álló Evangélikus Nagytemplom Kelet-Közép-Európa legnagyobb evangélikus temploma. Az Evangélikus Kistemplommal szemben, a Kossuth tér és a Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium között, a Szeberényi téren található. Műemléki védelem alatt áll.

Története

Evangélikus Nagytemplom

A 18. század végére a békéscsabai evangélikus gyülekezet számára kicsinek bizonyult a már meglévő Kistemplom, ezért új templom vált szükségessé. Több javaslat közül Draskóczi Milecz Mihály lelkész kezdeményezését fogadták el: egy nagyobb templom felépítését a régivel szemben. Így az építkezés ideje alatt sem kellett a gyülekezetnek nélkülöznie az istentiszteleteket, továbbá az építészetileg értékes Kistemplom is megmaradhatott.

Az egyház 6 házat vásárolt meg a templom telke számára a Kistemplommal szemben, a Kossuth tér keleti oldalán. Draskóczi Milecz Mihály és Uhrin András lelkész vezetésével megkezdődtek a beruházás munkálatai. 1807. július 5-én szerződést kötöttek Frantz Pumperger aradi, Anton Ziegler gyulai és Josepf Hoffer ó-aradi építőmesterekkel, október 26-án pedig megállapodtak Friedrich Burgner, gyulai áccsal, aki az alapozó és állványozó munkálatokat végezte. A laza talaj miatt tölgyfacölöpöket vertek le, melyekre téglaboltozatot emeltek, majd erre rakták az alapot. A szükséges köveket Naszályról és Pestről hozatták. A „protestantizmus alföldi várának” alapkövét 1807-ben – a Szentháromság utáni 19. vasárnapot követő hétfőn – tették le. Az eseményen Draskóczki Milecz Mihály és Uhrin András lelkészek is jelen voltak.

Az építkezés saját erőből, a gyülekezet minden tagjának anyagi hozzájárulásával kezdődött meg. A munkálatok 1811-ben a napóleoni háborúk okozta pénzromlás és elszegényedés miatt megakadtak. A már kész falak koronáit cseréppel fedték le. Az egyházon belül egyesek úgy vélekedtek, hogy a már felépült részeket le kell bontani és egy másik, alkalmasabb helyen kellene két templomot felépíteni. Uhrin András lelkész meggyőzte a kétkedőket, az egyház pedig beleegyezett az építkezés folytatásába.

1813-ban felkérték Tessedik Sámuel, mezőberényi uradalmi mérnököt – aki a békéscsabai Tessedik lelkész unokája volt – hogy felügyelje a további építkezéseket. A fennmaradt szerződések és építőanyag-vásárlásokról szóló dokumentumok szerint a következő évtől folytatódott az építkezés. 1819-ben kezdtek hozzá a torony építéséhez a nyugati homlokzaton, amely a vallásszabadságot hirdető építmény szerves tartozéka lett. A tornyos homlokzat a hazai barokk katolikus templomokéhoz hasonló, ezzel is jelezve a vallások közötti egyenjogúságot. A templom klasszicista stílusban (copf és empire elemekkel) épült.

1822-re elkészültek a díszítőmunkák. Az oszlopfőket Francz Willisca, a mellvédbalusztereket és a hullámmotívumot pedig Francz Moldt készítette. Dunaiszky Lőrinc, akadémiai szobrász tervezte és készítette a két oszloppal keretbe foglalt oltárszószéket. Az oltár és a szószék a második karzatig magasodik, mintegy önálló építészeti alkotás. Az oltár melletti keresztelőmedence szintén Dunaiszky munkája, a korszak kedvelt motívuma szerint mészkőből készült, stilizált kehely formájú. A nyugati karzaton kapott helyet a 24 változatú orgona. A hangszer a pesti orgonakészítő Horotek alkotása. A templom kiváló akusztikájú, ami hangversenyek rendezésére is alkalmassá teszi.

1824. június 29-én, Péter–Pál napján fényes ünnepség keretében Machula Gábor, szarvasi lelkész-esperes szentelte fel a Nagytemplomot. Ünnepi beszédét szlovák nyelven mondta el. A felszentelés alkalmával a Kis- és a Nagytemplom között akáclombos fasort ültettek.

1834-ben földrengés rázta meg a hatalmas építményt, amelynek hosszoldala megrepedt. Ebben az évben készült el az új, kisebb toronysisak. Eredetileg könnyedebb, késő copf stílusú sisakot viselt a torony, a földrengés pusztítása után azonban a testével aránytalanabb sisakot helyeztek rá. A szerkezetét Fliegel János, aradi ács tervezte, a rézfedés Guldner Ferenc, szolnoki mester munkája.

1888-ban a fenyegető árvíz idején a templom menedéket nyújtott a lakosságnak. Ide hozták féltett holmijukat, s néhány napig maguk is a hatalmas boltívek alatt laktak.

Az orgona minőségét illetően hiányosságok merültek fel. Hosszú pereskedés után, 1901–1902 között Sovkenik János és Rukovina János, szegedi orgonaépítők építették újjá a hangszert. A templomba 1937-ben vezették be a villanyvilágítást, 1938-ban pedig díszkivilágítást kapott.

1978-ban újabb földrengés okozott kárt a Nagytemplomban, szerkezetét ezután ismét megerősítették. A kupolák vasbeton héjat kaptak, a karzatok padozatába tárcsákat merevítettek, a pillérek testébe pedig rejtett vázt építettek. A kivitelezést Táborszky László esperes szervezte, aki a Nagytemplom helyreállítása után a Kistemplomot és a parókiákat is felújíttatta. A munkálatok műemléki irányítását Bugár-Mészáros Károly végezte.

1980-tól teljes felújítást végeztek a templomon. A munkák befejezése után, 1983. október 2-án, Luther Márton születésének 500. évfordulóján a hálaadó istentiszteleten zsúfolásig megtelt a templom.

2000 nyarán ellopták a Krisztus kereszthalálát ábrázoló oltárképet, Landau Lénárd, pesti művésztanár alkotását. A vandál módon eltávolított festmény máig nem került meg. Az oltárkép helyén sokáig csak egy kereszt állt, majd Szeverényi Mihály festőművész Elvégeztetett című alkotása került a Nagytemplom oltárterébe.

2017–2018-ban 800 millió forint kormányzati támogatással sor került a Nagytemplom és több egyházi ingatlan renoválására is. Felújították a homlokzatot, a nyílászárókat és a padlóburkolatot, szigetelték a falakat, lecserélték az elektromos vezetékeket, restaurálták a szobrokat, a faszerkezeteket és a takaró kőlapokat, valamint teljesen kifestették az épület belsejét. Megoldották a csapadékvíz elvezetését, továbbá megújult a tetőzet is. Stílusához illő burkolatot kapott a templom előtti tér és a templomkert is. Az Evangélikus Nagytemplomot Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel.

A Nagytemplomnak története során sosem volt harangja, a híveket a Kistemplom harangjai hívják az istentiszteletekre.

A templom jellemzői

• Falak vastagsága: 1,6–2,5 méter között váltakozik
• Falak magassága: 22 méter
• Torony magassága: 70 méter
• Toronydísz (gombszár és csillag) magassága: 4 méter
• Ülőhelyek száma: nagyjából 3 500 ülőhely

Emléktáblák

• Az Evangélikus Nagytemplomban található emléktáblák

Lelkészek

• 1718 Konik (Konicsek) Tamás
• 1718–1726 Suhajda János (az első hivatalos lelkész)
• (1725–1728) Szalay János
• 1728–1744 Burian Sámuel
• 1744–1749 id. Tessedik Sámuel
• 1749–1753 Vandlik Márton
• 1753–1780 Gyurcsek (Georgiades) János
• 1780–1785 Drozdik Sámuel
• 1780–1798 Gyurcsek András
• 1785–1815 Draskóczi Milecz Mihály
• 1799–1841 Uhrin András
• 1815–1818 Boszi Mihály
• 1818–1855 Haan János
• 1841–1853 Broszman Dániel
• 1853–1890 Szeberényi Gusztáv Adolf
• 1855–1891 Haan Lajos
• 1871–1920 Linder Károly
• 1890–1941 Szeberényi Lajos Zsigmond
• 1892–1921 Koren Pál
• 1900–1918 Csepregi György
• 1904–1934 Knyihár Károly
• 1918–1941 Szeberényi Gusztáv
• 1920–1960 Linder László
• 1922–1939 Jakabfi György
• 1934–1946 Francisci Mihály
• 1939–1951, 1957–1959 Rohály Mihály
• 1942–1972 Dedinszky Gyula
• 1942–1980 Mekis Ádám
• 1948–1974 Kiss György
• 1961–1972 Deme Károly
• 1972–2000 Táborszky László
• 1973–2008 Kutyej Pál
• 1975–1985 Povázsay Mihály
• 1980–1994 Kovács Pál
• 1986–2008 Aradi András Péter
• 2000–2009 Németh Mihály
• 2000– Kutyej Pál Gábor
• 2001–2018 Kondor Péter
• 2008– Nagy Zoltán

Források

• A békéscsabai evangélikus gyülekezet 300 éve : tanulmányok Békéscsaba evangélikusságáról. Szerk.: Jároli József. Békéscsaba : Békéscsabai Evangélikus Egyházközség, 2018. 241. p. (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• A művelődés évszázadai Békéscsabán. Szerk.: Käfer István, Köteles Lajos. Békéscsaba : Polgármesteri Hiv., 1998 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Békéscsaba Megyei Jogú Város építészeti örökségvédelmi hatástanulmánya. Szeged, 2005
• Bugár-Mészáros Károly: Békéscsaba, Evangélikus Nagytemplom. Budapest : Tájak, Korok, Múzeumok Egyes., 1989 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Cirkevná kultúra Slovákov v Mad'arsku = A magyarországi szlovákok egyházi kultúrája. Békéscsaba : Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete, 2011 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• Dedinszky Gyula: A Békéscsabán szolgált evangélikus lelkészek, segédlelkészek, vallástanárok és hitoktatók életrajzai, 1718–1985-ig. Békéscsaba : Dedinszky Gy., 1985 (Lelőhely: Békés Megyei Könyvtár)
• „Hozomány” a Nagytemplom. In: Evangélikus Élet, 68. évf. 19. szám (2003. május 11.) 3. p. (Látogatva: 2020. 02. 21.)
• Nagy Zoltán: A békéscsabai evangélikusság története és jelene. In: Tit.hu (Látogatva: 2020. 01. 31.)
• Niedzielsky Katalin: Örömüzenet nemzedékeknek. In: Békés Megyei Hírlap, 61. évf. 135. szám (2006. június 12.) 1–2. p. (Látogatva: 2020. 02. 21.)
• Szegfű Katalin: Közösségben Istennel és egymással : újraszentelték a békéscsabai evangélikus Nagytemplomot. In: Evangélikus Élet, 83. évf. 43-44. szám (2018. november 4.) 8–9. p. (Látogatva: 2020. 02. 21.)